Jó lenne hazudni végre egy jó nagyot,

hogy a szürkeség örökre itt hagyott,

hitetni veletek, hogy élni érdemes,

hogy a szív, a lélek dehogyis deres!

Tavaszi virágot őszbe hazudni,

hogy milyen könnyű kínokkal aludni,

hazudni kéne, valami szép csodát,

belebújtatni sorsom, a mostohát,

mint szép ruhába csonka végtagot,

hát nem, hazudni ilyet, végkép nem fogok!

Hazudni kéne, hisz minden hazugság,

vicsorgó fenevad belül a jóság,

meghitt ölelésben a számítás lakik,

vagyon, csillogás, a kapzsi jól lakik.

Tegnap még leköpted, ma a barátod,

az inged kérte, te adtad a kabátod,

mellette álltál ,de a bajban ott hagyott,

barát, hazugság, minden mondatod!

Hazudni kéne, hisz mindenki hazug,

nincs a becsületnek sehol semmi zug,

hol az igazság magában suttogna,

hol a pénz hatalma, végre elfogyna.

Jó lenne festeni mosolygást bánatra,

játszó fényeket  bágyadt árnyakra,

fekete csendekre rigó füttyöket,

egyedi verssé, ezt a közhelyet!

Hazudni kéne, egy hihető valamit,

de hazug az isten, ember, és a hit,

hazug ez a világ, mit keresek benne?!

ha csak fejfám volna, de egyszerű lenne!