| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A csillagok még várhatnak (Fény panzió 41) Ideje:: 05-28-2017 @ 01:30 pm |
|
|
|
|
A csillagok még várhatnak (Fény panzió 41)
Amikor Iván és a szomszédból hozzászegődött két kis barátja befejezte a vetítőterem elrendezését, még koránt sem kezdődött el az előadás a Hubble-űrteleszkópról, amit Elmira doktornő megígért. Ahhoz ugyanis túl korán volt ezen a szép derűs délutánon.
A delelőn túljutott Nap éppen derékba kapta a szőlőhegy oldalát. A verőfényben felragyogott a természet, akár a mozgalmas nap élményeitől felvillanyozott tekintetek. Ám hajóskapitányi tiszténél fogva Péter leállította a kvaterkázást. Helyette labdázást és tollasozást javasolt a civillé lazult mancsaftnak.
Elég sokáig kímélték a letaposástól a gabonaköröket, de most már kellemetlenné váltak. Hegymeg úr az okos mobiljával kicsalogatta a fűnyíró robotot a kutyaólnak becézett kis remízből, ahol pihenés közben töltődik az akkumulátora. Hamarosan tükörsima gyep várta a hancúrozókat.
Péter pedig néhány elszánt fiatallal lesétált a hegyről, hogy az elárvult hajót egy vitorlásszervizt bonyolító kikötőbe navigálják, ahol eltakarítják a szedett-vedett mancsaft életvitelének hátrahagyott nyomait. Egyből jelentkeztek többen is, hogy majd a kocsijukon elébük mennek, és hazafuvarozzák a hajó nélkül maradtakat.
Az újonnan jött turistákkal együtt baráti közösséggé formálódott a társaság. Hangulatos kis ismerkedős csoportok szerveződtek.
Legtöbben Ivánt vették körül, aki a repkedő drónnal tartott bemutatót. Nem mulasztotta el felhívni Berci bácsit, hogy szívből jövő elismeréssel beszámoljon a szerkezet patent működéséről. Neki és Borbásnak arról is tudniuk kell, hogy a mutatós röpködésre betanítja a szomszéd lurkókat is, akiket az alapítványiak egyszerűen csak ikreknek hívnak, mert a nagymamájuk is nehezen tudja megkülönböztetni őket.
Karrierjüknek a Nagyi örült legkevésbé, mert visszaemlékezett a Kondor Béla festményén látott lefelé zuhanó pálcikaemberre.
Ivánt a drónnál most százszor jobban érdekelte Zsuzsika, ami természetes is. Már a kislány fölött őrködő Evelin is elfogadta a kapcsolatukat, amióta a fiú látványosan megkomolyodott. Abban a boldog tudatban folytatták az angol korrepetálást, hogy az hamarosan a mindennapi nyelvük lesz, kinn Angliában. De azért tollasoztak is egy jót, hiszen valamikor ez hozta össze őket.
Az általános élénkség feledtetni látszott, hogy fájdalmas búcsúzásokat hoz a lassan közeledő nyárvég. Zsuzsika és Iván nélkül színtelenebb lesz itt az élet. Úgyszintén mindenkinek hiányozni fog a kedves pedagógus párocska, Margitka és Dénes, akikre Gabronc talált rá. Várja őket az iskola, ahova a barátjukat is csábítgatják, mert találtak egy neki való matematika-fizika szakos állást. Csakhogy a fiú nem hagyhatja el a végre megtalált szerelmét, Etelka főnökasszonyt, akit viszont az Alapítvány igazgatása láncol magához.
Árulkodó nyárvégi jelzés a szőlőtáblák felől szálló illat, amit a néhány tőkén korán érő csemegefajtáról sodor a szellő. Nincs elkerítve a szőlőbirtok, de mindenki hallgatólagosan tudomásul veszi, hogy oda nincs bejárás. Tudják, hogy Guszti bácsi magától is kedveskedni fog a frissen beért fürtökkel, ha eljön az ideje.
Az öreget most is Dénes foglalja le magának, mint néhány hete, amikor az Elnök úr mesés meggazdagodásának titkait firtatta kvaterkázás közben. A szemmel láthatólag jól karbantartott birtok igazgatása érdekelte.
– Napszámosokkal dolgoztatsz?
– Olyannak látszom?! – Az öregúr majdnem megsértődött, pedig hát nyilvánvaló, hogy nem maga szánt, vet és arat. – A gazdatársaimmal kisegítjük egymást. Aki például a szőlőmet gondozza, az sajátjaként rendelkezik a fele terméssel, még ha az én pincémben érlelődik is a bora.
– Ilyet már hallottam, ez a feles művelés…
– Ezzel keveset mondtál. A vágott sertéseiket én füstölöm fel, és én értékesítem a betévedő turistáknak. A foszlós kalács és falusi kenyér is ilyen módon kerül az asztalukra.
– Ne is folytasd! A vendégeket ellátó kedves asszonyok is a szomszédaid, és a saját portékáikat szolgálják fel. Már látom, hogy nem szorultok rá az Elnök úr támogatására…
Itt Dénes diszkréten elhallgatott, önmaga szájára szeretett volna ütni, mert már ő is hallotta, hogy az Elnök úr birodalma megrendült, hovatovább az Alapítványt se tudja grátisz alapon finanszírozni, a fizetővendégekből kell fenntartani a költséges intézményt.
Gyorsan másra terelte a szót:
– Látom, hogy a csatornázást is a kedvedért hozták fel a hegyre. – Azt már csak magában tette hozzá, hogy ehhez azért biztos kellett az Elnök úr protekciója. Mindenkinek szemet szúr a patinás kúria mellett egy elütő stílusú gazdasági épület, ami a vendégeket kiszolgáló vizes blokk szerepét is betölti. – Jól ki van itt gondolva minden.
Stefánia asszony, a rosszat sejtő nagymama, most is Géza bácsival osztotta meg aggodalmait. A tanár úr, hívatásához méltóan, okos érvekkel nyugtatgatta, hogy ne lásson veszélyt a repülő szánkóban.
És a vegyes összetételű turistacsoport megfigyelésével igyekezett elterelni a figyelmét. Voltak ott mindenfélék, többnyire rokonszenvesek. Kapva kaptak az alkalmon, hogy a fejedelmi falatok után még egy exklúzív előadásban is részük lesz. És nem akartak lemaradni, engedélyt kértek, hogy bemutatkozás gyanánt ők is vetítsenek valamit. Természetesen betölthették a kazettájukat.
Először néhány drón látszott a filmen, ahogy felderítik, vagy csak megmutatják a nézőknek a terepet, ahol egy paintball küzdelem veszi kezdetét. Egyik csapat éppen valami kis dombon kitűzött fehér zászlót igyekezett megkaparintani, amit a másik társaság sportszerűen, de jól célzott festéklövedékekkel védelmezett. Egy óra hosszáig is eltartott a küzdelem, de még Géza bácsi se unta el a bemutatót. Belátta, hogy érdekesebb, mint egy régimódi számháború.
Vetítés után lelkesen gratuláltak a nézők. Tárgyilagosan rákérdeztek, hogy hol lehet beszerezni azt a profi játékfelszerelést, ami igazán látványossá tette a küzdelmet.
– A Lehel tér mellett egy kis utcában. – Megadták a pontos címet. Iván rögtön felhívta a marsboltos Ferit, hogy nézzenek utána.
– Ne rohanjatok fejjel a falnak! Ha fantáziát láttok benne, szimatoljátok ki azt a céget, ahol nagykereskedelmi áron juthattok hozzá. Legyetek viszonteladók! Ha egyszer marsboltosok vagytok…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-26-2017 @ 12:30 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-31-2017 @ 03:51 pm)
Comment: Tibor, régen találkoztam a szereplőiddel, de most is kedves ismerősökként tudtam őket üdvözölni. Érdekes, színes történetben hoztad őket most is, tetszett. Két apró elütést találtam (nem kerestem, de kiugrott, mert igen igényesen írsz): a "felértek fel a platóra" és a "mrarsboltos Ferit", de ezek tényleg nyilvánvaló elütések. Nagy örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-01-2017 @ 09:41 am)
Comment: Kedves A_Leb! Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a túláradó mesémet. Kitüntetésnek veszem, hogy a hibákra is figyelmeztetsz. Máris korrigálok. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
