[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: AndrisF
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9077

Most jelen:
Látogató: 27
Tag: 4
Rejtve: 0
Összesen: 31

Jelen:
Tagi infók barnaby Küldhetsz neki privát üzenetet barnaby barnaby
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók Julianna Küldhetsz neki privát üzenetet Julianna Julianna
Tagi infók AndrisF Küldhetsz neki privát üzenetet AndrisF AndrisF


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Gligorics Teru Versei
· 2: vers zene.lap.hu
· 3: Alkotó.lap.hu
· 4: Péter Erika honlapja
· 5: Orbia
· 6: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 7: Dezső Ilona Anna honlapja
· 8: SOmannák
· 9: Kaláka
· 10: magyarirodalom.lap.hu
· 11: Olvasás lap.hu
· 12: A Hegy - NeMo blogja
· 13: Egy lélek csillan
· 14: haiku.lap.hu
· 15: Sidaversei
· 16: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 17: kortársirodalom.lap.hu
· 18: Fényfa
· 19: Hegedűs Csaba honlapja
· 20: Haász Irén weblapja

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Régi nyarak emléke
Ideje:: 06-04-2017 @ 10:36 pm

Ma ismét zavarhattam kicsit egy nagyszerű férfit.

X.Y kb úgy hiányolt minket, mint egy hátbaverést a miskolci gyorstól, de nem volt oly' bátor és merész, hogy nemet mondjon..
Megcsodáltuk a gyönyörű-rosszcsont Keselyt, pillanatra összefutottunk a többi családtaggal is, és gyakorlott szemmel felmérhettük, hogy ami nála nem fordul elő / nem foglalkozik vele, az nincs is... :)

Még az időnyújtót meglesem egyszer, mert ennyi mindenhez egy élet, napi sz@ros 24 órával tuti nem elég. Megkaptam az igért keretet a csodás angyalos festményéhez, megkaptam az igért fantörpikusan jó dobozkákat (engedélyével némelyiket eladásra teszem majd), és én természetesen elfelejtettem az énáltalam igért obszidiánt. Na de sebaj, ami késik, arra várni kell. :) Vittem helyette két kellemes csiszolt opált, ami majdnem olyan különleges és egyedi, mint aki kapta.

Mikor "panaszkodott", hogy rengeteg tejjel nem tud mit kezdeni, és ipari mennyiségű túrót-sajtot készít, nagylelkűen felajánlottam, hogy megszabadítom egy adagtól. Gondoltam én egy kilóra... Ő meg négyre...
Egy forintot sem fogadott el érte.

Viszont, mivel hazafelé a drágám taposta a pedált, én belekóstoltam a zacsiba.
Nem kellett volna...

Ismeritek azt az érzést, mikor egy illat, íz, pillantás visszaidéz régi emlékeket? Olyan pillanatokat, amit eddig -úgy vélted- elmostak a mindennapok szürke hullámai, és egyszercsak mint aranyrög a homokból, ragyogva felbukkan?
Na így jártam.
Az a túró nagyon lágy volt, szinte folyós. Mentes a durva, ecetesen orrbavágó savószagtól. Helyette lágy, éppcsak savanykás, mint a házi aludttej. Naná, hogy belenyaltam.
Finoman rögös, elmálló, pajkosan savanykás író, tejfölösen lágy test, és a vaj utánozhatatlan, kedvesen simogató bársonya köszönt rám. És még valami..
KENYÉR íze volt, na nem a bolti sóliszt gyurmáé, hanem nagyanyám házi kenyeréé. Aminek nagy pikkelyekre tört a ropogós héja, foszlós, de ruganyos, picit savanykás-picit sós volt a belseje, és amilyet külföldön soha nem tudnak utánozni. A magyar kenyér valódi unikum, mert csak a héjának is olyan íze van, hogy néha azt ettük rágcsa helyett. És nem azért, mert nem volt más.

Arra a kenyére kentük a kissé kúpos zsírosbödönből a disznóőlésnél tejjel kicsapatott, sült disznózsírt, aminek füstös-tepertős aromája a durva szemű sóval, a könnyfakasztó hagymával olyan de olyan volt, amit sem szó, sem írás, de még zenemű sem tud visszaadni. Annak a zsírnak ikrás állaga, tepertő és füst íze volt, barna volt, picike tepertő darabokkal az alján.
Abban a zsírban bármi sült, az csak jó lehetett. Például a fokhagymás sült oldalas, amit utána a saját zsírja tartott frissen, bár esélye sem volt megromlásig állnia.
Abban a fokhagymás zsírban jó adag hagymát sütve, készült a legjobb gulyásleves alap.
A bödön füstös zsírját használta nagyapám is a kedvenc unokája reggeli rántottájához. Sosem feledem, ahogy a gáztűzhelyhez támasztotta mankóit -szegénynek mindkét lába térd alatt végződött-, és ott egyensúlyozva a nagyon forró zsírban épp-hogy megfuttatva a tojást, már tálalta is a remegő lágy rántottát zöldhagymával, kerti paradicsommal.

Sosem ettem hasonlóan finomat sem.

Akkoriban a hagyma is kisebb volt, de bizony ott sírt-rítt a háziasszony, mikor a főzéshez fogott... Íze, ereje, illata volt, nem egy édeskés(!!) izé, amit manapság árulnak. És azok a paradicsomok, amiket a bokorról szakítottunk, repedtek voltak vagy épp bordásak, melegek a naptól, szagosak a bokortól, levük ízesen csordult, mikor éhesen-szomjasan felharaptuk.
Lehetőleg zsíroskenyérrel, ötliteres üvegben érlelt kapros-fokhagymás kovászos uborkával, könyékig (a fenét, tokától bokáig) maszatosan a nyár végtelen fényében.
Abból a paradicsomból rittyentette Bora mimi néni mind az utánozhatatlan lecsóját, mind a darázscsípéseim ellenszerét. (Nem tudom, melyikre használt többet...)

Mimi néni az a fajta cigányasszony volt, aki kevésből is tudott jóízűt készíteni.
Velük nem egyszer nyársaltunk az udvaron, bográcsoztunk kint a földút szélén, vagy roston sütöttük a pácolt disznóhúst. Akkoriban ez a cigányok lenézett mindennapjaihoz tartozott, ma a kerti murik fénypontja...
Ott készítettek pl parázson sült (félig szenes) krumplit, vagy vakarcsot, bodagot, ami szinte a pita magyar (cigány) megfelelője, és amit a forró platnin sütöttek, és a lecsóba mártogatva valami hihetetlen jó volt...
Jó volt velük lenni, jók voltak a "lakomák", és jó volt az akkori világ is, ahol a cigányok is dolgoztak, ahol be lehetett engedni a házalót a házba is, mert nem lopott el semmit.

Akkoriban nem zárta senki a kaput.
Akkoriban kevés fogú, nevető fekete emberek szedték össze a kapuk elé nagy ládákban kitett szemetet, és dobálták lendületesen a platóra, amit hangosan durrogó traktor húzott. És ha valaki elfelejtette kitenni a szemetet, hát becsöngettek érte, talált varjúfiókát adtak az utcán mezítláb focizó gyerekeknek, és ha nagyon szépen kértük, hát elvittek egy saroknyit a szemétkupac tetején.
Mi pedig vegytiszta boldogságban szárnyaltunk a platón, mert királyok voltunk, akiknek örök a nyár és örök a fiatalság, akiknek nincs szabály (de ami van azt pontosan ismertük), akiknek süt a Nap, érik a dinnye, lebben a szél, csak azért, hogy nekünk jó legyen.
És mikor leszállt az est, a sosem irtott szúnyogok ettek meg minket, hatásosabban üldözve haza a fiatalságot, mint ezer zsandár.
Otthon pedig a végtelen nyár, a szeretet és jóság megtestesülése, a nagyikám várt minket, gyúrt tésztából és házi túróból készült csuszával, melynek nevetős-kedves-simulós túrója friss tepertővel olyan kenyérízt hagyott bennünk, amit egy nagyszerű barát ajándéka sóhajos-könnycseppes mélyen tud felidézni...

2017.06.04


Utoljára változtatva 06-04-2017 @ 10:36 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 06-05-2017 @ 08:04 pm)

Comment: Uhh... vittél rendesen, mit mondjak. A háztól hozott tej, ahogy megaludt, ahogy anyám gézbe csavarva lecsöpögtette, az a túró, az utánozhatatlan volt. Ma csak azért ültetek a kertbe pár tő paradicsomot, hogy érezhessem a nyármeleg, száráról frissen lecsavart, igazi paradicsom ízét. Az itthon sütött zsír, a mogyoróízű, friss meleg tepertő... abbahagyom. Remekül, minden érzéket megszólítva idéztél fel egy gazdag, jókedvű gyerekkort, nagyon jólesett olvasni az írásodat. aLéb


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 06-06-2017 @ 03:32 pm)

Comment: Micsoda nyaraink voltak! Remek idéző! üdv. fTJ


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 06-09-2017 @ 09:38 am)

Comment: Gyereknek lenni jóó! És ezennel kinevezlek " jelző Királynak" Szeretettel GYUpp


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online