[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 306
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 307

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Csúcshőmérséklet
Ideje:: 07-06-2017 @ 05:25 pm

Péntek.
De az év legforróbb, és az idei első kánikula negyedik napja. Negyvenöt fokot mutatott a szobahőmérő a munkahelyen, celsiusban.
Korán értem haza. És semmi kedvem nem volt felmenni a kilencedikre, a sütőbe. Tudtam, hogy hiába húztam le a redőnyt és hagytam nyitva az ablakot, levegő semmi nem lesz odabent. A kocsi ajtaja nagyot szólt, amikor becsaptam. Szinte megremegett a világ körülöttem. Körülnéztem, a parkolóban alig állt egy-két jármű.
A kulcsot a zsebembe mélyesztettem. Hátramentem a csomagtartóhoz, és elővettem a négy doboz sörömet. Még hideg volt mindegyik. Hazafelé vettem a sarki boltban. A ház előtt, amelyikben laktam, egy kis park terült el. A terebélyes fák árnyékot vetettek a padokra. Az egyiken egy öregember ült, és kis rádióján tekergette a gombokat. Biccentettem neki és leültem vele szemben.
Kibontottam az első dobozt. Pukkant egyet, és a hab kifutott. Nagyot kortyoltam belőle.
Az öreg végre megtalálta az adót, amit keresett. Ezeréves slágerek hangja töltötte be a teret. Felnéztem az égre. A végtelen kékség émelyítően hatott rám. Újra ittam a sörömből. Hamar elfogyott az első doboz. Nem volt kedvem felállni, pedig a kuka közel volt. Gondoltam, innen is beletalálok.
Igazam lett.
Az öreg csukott szemmel hallgatta a rádióját. Végignéztem rajta. Szandált és terepmintás sortot, meg egy zöld trikót viselt. Haja egy szál sem maradt már.
Kezembe vettem a második doboz sörömet. A csuklómra helyeztem, hogy kicsit lehűtsön. Aztán kibontottam és ittam. Elképzeltem, hogy teve vagyok, és most töltöm fel tartalékokkal a testem. Meddig bírom négy doboz Sopronival? A halántékomhoz tartottam a harmadik dobozt. Éreztem, ahogy a hideg izzadtságcseppek végigcsorognak az arcomon. A hátsómat nyomta a kemény pad.
Mikor a harmadik dobozt is a kukába hajítottam, észrevettem, hogy az öreg kinyitotta a szemét. És engem nézett. Zöldes-szürke szeme apró volt, és a szemhéja remegett. Rámosolyogtam.
– Maga is itt lakik? – kérdeztem, a hátam mögé mutatva a házra. Az öreg megrázta a fejét. Pedig olyan ismerős… – Jó meleg van, igaz?
– Ötven éve nem volt ilyen – hangja recsegett, gépies volt. Ekkor figyeltem fel a torka alatti nyílásra. Lehetséges, hogy megműtötték a hangszálait.
– Száz éves meleg rekord megdőléséről beszélnek – folytattam a társalgást. – Az interneten olvastam.
Bólintott. – Én csak újságot olvasok.
– Majdnem ugyanaz – legyintettem. – Csodálom, hogy csak mi vagyunk idekint.
– Meleg van odahaza.
– Igen…
– A lányom vett egy olyan, hogyishívják, légkeverő berendezést. Nála hideg van.
– Légkondicíonálóra gondol? Manapság majdnem mindenkinek van – feleltem, és kibontottam a negyedik sörömet. – Nekem is kéne egy.
Az öreg bólintott, és ismét behunyta a szemét. Kezét összefonta az ölében, egy új, régi dal kezdődött el.
– És miért nem a lányánál van? – kíváncsiskodtam, bár talán ez személyes jellegű kérdés volt. Ennyi sör után azonban megeredt a nyelvem. Rendszeresen ez történt velem.
Az öreg kinyitotta és rám emelte a szemét.
– Mondja meg maga.
– Távolság?
– Nem.
– Összevesztek?
Erre nem felelt. A sörös doboz a kezemben még félig tele volt. Átültem az öreg mellé. – Kér egy kortyot?
Megnyalta a szája szegletét, láttam rajta, hogy kívánja a hideg italt. A kezébe nyomtam a maradékot. Egy húzásra megitta.
– Én is összevesztem az apámmal – mondtam. – Régi történet.
– Béküljön ki vele – tanácsolta az öreg. Aztán elhajította a dobozt. Nagy ívet írt le, és a kukában landolt. Erről eszembe jutott, hogy az apám, mennyire szeretett kosarazni. Még idős korában is lejárt apályára a fiatalokkal játszani.
– Azt már nem lehet – mondtam, amennyire tőlem telt, érzelmektől mentesen.
Az öreg a vállamra tette a kezét. – Mindig lehet – mondta. De nem tudtam mit felelni. A gondolataimba merüléstől lánccsörgés hangja mentett meg. Felnéztem, egy kislány tekert a focipálya felől.
A beton felett a levegő homályosan gőzölgött.
A bicikli túl nagy volt a kislány apró termetéhez képest. Fehér sort és póló volt rajta, haját hátrakötötte. Könnyedén taposta a pedálokat, fáradhatatlanul haladt előre. Elment mellettünk, közben rám nézett. Egy csókolommal köszönt, és ment tovább. Nem feleltem neki, de hosszan néztem utána. Liliomillatot hagyott maga után.
– Öt éve nem tekertem már – mondtam magam elé. – Utoljára az apámmal tekertük körbe a Balatont.
Megrohantak az emlékek. A füredi Tagore sétány, a két oldalt álló fák, és a tó felszínén megtörő napsugarak. Csodálatos nyár volt.
Amikor és ott...
Hosszú hallgatásomat követően az öreg törte meg közöttünk a csendet.
– Talán érdemes felkeresnie az apját – mondta. – Talán újra találkozniuk kellene.
– Nem lehet, de nem érdekes. Köszönöm a beszélgetést – mondtam, és felálltam. Amint kiegyenesedtem, a vérem a fejembe tódult. Elszédültem, meg kellett kapaszkodnom a pad szélében. Vártam két másodpercet, hogy a fekete foltok száma csökkenjen, és újra megpróbáltam talpra állni.
Nem sikerült. A föld kicsúszott a lábam alól, hanyatt vágódtam. Szemem előtt utoljára az öreg mosolygó arcát láttam. Meg sem próbált segíteni.
És akkor már tudtam, honnan volt ismerős. Apám szobatársa volt a kórházban.
Magába ölelt a sötétség.

~~~


Ez volt ez év legmelegebb napja.




(Régóta nem írtam. Most kezdek újra foglalkozni a dologgal. Különböző írói feladatokat, feladványokat igyekszem megoldani, ez is egy ilyen. A valósághoz sok köze nincs, a hasonlóságok valós személyekkel és eseményekkel pusztán a véletlen műve lehet.) ~ ender


Utoljára változtatva 07-06-2017 @ 05:39 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 07-06-2017 @ 10:10 pm)

Comment: Balázs! Jól tetted, hogy újra foglalkoztat az írás! Üdv. fTJános


Hozzászóló: remete
(Ideje: 07-08-2017 @ 04:55 pm)

Comment: Csak megerősíteni tudom az előttem szólót! Szinte tökéletes...Üdv. remete


Hozzászóló: MZ_per_X
(Ideje: 07-08-2017 @ 05:57 pm)

Comment: Nagyon jól tetted, hogy újra belefogtál az írásba. Stílusod jó, cselekményvezetésed érdekfeszítő. Gratulálok ! Miklós :-)


Hozzászóló: ender
(Ideje: 07-10-2017 @ 04:28 pm)

Comment: Köszönöm a hozzászólásaitokat. :)


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 07-13-2017 @ 11:48 am)

Comment: Remek írás, nagyon tetszett. Szépen feszül, él minden sora. Megfogott. aLéb


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds