[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU CSOPORT
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Mist
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9069

Most jelen:
Látogató: 25
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 26

Jelen:
Tagi infók janus Küldhetsz neki privát üzenetet janus janus


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Gligorics Teru Versei
· 2: Végh Sándor személyes honlapja
· 3: Haász Irén weblapja
· 4: Wendler Mária portál
· 5: A Hegy - NeMo blogja
· 6: Olvasás lap.hu
· 7: Hegedűs Csaba honlapja
· 8: SOmannák
· 9: Ararát
· 10: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 11: Janusvers
· 12: Zsefy Zsanett
· 13: Péter Erika honlapja
· 14: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 15: Sidaversei
· 16: Fényfa
· 17: vers zene.lap.hu
· 18: kortársirodalom.lap.hu
· 19: Barátok Verslista honlaja
· 20: Egy lélek csillan

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Az „öregember”..
Ideje:: 07-11-2017 @ 10:07 am

 Lehet-e hátat fordítani a múltnak… és úgy tekinteni vissza az életünkre, mintha nem is történt volna semmi…, büntetlenül élni a világunkat tovább, megenni kenyerünk javát, elvenni mástól a reményt is, hogy valaha viszontláthat,… felépíteni egy új világot a romokra magunknak… Mindent lehet, de annak ára van, és következmények nélkül, semmit. 

Megint egy forró nyári nap elé nézünk, mit lehet tenni ilyenkor, mint kereszthuzatot, hogy legalább járja át a szobát egy kis friss levegő. Szerencsések vagyunk, mert a földszinten a nagy fák hűs árnyékot adnak, nem úgy, mint a többi, fölöttünk panellakóknak, a fák nem nyúlnak az égig. A ház előtt, a konyha felőli placc, betontömb viszont csak úgy ontja a nap közben magába szívott forróságot. Ilyenkor a legjobb, amit egy nyugdíjas tehetne, behúzódni a lesötétített nagyszobába, ahol még úgy, ahogy kibírható ez a harminchét fok árnyékban, de az órák ilyenkor iszonyú lassúsággal peregnek, és amúgy képtelen lennék ennyi időt egy helyben maradni. Valami ebédre való után is kell nézni, nem dekkolhatok le az egész napomat semmittevésre kárhoztatva, várva, hátha elmúlik egyszer ez a nyár is…  

A nagy meleg ide, vagy oda neki magának akkor is bírnia kell, elindul hát, hogy megvegye, amire szüksége van kettejüknek egy ebédhez. Korán van még, de annyira mégsem, hogy ne legyen nyitva szinte valamennyi pénzköltésre alkalmas üzlethelyiség, de csak módjával, mert a nyugdíjig kevesebbel kell beérnie. Ezt az egy napot már fél lábbal is kibírják. Fontos, hogy beosztással tudjanak élni hosszú távon, ha egyszer még mindig nem tudnak lemondani bizonyos, nem létszükségleti dolgokról. Az egyik, amin spórol, hogy a haszontalanságoknak is hódolni tudjanak, az étkezések gyakoriságának csökkentése, de nem a minőség rovására, amit eddig sem vitt túlzásba, mondjuk meg is látszik rajtuk, de a nyaralási szokásaikról könnyűszerrel le tud mondani, hiszen egy az egyben kimaradtak az életükből, ami mára már nem is annyira hiányzik. 

Az ebéd előkészületein is túljutott már, amikor azon kapja magát, hogy idők óta nem látja a lányát. - Hol lehet ez a lány? Ennyi ideig nem szokott elmaradni…- morfondírozott magában Majd csak előkerül - gondolta, nincs miért aggódnia, legfeljebb a szomszédasszonyt boldogítja most is, mint általában szokta és milyen jó, hogy nem tette, mert hiszen, lám magától is előkerült.  

Fülig érő szájjal, és ami nem volt rá korábban jellemző, majdhogynem kidurrant a boldogságtól. Alig várta, hogy megossza velem a hírt... 

- Anyu, nem fogod elhinni, kivel találkoztam az imént!.. arca mindeközben szinte sugárzott, bár nem szerettem a meglepetéseket soha, de most, hogy látom milyen hatással lehetett rá, szinte kívánom, hogy előrukkoljon vele, mégsem sürgetem, ráérek megtudni a nagy hírt. Azt szerette volna, hogy majd én kitalálom, de jajj nekem, csak nem olyan valakivel hozta össze a sorsa, akire gondolni sem merek? 

Csak egy valakire tudok gondolni, hiszen az utóbbi időben annyiszor előhoztuk, beszéltünk róla, hogy szinte megidéztük, bár azt sem tudtuk él-e még? A sejtésem beigazolódni látszott, ahogy ránéztem, szinte sugárzott, amikor kimondta végre. 

Először nem ismertem meg, amikor megkérdezte. De aztán, ahogy közelebb jött, szinte bekerített és amint megszólalt.. 

- Nem ismersz meg? - kérdezte.

- Nem - feleltem és valóban így is éreztem abban a pillanatban, de aztán, ahogy közelebb jött..

- Te vagy az, apu?! Szót szó követett és észre se vettük, hogy elröppent az idő. Annyi, de annyi mondanivalónk volt egymás számára. 

Hazudnék, ha nem döbbentett volna le egy pillanatra, hiszen egy csapásra választ kaptunk eddigi összes kérdéseinkre. Él-e, hal-e? Nem kérdés többé. És ha igaz, ha nem, de kivirult. Lehet, nem ő, de a lányom mindenképpen ettől a röpke fél órától és szinte nem lehetett rá ismerni olyan boldogsággal töltötte el a tudat, hogy megvan az apja. Abban a minutumban tudtam, hogy nekem hol a helyem ebben a kérdésben és minden sérelmemet félre kell tennem, hogy úgy tudjam fogadni a számára fontos hírt, ami engem sem érintett közömbösen, ahogyan ő, a lányom azt szeretné.

Igyekeztem jó képet vágni hozzá és a körülményekhez képest vele együtt örülni ennek a szokatlan, nem mindennapi történésnek és pozitívan állni hozzá, minden ellenérzést félretéve kihozni belőle a legjobbat, amit adott szituációban lehetett.. Vele együtt örülni, hogy az „öregember” előkerült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Utoljára változtatva 07-11-2017 @ 10:10 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 07-13-2017 @ 12:13 pm)

Comment: A történet szépen épül, és rendkívül tanulságos; amit nem oldunk meg mi magunk, azt a véletlen megteszi, így aztán talán jobb elébe menni. Csak az "öregember" kifejezés nem volt nekem egyértelmű az első perctől kezdve... kicsit nekem itt pejoratív felhangú... aLéb


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 07-13-2017 @ 07:39 pm)

Comment: Köszönöm kedves Béla a pozitív értékelést, de szinte vártam, hogy feltűnjön a nem véletlenül idézőjelbe tett szó, ami úgy sértő, amennyire való, mert ez az igazság.., annak is szántam. A döbbenet kifejezéséhez és amit elsőre éreztem, amikor megláttam, kevés.. A nem mindennapi "élmény" a hosszú idő utáni váratlan találkozás bennem ezt váltotta ki..., leírhattam volna úgy is, szinte katarzis volt a váratlan találkozás, de el kellett nyomni magamban... Valami olyasféle érzés ez, amikor a tékozló fiú hazatér.. :-) Puszi


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online