| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Vargyas-szoros legendái Ideje:: 08-26-2017 @ 05:59 pm |
|
|
|
|
Vargyas-szoros legendái
Talán a Tordai-hasadék kistestvérének lehetne nevezni, de a túrázónak azért itt is kijut a szikláról sziklára ugrálás, meg patak fölötti átkelés az illegő-billegő függőhídon. Föltekintve emlékezetes barlangokat látunk.
– Ezekben rejtőztek az eleink a tatárok elől. Ezek a portyázók már nyilván másfélék voltak, mint 1212-ben a Batu kán hadai. A feljegyzések szerint mifelénk 1717-ben volt az utolsó tatár betörés az egyik erdélyi fejedelem balsikerű külpolitikája következtében. A lakosság a természetes üregekben keresett oltalmat, még most is látszik, hogy a barlangok száját egykor befalazták. Tartós menedékre rendezkedtek be, még a lovaikat is felvitték.
A tatárok letáboroztak és a rejtezők kiéheztetésére játszottak. Akiknek vizük ugyan volt egy belső forrásból, de az élelem nem tarthatott ki örökké. Erre egyik leány kitalálta, hogy az utolsó véka lisztből süssenek egy hatalmas kenyeret, amit lándzsahegyre tűzve felmutattak az ostromlóknak. Azok belátták, hogy ezzel a néppel nem boldogulnak, és elvonultak máshol szerencsét próbálni.
De a bujdosók nem bízták el magukat. Attól tartottak, hogy ha előmerészkednek, visszajönnek a martalócok. Erre egy elszánt ifjú felkúszott a legmeredekebb sziklacsúcsra. Még annyi ereje maradt, hogy lekiáltsa a tatárok elvonulását, aztán megingott, leesett és szörnyethalt. Hálás kegyelettel ápolják a sírját a szikla tövében, ahová eltemették.
A leányzó és az ifjú nevét, sajnos nem tudtam megjegyezni. Aki arra jár, kérdezze meg, hogy körünkben is fennmaradjon az emlékezetük.
A helyi legendákat kedves túravezetőnk, a vargyasi unitárius lelkész úr mesélte a vendégeinek, Johanna doktornőnek és Tibor bácsinak, akiket a robusztus Opel terepjárójával hozott fel a szurdokba. Közben hol magyarul, hol románul tárgyalt a híveivel, mert mindenki nagy tisztelettel köszöntötte. Tanúi voltunk, hogy a gyerkőcöktől az öregekig gondja volt mindenkire. És ránk is, mert a doktornő bármilyen ügyesen botorkált a megszokott túrabotjával, időnként segítségre szorult. Jómagamról, vagyis a feledékeny Tibor bácsiról nem is szólva.
Még előző napon történt, hogy az Oklánd falui lakályos szálláshelyükről szívességből elhoztak bennünket Vargyas határáig, ahol kiszálltunk, hogy egy jó hírű forrásnál megtöltsük a kulacsainkat, aztán gyalog indultunk a faluba. Megtekintettük a Daniel-kúriák közül a szerencsésebbiket, amit turisztikai célra felújítottak. Megkerestük a Makovecz-féle református templomot, amit egy túlsúlyos idős gondnok bácsi a harmadik házból előcsoszogva, fáradságát nem bánva, a kedvünkért kinyitott.
De Johanna doktornőnek otthon feladatul adták, hogy keresse meg a nevezetes helyi festő-faragó famíliát. A Sütő család ifjabbik tagja igen kedvesen fogadott bennünket. Írásmesterséggel is foglalkozik. A nálam jóval lelkesebb társam menten megvásárolta a könyvét, továbbá a képes kiadványait is. Én a portörő csiszolóköveit tanulmányoztam, mert elárulta, hogy nem csak bolti festéket használ. Rákérdeztem az alkotásait jellemző ragyogó kék színre. Mire megjegyezte, hogy az egy családi titok.
További látnivalók után érdeklődtünk, így került szóba az unitárius templom… A tiszteletes úr és a hívek talán már hazatértek az ünnepi szabadtéri programról, amit aztán a templom falán meghirdetve is olvashattunk…
Hiába kopogtattunk, a parókia csendes maradt. De Johanna doktornő kitartásának köszönhetően mégis előtűnt és beinvitált bennünket egy otthonkát viselő kedves asszony. A hölgyek társalgásba merültek, amiből nem sokat értettem, mert elvonultak kávét főzni, engem pedig leültettek pihenni a tornácon.
Hamarosan begördült a tiszteletes Skodája az udvarra. A köszöntések után feltártuk neki, hogy mi gyalogos turisták vagyunk, a templomot és a szurdokot szeretnénk megnézni. Meglepetésünkre felajánlotta, hogy ő fog elkísérni a szakadékba, másnap jöjjünk fél 2-re, és akkor az istentisztelet után felvisz bennünket egy terepjáróval.
Ezzel elbúcsúztunk és a helyközi buszjárattal hazatértünk Oklándra. Ez a Bálint & Bálint Trans aranyat ért nekünk a vándorlásunk során, bár nehéz volt alkalmazkodni a menetrendjéhez.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-26-2017 @ 05:59 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-02-2017 @ 08:24 am)
Comment: Nagyon szép helyeken jártál. :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-03-2017 @ 04:08 pm)
Comment: Kedves Anna!
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-05-2017 @ 08:48 am)
Comment: Mindig érdeklődéssel olvaslak, mert jól rajzolod a jellemeket, szépen fested a környezetet, szóval nekem bejön a stílus.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-06-2017 @ 07:42 pm)
Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Így folytatom, ha sikerül. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
