Hajnalban harangzúgásra ébredtem,
Tudtam, mit jelent,
Karácsony volt, hiszen, és a napja
Egy elmenőnek,
Ki az egyetlen volt
Mind között,
Aki élt, győzött
A halál fölött,
Meghalt, csendben,
Tapintatosan,
Ahogy élt,
Mit kért, mindent megkapott
Mit szeretett volna, remélt,
Unokát, dédunkokákat,
S azt, aki visszatért,
S akihez ő most már visszatérhet,
Feldúlva újra a sírt,
Szellem vagy kísértet,
Ott jártam álmomban
Ágyadnál, Nagyanyám,
Ki a legkedvesebb voltál
Emlékszel talán
A hosszú beszélgetésekre
A verandán,
És nem tudom, hogy érdemes-e
Sírjak-e ezután,
Tudom, hova kerültél,
Egész nap hallottam a
Harangzúgást,
Eltemetlek Téged,
S kérlek, kövesd nyomon a
Folytatást
Imáidra számítok újra, megint,
Onnan, fentről,
Várom, egy angyal legyint…
Mit csináljak most Nélküled, mondd?
 Adtál volna inkább egy pofont…
De várom, hogy jelezz,
Várom, hogy élj tovább,
Keress meg engem az éterben
Cybervilágban, odaát…
Megőriztem mindent,
S fogom még soká.
Azt mondta három napja a
Dédunokád:
Meghalt a Lajos bácsi anyukája.
Honnan tudta, nem tudom.
Én már akkor is,
De hiszen tudod,
Többet tudsz, mint gondolod…

2004. december 25.