Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Oklánd falui bázisunk Ideje:: 08-30-2017 @ 12:11 am |
|
|
|
|
Az Oklánd falui bázisunk
Szálláshelyünkre megtérve népes társaságba csöppentünk a tekintélyes ebédlőt uraló hosszú asztalnál. Különféle nációk turistái és helybeli cimborák társalogtak ott a román nyelvet keverve némettel, olasszal, miegyébbel. Nekem eszperantónak jött le ez a hangzavar, de a poliglott Johanna doktornő mindenkivel szót értett. A kapcsolatteremtő képessége, és hogy mindenhol orvoskollégára talál, itt is hasznosult.
Szállásadó háziasszonyunk magyar volt, a férje pedig egy végtelenül kedves fiatal román férfi, mellesleg helybéli rendőr. Telefonon már minden le volt egyeztetve, így jött értünk előző nap kocsival egy Ége nevű kedves faluba.
Véletlenül épp most láttam a tévén egy hagyományőrző műsorban a templomuk bemutatását. Egyből ráismertem a magyaros arculatú fiatal tiszteletesre, aki nemrég magyarázta nekünk is a renováláskor előbukkant Árpád-kori freskótöredéken a Szent László legendát. Érdeklődésünket látva közelről is bemutatta a festékrétegeket. Elmagyarázta, hogy nemcsak a reformáció puritanizmusa miatt meszelték le a freskókat, hanem a korábbi évszázadok átépítései is ezzel jártak. A külső falon megérinthettük a kiégetés előtt rovásírással megjelölt téglát, amit az egykori mester gondosan beépített. A tv is magyarázta, hogy a mai olvasata szerint a helybéli pap nevére utalt.
Hosszasan elmagyarázta a mennyezetet beborító, bonyolult jelentést hordozó festményeket. Keveset értettem belőle, mert memóriazavaraim mellett még nagyothalló is vagyok. Ezt megtudva, később félrevont, és nekem külön elmesélte a Szabó Mózes lévita lelkész történetét, mert látta, hogy nagyon érdekel. A templom falát uraló emléktábláját lefényképeztettem Johanna doktornővel, de addig is igazán sokat megtudtam erről a nagyszerű emberről. Az első világháborús hadifogságban a legtávolabbi távolkeletre került a monarchiabeli bajtársaival, nyilván főleg magyarokkal. Összetartó közösséget kellett szervezniük, hogy ne szóródjanak szét a reménytelenségben. Szabó Mózes ugyan nem volt felszentelt pap, de levita lelkészként igazi református gyülekezetet formált. Látták, hogy a felbolydult Oroszországból csak a szökés jelentheti a túlélést. Japán halászok segítségével menekültek el egy kis flottával. Akár Benyovszky Móricék… éreztem rá a kalandos történetre. Hazatérve itthon is megpróbáltatások várták, de igaz tanító és lelkipásztor maradt mindvégig.
Ége község miliője másokat is csábít, a templomudvart turisták és főleg gyerkőcök hada lepte el. Legtöbben egy lengyel túrabuszból rajzottak elő. Két fiatal lány egy nagy piknikkosárból apró fánkot osztogatott nekik. Minket is kedvesen megkínáltak a pampuskával. Amíg én majszoltam, a Doktornő a mobillal szenvedett, hogy elérje az otthonról leegyeztetett oklándi szállást. A telefonos kapcsolódás reménytelensége miatt sokszor látszott kilátástalannak a helyzetünk, de ő sose csüggedt. Végül boldogan újságolta, hogy már jönnek is értünk.
Bementünk a közeli kisvendéglőbe, ahol kiderült, hogy a pampuskát náluk rendelték meg jóelőre a turisták. Lám, mások is ügyeskednek…
Oklándon folyamatosan remek volt az ellátás. A gazdasszony férje vacsora előtt mindig pálinkát és vörösbort kínált, de nekem a háziorvosom egyszer se engedélyezte, nehogy tovább romoljon az emlékezőképeségem.
A vargyasi kaland előtt bőségesen megebédeltünk és a Bálint & Bálint Trans jóvoltából meg is érkeztünk istentisztelet idejére.
A hátsó sorokban megtelepedve átéreztük, hogy mi is részesei vagyunk egy szentmisének. Jómagam nem vagyok rendszeres templombajáró, csak jeles ünnepeken és úrvacsorára szoktam megjelenni. Most meghatottan figyeltem, hogy a szószékről a Tiszteletes Úr igaz pásztorként fogja egybe az Ígével a kicsiny közösséget. Az ünnepélyes talárban és a szép magyaros megjelenésével mintha egy Jókai-regényből lépett volna elő. Meglepődve láttam, hogy az istentisztelet befejeztével a kiáramló híveket ünnepélyes fehérbe öltözve a vendéglátó háziasszonyunk búcsúztatta. Rájöttem végre, hogy ő a tiszteletes felesége, és ezután otthoni szokás szerint már Nagytiszteletű Asszonynak szólítottam.
A tornácon megülve vártunk a sorunkra. Látjuk ám, hogy a húszéves nagyfiuk egy pár katonatiszti surranóval jön elő a hátsó épületből. Kisvártatva terepruhába öltözve megjelent a vendéglátónk is, minket betelepített egy robusztus terepjáróba, és elindultunk a hegy irányába.
Amikor késő délután visszaérkeztünk a parókiára, búcsúzásképpen még beszélgettünk egy keveset. Telefon és e-mail címeket cseréltünk, hogy Johanna doktornő megküldhesse a túrán készült felvételeket. Megtudtuk, hogy a híveinek egy csoportjával nemrég érkeztek haza Hajdúszoboszlóról, tehát eleven kapcsolatuk van a hazaiakkal. Itthon az interneten több üzenetet is találtam, kedves Árpádnak címezve. Természetesen ismerem a vezetéknevét is, de (a bizonyára fölösleges ) tapintatból nem írom ki. Többnyire szállásajánlatokat kérnek tőle. Jutott eszembe, hogy Johanna doktornő egy hónapig fáradozott a booking útján a szállásfoglalással, a vacsora és reggeli megrendelésével, az elszeparált elhelyezésünk kialkudásával.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-30-2017 @ 12:11 am
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-02-2017 @ 07:58 am) Comment: Egy-egy ilyen utazás, életre szóló élmény lehet. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-03-2017 @ 04:10 pm) Comment: Kedves Anna!
Köszönöm az érdeklődésedet. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-05-2017 @ 08:55 am) Comment: Olvaslak most is, Tibor, és örömmel teszem.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-06-2017 @ 07:39 pm) Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|