[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kovacs_Tibor
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9075

Most jelen:
Látogató: 32
Tag: 3
Rejtve: 0
Összesen: 35

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb
Tagi infók winner Küldhetsz neki privát üzenetet winner winner


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: SOmannák
· 2: Máté László honlapja
· 3: Zsefy Zsanett
· 4: Janusvers
· 5: Alkotó.lap.hu
· 6: kortársirodalom.lap.hu
· 7: Olvasás lap.hu
· 8: magyarirodalom.lap.hu
· 9: Egy lélek csillan
· 10: Kaláka
· 11: Haász Irén weblapja
· 12: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 13: vers zene.lap.hu
· 14: Orbia
· 15: Dezső Ilona Anna honlapja
· 16: Fényfa
· 17: A Hegy - NeMo blogja
· 18: Barátok Verslista honlaja
· 19: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 20: Sidaversei

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Hosszú fények
Ideje:: 10-10-2017 @ 06:25 pm

Hepp Béla/aLéb: Hosszú fények

Vállamon megül puhán a nyurga csend,
árnyaimba múlt idők remegnek át
elfelejthetetlen érvet, iskolát;
hogy darál időt időre fönt s a lent,

hogy veszít magába napra nap a rend,
s mint ahogy szeletnyi tért a hangya lát
áldva ismeretlen hangya-angyalát
úgy iszom megint a szétkopott jelent.

Nincsen ebben semmi lárva-fájdalom,
ösztönös lehet talán, hogy élvezem
gondjaim, az ősz keresztje hátranyom

s nem tudom, miért feszít, miért ezen
jár az ész; „megül puhán”, de vállalom
mint a nyár
a válladon
a két kezem.


Utoljára változtatva 10-11-2017 @ 12:05 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-10-2017 @ 07:19 pm)

Comment: Szomorú vers. A dallama nagyon kellemes, szinte énekelteti magát. Nagyon tetszett, remélem nem unod még, de nagyon szeretem a költészeted. :))


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-11-2017 @ 10:01 am)

Comment: Köszönöm, Anna. Inkább talán melankolikus, olyan indiánnyaras, ez volt bennem, amikor írtam :-). Köszönöm szépen, hogy itt voltál. aLéb


Hozzászóló: aranytk
(Ideje: 10-11-2017 @ 11:05 am)

Comment: Belesimultam. Szép.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-11-2017 @ 11:14 am)

Comment: Kati, köszönöm szépen :-). aLéb


Hozzászóló: Attila61
(Ideje: 10-11-2017 @ 03:19 pm)

Comment: Remek a dallam a felépítés, minden átjött, egyet kivéve. Milyen az a lárva-fájdalom? Bocs. :) Jobbom! Attila


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-11-2017 @ 04:21 pm)

Comment: Szia Attila! Lehet, hogy tényleg nem megy át... nekem megállt, mint egy visszahozhatatlan állapot utáni sóvárgás. Jó ötletnek tűnt :-). Köszönet a figyelmes olvasásért :-). aLéb


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 10-11-2017 @ 05:12 pm)

Comment: Az ész oly gyakran buta, és sok ötlete valóban szél-fútta, de a nyár, a nyár, a nyár, ahogy az ölel, soha nem feledjük el...


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 10-11-2017 @ 07:57 pm)

Comment: A trochaikus lejtésű sorok, akár a távolban elhaló fények, vagy mint a parti homokra kibukó halk neszű hullámok, a nyugalmat lelő megállapodott férfiembert mutatják. A szonett végének töredezett soraiban támaszt nyújtanak, vagy támaszt keresnek a vállra tett kezek? - Üdv.Tibor


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-11-2017 @ 08:04 pm)

Comment: Miki, jól érzed, az a nyárvégi hangulat, az fogott meg igazán :-). Köszönöm, hogy itt jártál. aLéb


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-11-2017 @ 08:07 pm)

Comment: Tibor, köszönöm az értékelő szavakat. Igen jól is olvasod a verset, de válaszom a benned is felmerülő kérdésre nincsen :-). Örömmel láttalak. aLéb


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 10-11-2017 @ 09:52 pm)

Comment: Na én, mint vershez „értő”! A vers nem szomorú. Kétségtelen, hogy azt a fajta emberi érzést, mely nem párosul az ajkak egyfajta –a fülek felé való- mozdulásával, hajlamosak vagyunk a szomorúsággal társítani. Viszont ez kétségtelenül részbeni és ezáltal felületes megközelítése az emberi érzelmek széles tárházának. (óh!) A melankólia –már amennyiben viselője levert, lehangolt – akár lehet a szomorúság egyik elnevezése is! Amikor azt írtam a vers nem szomorú, nem jelentheti azt, hogy alkotója éppen ne lenne az! Ahogy egy vidám versre sem mondhatjuk bizton, hogy az alkotója fergeteges vidám percében íródott! A vers a visszaemlékezés, az ábrándozás, egy megesett eset felidéződésének remek ötvözete Bélánk tollából. Ahogy abban sincs semmi megmagyarázhatatlan, vagy érthetetlen, hogy minden olvasó személyisége, emlékei, avagy éppen tanulmányai mentén jelzi vissza érzéseit! Így (ha én tudnék egy ilyet írni!) belesimul, avagy dallamát ízlelgeti. Én nyugalmat nem érzek ki a versből. Ez egy (fel) zaklatott ember emberien esendő, egy egykor meg –és átélt, érzés –pillanat-mámor hármas érzelmi szentségű együttállásra való ismételt ráeszmélése. A lárva-fájdalom –számomra- teljesen érthető. Egy ki nem fejlődött, ki nem bontakozott az alkotó által igen erőteljes érzelmi töltéssel megélt, de fél állapotba merevedett –jelen esetben- lelki belekeseredés. A végső képben nem is lényeges a támasz-kérdés. Pontosabban nem ez a kérdés! A kérdés az inkább, merre visz, meddig mutatnak utat a hosszú fények! Na én, mint a vershez „értő”! Mindazonáltal tiszteletem! fTJ


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-12-2017 @ 08:00 am)

Comment: János, megleptél, és nagyon örülök, hogy ennyire mélyen belementél a vers kifejtésébe. Igen, ez lenne az a műhelymunka, amire igazán számítanék, és szerintem többen is, ami segíti az alkotót, visszajelzést ad arra, az jött-e le a versből, amit szeretett volna elmondani, megmutatni. Szóval kedves „vershez értő” alkotótársam, nagyon köszönöm, igen jól fogtad az írásomat. A vers történetéhez: egy baráti társaságban merült fel, hogy alkossunk egy-egy témára, és a Vénasszonyok-nyara, vagy Indiánnyár megjelenítése volt a feladat, és nekem ez jött. A vers valóban nem szomorú, amennyiben a múló nyarak feletti nehézszívű elgondolkodásba belefér, és szerintem bele, a melankólia, mint jellemző. Az alkotó lelkiállapota vagy megjelenik, vagy nem; én hiszek az elvonatkoztatásban, a megidézett egykori, vagy elképzelt érzések megjeleníthetőségében, mert éppen ettől vagyunk emberek, hogy a fantáziánk lehetőséget ad sosem élt helyzetek kifejtésére, elmesélésére. Szerintem is minden olvasó magán szűri át, éli meg a verset, ha így történik, szerintem az olvasott mű tud/tudott valamit adni, és ez szerintem nagyon fontos. A nyugalom itt valóban inkább egyfajta belenyugvás; elkerülhetetlenül jön újra az ősz, évszakban csakúgy, mint korállapotban, vagy érzésben, de a zaklatottság magyarázata (ez az érzés-pillanat-mámor hármas) elgondolkodtatott, mennyire volt meghatározott, vagy csak a „vállon a kéz” hatott így vissza. A „lárva-fájdalom” megközelítése, ahogy írtad, teljesen megáll, mint lelkiállapot is, és mint a konkrét érzés, a fájdalom jellemzése is. A „támasz” viszonyának valóban nincs itt jelentősége, egyfajta fizikai kontaktus beépítése volt a cél bennem, de jól látod, nem ez a vers célja. A vers célja egyfajta polemizálás és nem is igazán a merre, meddig, hanem inkább az a fajta statikusság, amit egy őszi délutánon az egyre ferdébben érkező napsugár az avarra, a nyár kétségtelen elmúlásának a jelére vetít. János, nagyon köszönöm a részletes elemzésed, teljesen megáll a „vershez értő” önjellemzésed, nagyon lényeges elemekre világítottál rá.


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 10-13-2017 @ 03:41 pm)

Comment: Azt a leborult...! Komolyan mondom, hogy tök jó. A kissé megborított szonettes forma is értékelhető. A jambus fordítása is. (Cö. Pontosság, ember!) Na, az meg különösen, hogy házifeldatként írtad. (Sose tudnék ilyet.) Na, ennyit a komolyságról. Nem hagyhatom, hogy az enyém rövidebb hozzászólás legyen, mint itt felül az a két szép. Tehát: komolyság: a gyakorlatoknál és a küzdelem közben is csak a feladatra koncentrálj! Edzésen legyél pozitív beállítottságú, akarj tanulni és gyakorolj szorgalmasan! Tisztelet: mestereddel és idősebb edzőpartnereddel szemben legyél tisztelettudó! Udvariasság: edzőtársadat és ellenfeledet kezeld barátként! Minden judokával szemben rendezett meghajlással fejezd ki tiszteletedet! Megbecsülés: mindenkit ismerj el, aki lehetőségéhez mérten törekszik a komoly teljesítményre! Önfegyelem: edzésen és versenyen legyél pontos és fegyelmezett! A tatamin sose veszítsd el az önuralmadat, még akkor sem ha sportszerűtlenséggel találkozol! Segítőkészség: Segítsd partnered a technikák pontos elsajátításában. :D Asszem, ennyi elég lesz. Grat.: piro


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 10-13-2017 @ 03:57 pm)

Comment: Afranc! Most látom, hogy ez még most is rövidebb! Jó, lássuk a lemaradt szabályokat. Szerénység: ne helyezd magad előtérbe, teljesítményedről ne beszélj túlzásokba esve! Teljesítményedet mindig a jobbakhoz mérd, ne azokhoz akiknek tudásszintjét időközben már elérted! Na, így már elég hosszú lesz. (Három tanítás még így is kimaradt Kano mester dolgaiból.) Szóval, ha összeadjuk, már az enyém a leghosszabb hozzászólás. Csakhát... lássuk be, nincs túl sok értelme. Bocs, aLéb, kissé elkalandoztam. :)


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-13-2017 @ 04:01 pm)

Comment: Piro, meghajlás. A rendezettebbik formából. Tisztelettel köszönöm, hogy itt voltál, a véleményedet, és hogy ilyen hosszan :-). Nagyon örültem. aLéb


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-13-2017 @ 04:10 pm)

Comment: Ok Piro, megszívlelem Kano mester tanításait, és ha legközelebb tatamira lépek, biztosan eszembe jut majd :-). Most már a leghosszabban és a legtöbbször is te szóltál a vershez :-). aLéb


Hozzászóló: winner
(Ideje: 10-14-2017 @ 10:14 am)

Comment: Béla! Nagyon ott van ez a vers. Bár előttem többen kielemezték, én is azt mondom, nem szomorú vers. A csend lehet szomorú, de egy „nyurga csend” nem. Szonett is és nem is. Azért nem szonett, mert te úgy döntöttél ne legyen az. Lehet feltaláltad a „majdnem szonett” fogalmát. Ugyanakkor a tartalma elgondolkodtató. Azt érzem, sokkal több van benne, mint amit első olvasásra felfog az olvasó. Mi tehát a teendő. Többször el kell olvasni. Én is ezt fogom tenni.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-14-2017 @ 10:42 am)

Comment: Laci, valóban borítottam a jambikusságot, de a 11-eseket és a quartina-terzina szerkezetet tartottam :-). Ugyanakkor a hendekaszillabusokat, amik a trochaikus ritmust tartják, megint csak nem, mert ott az egyik lábnak daktilusnak kellene lennie. De mindezek mellett tartom, hogy ez azért egy szonett :-)). Köszönöm hogy jöttél. aLéb


Hozzászóló: Malan
(Ideje: 10-14-2017 @ 12:22 pm)

Comment: Ami a második versszakot illeti: Annak az embernek a keserűségét és/vagy megengedő belenyugvását éreztem itt, aki tisztában van azzal, hogy amit a világból láthatott, megérthetett, az csak egy apró szelete az egésznek, ami teljességében az ember számára nem megismerhető. (A végső kérdésekre nincs válasz, marad a hit, még ha tudatában is vagyunk annak, hogy ebben az esetben ez nem más, mint "hiánypótlás") Számomra a lárva-kép is ezt az érzést, gondolatot folytatta tovább, tette szemléletesebbé. És tulajdonképpen a zárás is mintha ezt akarná mondani: Ha így, hát így, ha ennyi, hát ennyi, de vállalom! - Nagyjából ez volt az olvasatom. :-) A többiről már mások, bővebben... Üdv! András


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-14-2017 @ 12:50 pm)

Comment: András, feljebb már írtam, ez egy Indiánnyár- hangulat, egy olyan polemizálós-befelétekintős vers, így aztán a te olvasatod tökéletesen megáll. Köszönettel láttalak itt. aLéb


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 10-15-2017 @ 06:47 pm)

Comment: Így ősz táján sok szép múltbéli emlék láttatja magát, Ősz táján jobban értékeljük a már leélt éveket is. Nagyon szép vers Béla! Szeretettel olvastalak.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-15-2017 @ 07:16 pm)

Comment: Lena, köszönöm szépen, hogy olvastál. Örömmel láttalak. aLéb


Hozzászóló: LEKA
(Ideje: 10-16-2017 @ 10:46 pm)

Comment: Béla! Sokadik olvasás után próbálom megfogalmazni a gondolataim. Először a vers címe, ami megfogott, majd a vers végén találtam rá: érzés-kapocsként a karjaidra.  Hangulatában inkább szomorkás (bennem így mozdult…) a mindennapok megküzdése, fájdalma, szeletnyi örömei jönnek át. Hogy benned, mi minden mozdul ilyenkor...(nem tudom), de azt érzem, hogy élvezed ezt szépen építkező, ritmusában kellemes, a rímek választásában nagyszerű, fegyelmezett költészetet, a szavak játékát. Az elő versszak verstanilag szuper! Viszont nem értem, hogy miért írod így: "s mint ahogy szeletnyi tért a hangya lát" - nekem a "tért" idegen - /az első két szót lecserélve – vagy az „a” elhagyásával: /szeletnyi teret/ -jobban hangzana. A másik ("jár az ész; „megül puhán”, de vállalom") „ jár az ész” - olyan, mintha kívül helyezkednél - Itt magadról írsz: /jár az eszem/ - nekem természetesebb lenne / és utána még egy kis igazítás. Egészében élmény volt olvasni a versed – nem kevésbé az elmélyült hozzászólásokat. Éva


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-17-2017 @ 08:02 am)

Comment: Szia Éva! Köszönöm a részletes elemzést, a gondolataidat. Igen, szeretem a kötött formákat, a szonettnél különösen a jól tartott ritmikát, itt a trochaikus ringását a versnek, ezt jól érzed. Éppen emiatt és a saját költői szabadságom miatt engedtem meg magamnak a "teret" szó helyett a "tért" szó használatát. Az "ész-eszem" kérdésre is résben a ritmika, a kötöttségek tartása a válasz, részben a vers folyamán már kicsit kitettem magam kívülre, tehát bennem nem idegen magamra kintről ránézni még úgy sem, hogy tudatában vagyok, ez itt én vagyok. Remélem érthető, és el tudod fogadni. Nem szoktam megmagyarázni a verseim, ez most kivételes eset :-). Köszönöm, hogy itt jártál. aLéb


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.14 Seconds
pharmacy online