| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kőhalom és Szászfehéregyháza Ideje:: 10-17-2017 @ 12:33 pm |
|
|
|
|
Kőhalom és Szászfehéregyháza
Lejárt az Oklánd falura betervezett időnk. Amilyen nyüzsgés volt a panzióban, bizonyára már újabb vendégre várt a lakrészünk. Kifigyeltük, hogy a háziasszonyunk a helyközi busszal jár bevásárolni, és kikérdeztük a járatok indulásáról. Most sem csalódtunk a Bálint & Bálint Transzban, időben megérkeztünk Kőhalomra.
Kedves román házaspár várt bennünket egy kényelmes panzióban. Ismerősként fogadtak, hiszen tavaly is itt szálltunk meg egy népes társasággal. Kifogástalan ellátásban volt részünk, ezért foglalt náluk ismét szállást Johanna doktornő. Igen keveset értettek magyarul, de volt a ház körül egy mindenes, aki tolmácsolt.
Bár tolmács nélkül is egymás szavába vágva, jókat beszélgetve, derűs hangulatban teltek itt a napjaink.
Esténként egy kis társasággal megtelepedtünk a kertben az óriásnapernyő alatt, aminek vásznán a helyi sör logója hivalkodott. Nem tudom felidézni a c – i – a – u – s betűk kombinációjából álló román szót, de az biztos, csukásnak kellett mondani.
– Ez
a Csíki Sör! – ismertem rá, amikor megkóstoltam.
– Nem az, hanem a Csukás! – javított ki a tolmácsunk, egy szívesen társalkodó férfiú.
Akárhogy hívják, a nosztalgiát leszámítva, egyiket se tudtam nagyra értékelni. Még a mi hajdani kommersz Kőbányai világosunk is különb volt.
Ha már „Kőhalmon” vagyunk, mivel templomlátogatáshoz nem volt szerencsénk, felzarándokoltunk a szerintem lehető legbarátságtalanabb várba.
Gyalogút híján egy autóknak való meredek, de mondhatni, hogy kiválóan megépített szerpentinen lépkedtünk fel. A vár kapuja előtt tele a parkoló, itt mindenki kocsival túrázkodik. Csodás a kilátás, remek fényképeket lehet készíteni, nem győztünk félreállni a fotózkodók elől.
Útitársamat nehezen tudtam lebeszélni az omladozó, nyaktörő lépcső megmászásától, mert őt is csábította volna a hegyes vártorony tetejéről nyíló pazar látvány.
A szállásunk árába bele volt kalkulálva egy kis taxizás. Egy magyarul is elég jól beszélő fiatalember vitt el bennünket Szászfehéregyházára, vagyis Weisskirchbe, amit itt már leginkább csak Viscrinek mondanak.
Ez egy nagyon jól megépített szász település volt, de Ceausescu jó pénzért kiengedte a lakosságot Németországba. Az így kialakult sajátságos helyzetbe nem akarok belemenni, csak megjegyzem, hogy a többnyire üresen álló jellegzetes szász lakóházak még most is takarosak.
Erődtemplom helyett egy jól megépített várat és benne egy impozáns, de mára szinte hívők nélkül maradt székesegyházat találunk. Előkerült a kulccsal egy misszióban itt maradt idős németajkú hölgy és kedvesen beengedett minket. Itt is takarosság, tisztaság, az oltárnál friss virágok.
Most különleges kivitelben csodálhattam meg a lutheránus kettősséget: a szentély-közeli rész még pompázatosan katolikus, de a hívők padsorai felőli oldal már protestáns módon puritán.
Megjegyzem, hogy a várban itt is, akár a székelyföldi erődtemplomokban, valóságos néprajzi múzeum, a régi élet kellékeinek kiállítása látható. Csekély érdeklődést kiváltva. Tiszteletkör a régmúlt iránt, ahonnét szegről-végre mindnyájan eredünk.
Visszatérve Kőhalomra, már sok látnivalót nem találtunk, csak számunkra érdektelen üzleteket. Falatozót, cukrászdát láttunk többet is a főutcán, de egyik se volt csábító a számunkra. A beszélgetős tolmácsunk ajánlott egy nekünk való helyet.
Egyik délután elindultunk, hogy becserkésszük, de eleinte azt hittük, hogy a barátunk félreértett bennünket, mert egy elég külvárosias negyedben találtunk rá. Az utcára kitelepült kerthelyiségen átverekedve jutottunk be az étterembe, ami félig üres volt, mert a közepén egy télidőben bizonyára kellemes, de most elviselhetetlen meleget árasztó pizzasütő kemence duruzsolt. De nem engedtek a váratlan hőség elől meghátrálni, a tetőteraszra irányítottak bennünket, ahol mindjárt otthonosan éreztük magunkat.
Nagyon szép kilátás nyílt a városra, kellemes vendégsereg közepébe csöppentünk, csak az étlappal nem boldogultunk. Már megszoktuk, hogy errefelé nem tudnak magyarul, de egyéb közhasználatú nyelven se tudtunk szót érteni. Végül az otthoni kiadós vacsora tudatában lazán pizzát rendeltünk. De szelet helyett egy-egy köradagot kaptunk. Szerencsére finom volt, és a maradékot be is csomagolták.
Mindenesetre jólesett megpihenni és nézelődni. Csakhogy bármi más helyett ildomosabb lett volna egy üveg bor, ám a Doktornő nem engedélyezett nekem ekkora kihágást.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-18-2017 @ 04:48 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-18-2017 @ 08:48 pm)
Comment: Most is örömmel olvastalak, Tibor.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 10-19-2017 @ 11:01 am)
Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Írom rendületlenül, de már közeledik a hazatérés fejezete. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
