Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Nagyenyedi viszontagságok Ideje:: 10-24-2017 @ 06:12 pm |
|
|
|
|
Nagyenyedi viszontagságok
A szerencsés kalandjaink bőségszaruja kiürülni látszott, amikor Kőhalomtól elbúcsúztunk.
Segítőkész taxis barátunk még kivitt bennünket a vasútállomásra és bizonykodott, hogy a látszat ellenére itt vonatok is jönnek-mennek. Egy ágrólszakadt menyecske várakozott a sínek mellett, bizonyára nem véletlenül, hát őt tekintettük igazodási pontnak.
Nos, bevált. Hamarosan egy takaros vicinális kellemes kupéjából szemlélhettük az elsuhanó tájat. Feltűnt, hogy nagyvonalú közúti és vasúti pályakorszerűsítések folynak, behemót építőgépekkel. De leginkább arra vigyáztunk, nehogy túlvigyen bennünket a vonat, ugyanis némelyik megállónak csak későn tudtuk leolvasni a nevét, amikor már elhaladtunk mellette.
Szerencsére a jelentősebb Nagyenyeden még várakozott is velünk a szerelvény, biztonságban leszállhattunk. A tágas várótermen áthaladva, egy elég sivár tér fogadott, taxi persze sehol, csak az üres parkoló. Kelletlenül kérdezősködni indultunk, de mire a sarokról visszafordultunk, már három kocsi állt a droszton. Az elsőnek nem láttuk a gazdáját, de a másodikból kiugrott egy élelmes román férfi, és már pakolta is be a holminkat.
– Csak ne olyan hevesen, előbb tisztázzuk, hogy hová megyünk!
Igazából magunk se nagyon tudtuk. Előkotortuk a foglalós papírjainkat, és ráböktünk egy gyanús címre, sejtésünk szerint valahol a város túlsó végire. Szerencsére előkerült az első kocsi sofőrje, aki magyar volt, Csabának hívják, és a segítségével jutottunk dűlőre. Kölcsönösen sajnálkoztunk, hogy pont ő lemaradt a fuvarról. Azért felírta a nevét és a telefonszámát, és én kivételesen gondosan eltettem ezt a sajtcédulát.
Áthajtottunk a szép városon, aztán az egyre sivárabb helyeken, és végül egy fűrészmalom mellett kötöttünk ki. A taxis még megmutatta, hogy melyik üvegajtónál próbálkozzunk az előttünk álló ormótlan hodályon, aztán magunkra maradtunk a nagy kietlenségben. A nap végére kiderült, hogy itt nagy rendezvényeket szoktak tartani, épp most takarítottak a legutóbbi után. De most csak mi ketten voltunk.
Végül kaptunk rendes ellátást, és egy lakrészt fürdőszobával, csak várakozni kellett, amíg valahonnan egy távoli bojlerből elért hozzánk a meleg víz.
Előkerült a tulajdonos is, egy nagydarab testes magyar ember, aki a mobiljával távolból igazgatta a munkásait. Johanna doktornővel rövid idő alatt sok praktikus dolgot megbeszéltek, mialatt én közelebbről is megnéztem a folyamatosan zümmögő fűrésztelepet, mert kíváncsi voltam a gatter működésére. Így kiestem a képből, és váratlanul ért, hogy már visz is bennünket egy alkalmazott városnézésre. Idegen helyen mindig kockázatos pánikszerűen magára hagyni a holminkat.
Kevés időnk maradt a nézelődésre, csak annyi, hogy magunkba szívjuk ennek a feledhetetlen múltú, jól megépített városnak a levegőjét. Hosszasan időztünk a Bethlen Miklós Kollégiumban. Kedvesen fogadott a kapuőr, és nyári szünet lévén, szabadon bóklászni engedett bennünket az udvaron és a folyosókon. Az udvar végében Heuréka! élménnyel fedeztük fel a nevezetes két fűzfát. Díszlenek! Ez a város is a múltunk és a lelkünk egy darabja, itthon még utána kell nézni a látottaknak az interneten, így kerekedik ki az élmény. A tanárok egykori névsorában felfigyeltünk Borbáth Sándorra, akit a stúdiumai miatt elüldözött a diktatúra, és Vargyason fejezte be a pályafutását. Hiszen ott láttuk néhány napja a mellszobrát az unitárius parókia kertjében!
Fejet hajtottunk az 1849. januári szörnyű pogrom emléktáblája előtt, ahol római számok jelzik a puszta dátumot. Csak ennek engedélyezik őrizni a lemészárolt mártírok emlékét, és néhány nemzeti színű szalagnak otthonról.
Elszaladt az idő, és megengedtünk magunknak egy vendéglői vacsorát. Hazatérésben eleve a kerthelyiség melletti taxiállomásra számítottunk. De a sietségben a szállásunkon hagytuk a paksamétát, amin mutatni tudtuk volna a „fűrészmalom” címét, és így vaktában egyik román sofőr se tudott segíteni. Hoppá! Elő a sajtcédulát a magyar taxis számával! Az otthoni mobilunkkal persze semmire se mentünk, de a kedves pincérnőnek a saját mobiljával sikerült felhívni a barátunkat, aki csodák csodájára, pusztán az elmesélésünk alapján rájött, hogy hol a szállásunk. Különben gyalog vágtunk volna neki az útnak, ami nálunk egyáltalán nem volt szokatlan eset, csakhogy közben már beesteledett…br>
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-25-2017 @ 06:45 am
Hozzászóló: haaszi (Ideje: 11-01-2017 @ 06:34 pm) Comment: Még a szervezettség mellett is kell némi szerencse az utazáshoz...:)))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 11-04-2017 @ 10:19 am) Comment: Szerencse feltétlenül! Még azt se bántam soha, hogy ha ezt mondták: "Ennek több a szerencséje, mint az esze." Jólesett olvasni az észrevételedet. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 11-13-2017 @ 01:49 pm) Comment: Kicsit elmaradtam, de olvaslak :-)
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 11-14-2017 @ 06:03 pm) Comment: Kedves A_Leb, köszönöm, hogy olvasod a meséimet. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|