[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 314
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 314


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Remetelak az Aranyos mentén
Ideje:: 10-29-2017 @ 11:46 am

Remetelak az Aranyos mentén

Már megint az országúton bandukoltunk. Most az Aranyos folyó mellett, egyenest a Tordai-hasadék, ill. az utolsó szálláshelyünk, Torda városa irányában.
Hálát érezhettünk az időjárásért, mert ragyogó napsütésben jártuk végig a 10 napos túrát, és önbizalmat adott, hogy szerencsésen kiálltuk a kisebb-nagyobb próbatételeket. Mégis egyre szaporodtak a nézeteltéréseink. Johanna doktornő az ellenkezésem ellenére is következesen leparancsolt az országút szélére, mert a nagyothallásom miatt későn veszem észre az elsuhanó járműveket. A térképben megbízva minduntalan turistautakra akart rátérni, ami aztán csak rontotta a hangulatot, mert mindegyik zsákutcának bizonyult. Később elmagyarázták nekünk, hogy errefelé már nem járnak gyalogos turisták, ezért hanyagolják a jelzéseket és a torlaszok eltakarítását.

Az útikalauzunk vendégszállást jelzett, meg is találtuk, de éppen renoválták. Mások is - persze autós kirándulók - mérgelődtek mellettünk, miközben velük együtt tanulmányoztunk egy fényképes nagy eligazító táblát. Ez a bosszúságomra megmutatott a hegyoldalban egy vízesést is, amit aztán Johanna doktornő feltétlenül meg akart nézni, hogy lefényképezze.
– Átverés az egész! – mondtam. – Nézd meg jobban, mindössze egy sziklán csordogáló forrásvíz. Kinevezték vízesésnek, hogy szédítsék a turistát.
Mégis elindultunk becserkészni, de kétszer is vissza kellett fordulni, mert elburjánzó bozót és kidőlt fák állták az utunkat.

Hát maradtunk az országúton, de párszáz méterre egy furcsa meglepetés várt ránk. Aszott deszkalapon ormótlan betűkkel magyarul kiírva: SZÁLLÁS. Kíváncsiságból közelebb mentünk, és egy nem éppen elegáns megjelenésű férfit láttunk, aki valami felfújós medence körül babrált. Széles mozdulatokkal helyet kínált a kerti asztalnál, egy elhanyagolt kis vasúti őrház mellett, ami mögött később megláttuk az elgazosodott keskenyvágányú sínpárt is.

Egykettőre társalgásba lendültünk. Előkerült a felesége is, kávét és ásványvizet hozott. Magyarul jól beszélő románok voltak, tartózkodás nélkül beszéltek magukról is, és a vegyes rokonságukról is, köztük egy kolozsvári születésű pesti íróról.
Hitetlenkedve hallottunk tőlük egy különös sztorit valamelyik budapesti közintézmény üdülést szervező csapatáról. Szinte ingyen kínálták nekik a szállást, mégsem tudtak megegyezni. Ekkor még csodálkoztunk, hogy hol helyezték volna el a népes társaságot? Eddig csak a szerszámosnak használt őrházat láttuk.

De meghívtak bennünket egy kis vendégeskedésre a szépen berendezett lakóházukba, amit eddig a fáktól nem vettünk észre. Egy szokványos hallnál sokkal nagyobb helyiségbe invitáltak, valóságos kiállító-terembe, ahol változatos értékű műtárgyak közé jutottunk. Akár egy belvárosi régiségboltban. A gyönyörködés, meg az álmélkodás után, a kiállításokon sűrűn forgolódó Johanna dr. felajánlotta, hogy összehozza őket budapesti régiséggyűjtőkkel.
Volt ott egy zongora is.
– Eléggé lehangolódott már – szabadkozott a vendéglátónk, aztán melléült, és kissé nehézkesen, de elfogadhatóan lejátszott egy etűdöt.br>
Amikor az idő előhaladtával szedelőzködni kezdtünk, a kert végében megláttuk a tekintélyes vendégházat is. Milyen kár, hogy ennyire kieső – és távolról sem kies – helyen remetesorban rejtőzik ennyi érték. Alig várom, hogy lássam a felvételeinket, vajon nem álmodtam-e az egészet.
Azt már alig merem leírni, hogy búcsúzáskor a gazda előállt a tágas egyterűjével, és szívességből elvitt bennünket a Tordai-hasadék bejáratáig.


Utoljára változtatva 10-29-2017 @ 11:46 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: blue
(Ideje: 10-29-2017 @ 07:14 pm)

Comment: Aranyos a történet is...:) gaby :)


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 10-29-2017 @ 08:11 pm)

Comment: Köszönet a beszámolóért! Üdv. fTJ


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 10-29-2017 @ 08:34 pm)

Comment: Köszönöm az észrevételeiteket. Üdv. Tibor


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-13-2017 @ 02:01 pm)

Comment: Mennyi élmény... remek ismét, Tibor, és nem csak a történet tartalma, de igényes mesélésed miatt is. aLéb


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 11-14-2017 @ 06:00 pm)

Comment: Kedves A_Leb, köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a történeteimet. Hát... volt miről mesélnem. Üdv. Tibor


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds