[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: cedrus
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9076

Most jelen:
Látogató: 17
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 17


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Péter Erika honlapja
· 2: vers zene.lap.hu
· 3: Sidaversei
· 4: Hegedűs Csaba honlapja
· 5: magyarirodalom.lap.hu
· 6: Egy lélek csillan
· 7: Gligorics Teru Versei
· 8: Kaláka
· 9: Végh Sándor személyes honlapja
· 10: Alkotó.lap.hu
· 11: Olvasás lap.hu
· 12: Barátok Verslista honlaja
· 13: Wendler Mária portál
· 14: Janusvers
· 15: Orbia
· 16: Dezső Ilona Anna honlapja
· 17: Zsefy Zsanett
· 18: SOmannák
· 19: haiku.lap.hu
· 20: kortársirodalom.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Végül a Tordai-hasadék
Ideje:: 11-06-2017 @ 10:16 pm

Végül a Tordai-hasadék

Nagy örömünkre végül is megérkeztünk a Tordai-hasadékhoz. Tágas parkoló és egy vendégekkel teli kerthelyiség várt bennünket. Mögötte természetesen egy étterem, de mi oda be se mentünk, mert változatlanul ragyogó volt az idő.
Remete barátunk gardírozott bennünket:
– Tegyék le a hátizsákjaikat! A szakadékban azzal nem boldogulnak.
– Persze, betesszük a gardrobba…
Barátunk szó nélkül ránk hagyta, de egyszerűen csak lepakoltunk a szabadban a székek és asztalok mellé, mások csomagjainak a szomszédságába. Nyakamba akasztottunk egy tarisznyát kettőnk apróságaival és előkaptuk a turistabotokat. Ami örök vitatéma, amióta csak együtt túrázunk, mert én változatlanul fölösleges kölöncnek érzem. Most is összehajtogatva kézben vittem.

Hálásan elbúcsúzkodtunk, aztán a bejárat felé tájékozódtunk. Négy lej volt a belépés, de én nyolcat is adnék, gondoltam, csak már kifelé jönnénk. Minden eshetőségre ott volt a biztonsági szolgálat felszerelése is, szerencsére aznap senkit sem kellett kimenteni.
Maga a hasadék istenigazából egy fenségesen zord látvány. Szédítő szakadék felett araszolunk, és elszántan kapaszkodunk a sziklaoldalban kifeszített drótkötélbe, hogy le ne csússzunk a szűk ösvényről. Helyenként szinte csak ölelkezve férünk el a szembejövők mellett, akik már szerencsésen visszafelé tartanak.
Ha még nem voltak, mindenkinek azt tanácsolom, hogy autóval menjenek. A kocsiba bezárva a parkolóban biztonságban hagyhatják a holmijukat és a fölösleges ruhadarabokat. Tréningruhában és könnyű sportcipőben induljanak neki a hasadéknak, akár egy erdei futópályának, hogy biztonságosan tudjanak szökellni az akadályokkal teli sziklaösvényen. Nem úgy, mint én a 47-es Quechua túrabakancsommal. Némelyik sziklalépcsőt az évek során már simára csiszolták azok a gyámoltalanok, akik csak négykézláb tudtak átkapaszkodni rajtuk. Egyszer én is megbotlottam, és még a soványka tarisznyám is képes volt félrerántani, mert megszédültem. Egy burjánzó bokornak köszönhetem, hogy nem zuhantam a mélybe. Kedves fiatalok a két kezemnél fogva húztak vissza, úgy állítottak talpra.

A sziklába vájt zergeösvény felváltva fut a hasadék két szemközti falán. A mélység felett ringó kötélhidak szolgálnak átkelésre. Ezeken abszolút biztonságban érezheti magát, aki kapaszkodik, csak el ne bámészkodjon, mert csábító, hogy onnan széttekintve a legszebb a látvány. Persze hogy lelkesen fényképezgettük a természeti csodát, sőt egymást is a vadregényes háttérrel. Szembe jött egy úriember, előzékenyen kiállt a képből, aztán elkérte a masinát és páros felvételt készített rólunk.
A kirándulók kölcsönös segítőkészsége volt az egyik legszebb élmény. A fiatalok mindig félrehúzódtak és a sziklához lapultak, ha szembe találkoztunk. Az időseket és a hölgyeket udvariasan átsegítették a küklopsz-köveken. Elégtétellel láttam, hogy Johanna doktornő is örül a segítségnek.
Amikor szerencsésen végére értünk a hasadéknak, egy meseszép tisztás tárult elénk. Vidám kirándulók élvezték a napsütést és a friss levegőt, de mi nem keveredhettünk közéjük, mert szaladt az idő, és még bizonytalan volt a szállásunk. Azon már csak tűnődhettünk, hogy a kies völgyön túl van-e más kijárata a hasadéknak…

Visszafelé haladva már könnyű szívvel adtunk felvilágosítást a szembejövőknek, hogy még mekkora út vár rájuk. Ne csüggedjenek! Közben azon aggodalmaskodtam, hogy megtaláljuk-e a holminkat ott, ahol nagyvonalúan lemálháztunk. Hát… ismét elszégyellhettem magam a kishitűségemért.
Hátizsákjainkat magunk mellé véve letelepedtünk a kerthelyiségben. Szerényen rendeltünk, mert benn a Torda városában vacsora vár ránk. De hogyan jutunk oda? Az itthoni mobilunkkal most se boldogultunk. De ismét helybeliek segítettek. A kedves pincérfiú a sajátján felhívta a lefoglalt szállásunkat, és egy órán belül már jöttek is értünk kocsival.

Minden jó, ha a vége jó. Nagyon kedves román házaspár fogadott bennünket, az elszállásolásunk osztályon felüli volt. Johanna doktornő remekül szót értett a háziasszonnyal, a férj pedig megígérte, hogy másnap helybe visz bennünket a tordai buszpályaudvaron. Ugyanis javában aggódtunk: hogyan csípjük el a távolsági buszjáratot, amire Pesten a jegyet megvettük.
Így jócskán megkönnyebbülve nagy sétát tettünk a csillogó-villogó főutcán. Már nem akartunk beülni sehova, csak nézelődtünk. Aztán betértünk egy MARKET feliratú udvarba, amiről kiderült, hogy bévül tulajdonképpen egy szuper élelmiszer-áruház. Valamikor azt hallottuk, hogy errefelé a boltokban üresek a polcok. Hát most ami szem-szájnak ingere, annyi szépet és jót árulnak, bőkezűen kínálva az akciós árut is. Másnap reggel még egy csemegés kioszkba is betértünk, amit a vendéglátóink nagyon ajánlottak. A két üzlet kínálatából leszűrhettük, hogy errefelé édesszájú nép lakik.

De a szép élmények ellenére is nagy megkönnyebbülés volt, amikor beszállhattunk a Népligetünk felé tartó autóbuszba, mintha csak hazai földre léptünk volna. Ez egy szép szombati napon volt. A doktornő figyelmeztetett, hogy nem áll meg az élet, hétfőn a Kardiológiára kell mennem, amire három hónappal ezelőtt kaptam időpontot. Nem szabad elveszíteni a lehetőséget.
– De ahogy ismerlek, nem fogod tudni rendesen előadni a panaszodat.
A hosszú úton hazafelé egy A4-es lap két oldalát teleírta belgyógyász szakvéleménnyel, aminek a javát az egészségházban aztán átemelték az ambuláns lapomra.


Utoljára változtatva 11-08-2017 @ 08:04 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-11-2017 @ 06:31 am)

Comment: Szeretem az útleírásaidat. Jólesett olvasni. :))


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 11-11-2017 @ 10:29 pm)

Comment: Köszönöm a kedves, megtisztelő véleményt. Üdv. Tibor


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online