[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: AndrisF
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9077

Most jelen:
Látogató: 21
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 23

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Végh Sándor személyes honlapja
· 2: Hegedűs Csaba honlapja
· 3: Wendler Mária portál
· 4: vers zene.lap.hu
· 5: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 6: Alkotó.lap.hu
· 7: Zsefy Zsanett
· 8: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 9: Kaláka
· 10: Máté László honlapja
· 11: Sidaversei
· 12: magyarirodalom.lap.hu
· 13: Janusvers
· 14: Barátok Verslista honlaja
· 15: kortársirodalom.lap.hu
· 16: haiku.lap.hu
· 17: SOmannák
· 18: Fényfa
· 19: Egy lélek csillan
· 20: A Hegy - NeMo blogja

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

McKinley kocsmája
Ideje:: 11-26-2017 @ 01:21 pm

George a belváros felől hajtott be kocsijával, egy tűzpiros Ford Mustanggal az utcába, amely viszonylag
közel volt lakásához - ám ennek ellenére még sohasem járt erre. Egy közeli helyet keresett terve megvalósításához,
melynek ideje éppen ma este jött el. Lassan ment, mert a köd egyre inkább sűrűsödött. Bosszankodott miatta,
de örült is neki, mert így legalább nem veszi észre senki sem, amikor véghezviszi azt, amit már hónapokkal ezelőtt
gondosan eltervezett. A kocsijában jó előre elkészített mindent, amire szüksége volt. Egy pisztoly, melyet régebben
álnéven vásárolt, egy elnyűtt pulóver és egy tornacipő - amit tegnap vett néhány fontért az ócskapiacon - egy
gumikesztyű, valamint egy kalapács. Elégedett volt magával, hiszen mindent alaposan megfontolt. Már csak egy
kis csehó kellett, ahol alibit igazolnak majd, hiszen ez volt a legfontosabb. Tudta, ő lesz az első számú gyanúsított,
ezért mindent alaposan, a legapróbb részletig kidolgozott.
A ködben alig-alig látta az utca két oldalán villódzó feliratokat. Csak kell, hogy legyen egy kis kocsma errefelé -
gondolta magában, miközben szemét meresztette a gomolygó szürkeségben. Az utca bal oldalán végre megtalálta
azt, amit keresett. Piros neonreklám hirdette: McKinley's Pub. Leparkolt előtte, és még egyszer átgondolta, mit
kell majd tennie. Gondosan bezárta kocsiját és határozott léptekkel benyitott a sörözőbe.
A kocsmában majdnem telt ház volt, a cigarettafüst pedig közel olyan sűrű, mint odakint a köd. Próbált helyet
keresni magának. A hátsó sarokban egy kétszemélyes kis asztalka felszabadult, a pincér éppen a poharakat szedte
össze a távozó vendégek után. Leült, és whiskyt rendelt.
Az órájára nézett: kilenc óra múlt pár perccel. Időben van, eddig minden rendben. A pincér kihozta az italt, és
éppen letenni készült, amikor George - ahogyan előre eltervezte - véletlenül meglökte. Az ital a terítőre löttyent.
- Bocsánatot kérek, az én ügyetlenségem miatt történt - szabadkozott, mialatt egy szalvétával próbálta felitatni az
asztalterítőre kiömlött whiskyt. Kérem, hogy hozzon egy másikat - majd még egyszer elnézést kért.
A pincér hamarosan meghozta az italt, és letette elé az asztalra. George alaposan szétnézett. Volt még ideje, mert
kocsival innen a lakása alig tízpercnyire volt. Csak ez a köd ne lenne - mérgelődött magában, mert ezzel nem
számolt, de így sem lesz több tizenöt percnél. Maximum negyedóra hazáig, legfeljebb öt percet tölthet ott, és
ugyanennyi vissza. Ez hozzávetőleg fél óra. A pincér már látta és jól meg is jegyezhette, ám egy másik tanúra is
szüksége volt. A pult mögött néha megjelent a tulajdonos - legalábbis ő annak vélte - egy vörös, tagbaszakadt,
tipikus ír férfi. Most éppen egy ápolatlan külsejű, vékony, erősen kopaszodó férfit próbált meg kitessékelni. Ez
épp kapóra jött George-nak. Felállt, és odament hozzájuk.
- Kérem, hagyja, meghívom az urat egy italra - mutatott a férfi felé – úgy látom, meginna egy pohárkával. Maga
itt a tulaj? - fordult a vörös hajú férfihoz George.
- Igen, én vagyok, de figyelmeztetem, csak óvatosan ezzel az emberrel! Ismerem, mint a rossz pénzt. Gyakran jár
ide, és nem mindig hagyja ott azt, amit a szeme meglát. De, ahogy tetszik, innentől a maga vendége.
George elégedetten konstatálta magában, hogy most már biztosan jól megjegyezték. Meghívta a sovány, már-már
keszeg férfit az asztalához, és egy italt rendelt neki. Johnnak hívták, nem volt senkije, és elmondása szerint a
kocsmákban tengette napjait. A dupla whiskyt úgy tüntette el, mintha ott sem lett volna. George rendelt neki egy
másikat, és az órájára pillantott. Háromnegyed tíz volt. Lassan indulnia kell, mert a felesége a kedvelt esti tv
műsora után készül aludni, aminek minden hétköznap pontban tízkor van vége. A hasát tapogatva fájdalmas arccal
megkérte Johnt, hogy vigyázzon a zakójára és a slusszkulcsra - amit feltűnően az asztalon hagyott - amíg visszatér
a mosdóból. - Sajnos a hasam eléggé gyakran rendetlenkedik, de ha visszajövök, fizetek magának még egy italt - mondta
fájdalmat színlelve, majd elindult a mosdó felé. Amikor John már nem láthatta, feltűnés nélkül kisurrant a
kijáraton, zsebéből elővette a pótkulcsot, kocsijába ült és indított. A ködben, amilyen gyorsan csak tehette
megfordult, és elindult hazafelé. Alig negyedóra múlva, ahogy tervezte, megállt a házától kissé távolabb, hogy
még véletlenül se lássák meg a kocsiját a ház előtt, bár ebben a ködben senki sem járt az utcán. De azért nem árt
az óvatosság - gondolta.
Kivette az előre elkészített táskát, amiben ott volt minden. Cipőt cserélt, és felhúzta kezére a gumikesztyűt. A
pisztolyt kibiztosította, majd gyors léptekkel elindult ház felé. A hátsó terasz üvegajtaját törte be a kalapáccsal
úgy, ahogy egy betörő is tenné. A riasztó azonnal megszólalt. Tudta, hogy innen maximum öt perce van a
rendőrség megérkezéséig. Belépett a kitört ajtón át, ügyelve arra, hogy ne érjen az élesen meredő üvegszilánkokhoz.
Ahogy sejtette, felesége a riasztó hangjára hálóingben, kezében a tőle kapott pisztollyal megjelent a
nappaliban. George a sötétítő függöny mögül előlépve azonnal lőtt, kétszer egymás után. Az asszony holtan
rogyott a padlóra. George feldöntötte az útjába eső virágtartót, kirántott néhány fiókot a nappaliban álló komódból,
tartalmukat a padlóra szórta. A riasztó folyamatosan szólt. Tudta, hogy már csak néhány perce maradt a
rendőrség megérkezéséig, mert a riasztó oda is bejelez. Óvatosan kilépett a teraszra, és az órájára nézett. Még két
perce van.
A riasztó hangja fülsüketítően visított, de a szomszédok, ahogy várta, nem kíváncsiskodtak. Emberi hozzáállás és
pszichológia az egész. Senki nem akar bajba keveredni, ezt tudta, és számolt is vele. Elővette a használt pulóvert,
végighúzta a bejárat törött üvegének éles szilánkjain, mintha a betörő akadt volna fent rajta menekülés közben.
Gyorsan visszaosont kocsijához és elindult a folyó felé. A legelső mellékúton balra fordult, megállt, lekapcsolta a
kocsi világítását. Visszahúzta bőrcipőjét, a tornacipőt, a pulóvert, a gumikesztyűt, a kalapácsot és a pisztolyt
gondosan visszatette a táskába, mialatt várakozott.
Ahogy számított rá, alig egy perc múlva villogó fénnyel egy járőrkocsi ment arra, amerről ő jött. Miután a
rendőrautó hátsó fényei eltűntek a ködben, kitolatott az útra, és elégedettséggel nyugtázta eddigi sikerét. A köd
miatt lassabban haladt, de időben volt még. A folyót átívelő hídon egy pillanatra megállt. Szétnézett, de sehol egy
teremtett lelket sem látott ebben a cudar időben. A táskát, amiben a kompromittáló tárgyak voltak, a vízbe dobta.
Nem látta ugyan, de hallotta a csobbanást.
Visszaült kocsijába, és a kocsma felé indult. Minél előbb vissza kell érkeznem, hajtogatta magában, miközben a
gomolygó ködben próbált tájékozódni. A kocsi világító órájára pillantott: tíz óra múlt tíz perccel. Bő tíz perce van
még, hogy időre visszaérjen, s ez kissé megnyugtatta. Öt perc múlva fordult be abba az utcába, ahonnan indult,
csak most az ellentétes irányból, a folyó felől közelítette meg a kocsmát. Az előbb bal kézre esett McKinley
kocsmája, most jobbra kell lennie - futott át az agyán, és feszülten figyelte a fényeket az utca jobb oldalán.
Lassan hajtott, nehogy a köd miatt túlszaladjon rajta. Végre megpillantotta a pirosan izzó feliratot: McKinley's
Pub. Gyorsan leparkolt vele szemben, bezárta kocsiját és bement a kocsmába. Már nem volt olyan nagy tömeg,
mint amikor elindult. A helyiség végén lévő asztal felé furakodott a pult előtt tolongó embereken át. Az asztalnál
nem ült senki, a zakója és a kocsi kulcsa is eltűnt. A poharak sem voltak már ott, minden bizonnyal a pincér elvitte
őket, aki a whiskyfoltos terítőt is lecserélte.
Igaza volt a tulajnak - aki most is a pult mögött tüsténkedett - hitvány kis tolvaj volt az alkalmi partnere -
bosszankodott. Faképnél hagyta, ráadásul még a zakóját is magával vitte a kocsi kulcsával együtt. Megmondta
neki előre, hogy egy piti kis tolvaj, de ez nem baj, csak emlékezzen rá, ha majd a nyomozók megtalálják és
faggatják hollétéről.
Intett a pincérnek, hogy hozzon egy italt. Nem ugyanaz a pincér jött, mint amikor Johnnal ült itt. Dupla whiskyt
rendelt, mert úgy érezte, szüksége van rá. A fenébe, az a szemét John meglépett a zakójával - dühöngött magában.
Nem lehet senkiben sem megbízni - nyugtázta a történteket, de talán ez is az ő malmára hajtja majd a vizet -
gondolta. Kissé megnyugodott, és a pult mögött segédkező izmos, vörös hajú tulajra nézett. Ha más nem is, ő
biztosan emlékezni fog rá. A pincér kihozta a rendelt italt. George most már teljesen biztos volt abban, hogy
sikerült. Könnyebb volt, mint gondolta. Felesége halott, ő pedig ebben a kocsmában töltötte az éjszakát. Erre több
tanú is lesz, a rendőrség pedig nem tud ellene semmi konkrét bizonyítékot felhozni. Az a néhány nap kellemetlenség
a rendőrségi kihallgatásokon megér közel negyedmillió fontot, ugyanis ennyit fizet a biztosító a felesége
halála esetén. Persze, lesznek kellemetlen kérdések, de az alibije bombabiztos, a fegyver és a többi kellék a
folyóban úszik valahol a tenger felé. Semmi nincs, amiért őt gyanúsítani lehetne. A rendőrség egy idő után feladja
a nyomozást, és lezárja az ügyet azzal, hogy a tettes ismeretlen. Akkor a biztosítónak fizetnie kell, és ő végre
dúsgazdag lesz.
Elégedetten dőlt hátra a székben, és izgatottan várta, hogy csengjen a telefonja. A harmadik whiskynél tartott,
amikor megcsörrent. Egy nyomozó volt és kérte, jöjjön azonnal haza, mert baj történt a feleségével. Intett a
pincérnek és megkérte, rendeljen számára egy taxit. Húsz fontot nyomott a markába az elfogyasztott italokért,
majd odakint a járdán toporgott fázósan a taxi érkezéséig. Kocsiját a söröző előtt hagyta, mert ittasan ugyebár
mégsem vezethet. Ő az, aki minden eshetőségre gondolt, s melle szinte dagadt az önteltségtől.
Amikor a taxi megállt a villogó fényű rendőrautók mögött, valahogy olyan rossz érzése támadt, de azon nyomban
el is hessegette magától. Nem szabad gyengének mutatkoznom - biztatta magát.
A rendőrségről kirendelt hadnagy részvétét nyilvánította, majd beszámolt a történtekről.
Szokványos rablótámadás történt: a betörő a hátsó bejárati ajtó üvegét törte be, mire a riasztó megszólalt. A
felesége éppen lefekvéshez készülődhetett, mert már hálóingben volt. Az üvegcsörömpölésre, és a riasztó hangjára
lejött az emeletről, hogy megnézze, mi történt. A behatoló megláthatta a kezében a pisztolyt, és lelőtte. A
riasztóval azonban nem boldogult, ezért zsákmány nélkül távozhatott, csupán néhány fiókot borított ki sietségében.
Az ablak szilánkosra tört üvegébe azonban menekülés közben beleakadt a ruhája, mert egy kis ruhafoszlányt
találtunk rajta, no meg néhány, gumitalpú cipőtől származó nyomot a parkettán. Ezek segíthetnek majd beazonosítani
az elkövetőt - sorolta az eddig már tényként megállapítottakat a hadnagy.
George teljesen megnyugodott, bejött a számítása: rá semmiképpen sem terelődhet a gyanú, hiszen ő egy
kocsmában volt, és sem a ruhafoszlány, sem pedig a cipő nem hozható vele összefüggésbe, valamint a kezén sem
találnak majd lőpornyomot. Kereshetik a tettest, örvendezett magában. Megtörtnek próbált mutatkozni, amíg el
nem szállították felesége holttestét.
- Visszaviszem a kocsijához és megkérdezzük, valóban ott volt-e. Tudja, ilyenkor ezt nekünk kötelességünk
megtenni - szabadkozott a hadnagy a helyszínelés végeztével. George örömmel elfogadta, legalább az alibijét is
igazolják, hiszen a tulajdonos és a pincérek is látták őt. John pedig majd előkerül valamikor az ellopott holmijával
együtt. Még talán jó is, hogy így történt - morfondírozott magában.
- Hol hagyta a kocsiját? - kérdezte a hadnagy.
- A McKinley's Pub előtt, ahol egész este egy számomra fontos szerződés aláírását ünnepeltem - válaszolta
George. Beültették a hátsó ülésre és elindultak vissza a belváros felé. A köd makacsul tartotta magát. A hadnagy
megkérdezte társát, aki a gépkocsit vezette, hogy ismeri-e az odavezető utat.
- Sajnos innen a folyó felől nem, pláne ebben a ködben, de a város felől sejtem, merre kell menni, hallottam már
erről a helyről - válaszolta a fiatalabb nyomozó. A rendőrségi autó északi irányból, a belváros felől hajtott be az
utcába. Lassan haladtak, mert a ködtől alig lehetett látni. Végre bal kéz felől felvillant a keresett felirat:
McKinley's Pub.
- Ez az, itt voltam, álljon meg kérem! - kiáltott fel megkönnyebbülten George, amikor meglátta a neon vörösen
villódzó fényét. A pub előtt azonban nem volt ott a kocsija. Hitetlenkedve nézett körül, de az autót nem látta sehol
sem. Ellopták, mint a zakóját - mérgelődött magában. Micsoda környék!
- Melyik a kocsija, George? - kérdezte a hadnagy.
- Egy piros Ford Mustang, itt kellene lennie. Talán ellopták, pedig biztosan itt parkoltam le a bejárattal szemben,
erre határozottan emlékszem.
- Menjünk, kérdezzük meg odabent, talán tudnak valamit a kocsijáról - mondta a hadnagy, szúrós pillantást vetve
George-ra.
George hátán végigfutott a hideg, pedig tudta, hogy nem tévedhetett. Ő itt volt mindvégig, ezt többen is igazolni
fogják. John, a pincérek, a tulaj, no meg a taxis is, aki idejött érte. És hogy a kocsija eltűnt a pub elől, arról igazán
nem tehet. Ez nem volt a terv része, de nem is befolyásolhatja azt. Rossz érzését lerázva magáról belépett az ajtón.
A kocsmában már szinte senki sem volt ezen a késői órán. A vörös hajú ír tulajdonos a pult mögött állt, és a
poharakat törölgette. Rajta kívül még két vendég volt a kocsmában. Egy tetovált, bőrruhás férfi részegen
imbolygott az ajtó felé, üveges szemekkel bámulva rájuk. A másik a terem végében ült, háttal a bejáratnak egy
kétszemélyes, whiskyfoltos asztalnál. Vézna, kopasz emberke volt, kissé viseltes öltözetben. A közelgő léptek
hangjára megfordult, és szemrehányóan nézett George-ra, aki meghökkenve bámult rá, mintha kísértetet látna.
- Csakhogy visszajött, George, már azt hittem végleg hazament. Láthatja, vigyáztam mindenre, ahogyan kérte. Bár
azt mondta, csak a toalettbe megy és mindjárt visszajön, de ennek már több órája. Hol a fészkes fenében járt? Nem
egy itallal jön nekem, hanem legalább hárommal. Tessék, itt van a kocsija kulcsa és a zakója! Inkább mentem
volna a másik McKinley's Pubba – vicsorogta mérgesen John.
- Hogyan mondja, van még egy ugyanilyen nevű söröző? - fordult meglepődve a hadnagy a cingár férfihez.
- Persze, hogy van, de sokan nem tudják. Az itteni és a másik söröző tulajdonosa ikertestvérek, Steve és Thomas
McKinley. Ez Steve sörözője, Thomasé egy háztömbbel lejjebb, az utcának szintén ezen az oldalán található. A
berendezéstől kezdve a legutolsó szögig minden teljesen azonos a két kocsmában. A hecc kedvéért úgy alakították
ki a belsejüket, hogy azok a megszólalásig egyformák legyenek: épp úgy, mint ők. Csak a törzsvendégek tudnak
különbséget tenni közöttük, feltéve, ha nem isznak túl sokat - vihorászott John.
George falfehéren állt a hadnagy mellett, amíg a másik nyomozó néhány perc múlva visszatért. Megerősítette a
John által elmondottakat:
- Lejjebb is van egy McKinley's Pub, ami ennek pontos mása, a két tulajdonos pedig valóban ikertestvér lehet,
mert mintha csak az itteni tulajdonost láttam volna, szakasztott egyformák.
- Jöjjön George, nézzük meg mi is - szólt ellentmondást nem tűrő hangon a hadnagy. Beültek a kocsiba és
lépésben elindultak az utcán a folyó felé. Talán száz métert, ha mehettek, amikor a sűrű ködből lassacskán
előbukkant a járdát pirosra festő, George által már olyan jól ismert neon felirat. Lábai reszketni kezdtek, gyomra
remegett és homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, amikor megpillantotta kocsiját.
A kocsmával szemben, az utcai lámpák homályos fénykörében ott állt a tűzpiros Ford Mustang. Pontosan ott, ahol
legutoljára leparkolt vele.
A bilincs kattanását már szinte nem is hallotta, döbbenetében csak annyit látott az autó hátsó ülésén ülve,
hogy a vörösen villódzó neonfény - mely teljesen megbabonázta - lassanként eltűnik az éj sötétjében, amint a
rendőrségi autó kikanyarodott vele a bíborszínben fürdő járda mellől.


Utoljára változtatva 11-26-2017 @ 03:19 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-26-2017 @ 07:16 pm)

Comment: Volt valamikor régesrégen egy krimisorozat, ahol hasonló fordulatok szórakoztatták a nézőt, talán "meghökkentő mesék" volt a címe, nagyon abban éreztem magam. Tetszett. aLéb


Hozzászóló: freesya
(Ideje: 11-26-2017 @ 07:37 pm)

Comment: Kedvers Béla! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a novellának szánt irományt, az ötlet csak úgy jött, semmi köze nincs a "Meghökkentő mesékhez". Lehet, hogy valamiben hasonlít rá? Ha igen, az csupán a véletlen műve, tudtommal nem csentem sehonnan az ötletet. Azért köszönöm, hogy legalább ez tetszett. Szeretettel: Zsolt


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 11-27-2017 @ 11:21 am)

Comment: Végig lekötött a történet, amúgy is szeretem a krimit, a szereplő kezdettől fogva nem volt szimpatikus, de ezt érezni lehetett, abból is, ahogy jellemezted, előre megfontolt szándékkal tettéért megfizetett. Tiszta sor. Lebuktattad. Megérdemelte. Az már szinte mellékes is, mit követhetett el az asszony, pedig ő a legnagyobb kárvallott... Nagyon jó! Üdv. Éva


Hozzászóló: freesya
(Ideje: 11-28-2017 @ 07:33 pm)

Comment: Kedves Éva! Köszönöm szépen a véleményed, és örülök annak, hogy tetszett, bár ez az elő próbálkozásaim közül való a prózát illetően. Igyekeztem "meghökkentő" lenni, mint az említett krimisorozat epizódjainak. Szeretettel: Zsolt


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 11-29-2017 @ 09:20 pm)

Comment: Igazán remek "próbálkozás"! Üdv. fTJ


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 11-30-2017 @ 04:30 pm)

Comment: Kicsit drukkoltam a gyilkosnak. Persze felületes volt, mert a helyszínnel körültekintőbbnek illett volna lennie. Ha ezt megteszi, a köd miatt nem kerül csapdába. Nagyon olvastatta magát, érdekes, izgalmas, jó írás. Gratula Almásy GYUpp.


Hozzászóló: freesya
(Ideje: 12-01-2017 @ 08:16 pm)

Comment: Kedves János, köszönöm szépen:))) Freesya


Hozzászóló: freesya
(Ideje: 12-01-2017 @ 08:19 pm)

Comment: Kedves Béla, kár volt drukkolni érte, mert mint általában, egy banánhéjon mindig elbuknak, mint itt is. Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy elnyerte tetszésed. Szeretettel: Freesya


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online