| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Nyárvégi történet (Fény panzió 42) Ideje:: 11-30-2017 @ 01:00 pm |
|
|
|
|
Nyárvégi történet ( Fény panzió 42 )
A Guszti bácsi hegyvidéki szőlőbirtokán összesereglett szedett-vedett társaságra igazi vakációbúcsúztató hangulat telepedett. Mindenkinek akadt egy-két újdonsült barátja, akitől most már nehéz megválni. De volt boldog találkozás is, mert Géza bácsi éppen hazaért a tíznapos erdélyi körútról, amikor Elmira és Péter kikötött a vitorlás mancsafttal. Boldogan üdvözölte egykori tanítványait, és melléjük szegődött, amennyire csak lehetett.
Elmira doktornő beváltotta az ígéretét, és káprázatos bepillantást engedett a világűrbe. Becsülte annyira a hallgatóságát, hogy előzetes tájékoztatást adjon:
– Olyat fognak látni, amit még soha senki. Egyesítve mutatom azokat a képeket, amiket az optikai lencsével működő és a tükrös űrteleszkópok, meg aztán a rádiótávcsövek külön-külön tudnak produkálni. A fejlesztés alatt álló eszközökről nem is szólva…
Az egyik vendég a felkészültségét fitogtatva hozzátoldta:
– Ugyebár az új amerikai és európai teleszkópok, úgymint a gamma és a röntgen űrtávcsövek…
Hegymeg úr sem akart lemaradni:
– De az indiai fejlesztéseket se felejtsük!
Ennyi előjáték után Elmira doktornő beindította a vetítést. Az álmélkodó közönségével színesben suhantak végig a világegyetemen, egészen az ősrobbanásig.
Először a naprendszerben keringő szomszédjainkat láthatták, aztán eltávolodott a kép a kisbolygók övezetén is túl, az úgynevezett Kuiper-övben látható égitestek felé. Majd a kaotikus Oorth-felhő következett, és utána már a téridő felfoghatatlan végtelenje – egy színpompás kaleidoszkóp formájában.
Elmira doktornő azzal a kivételezéssel tudott kedveskedni a barátainak, hogy egyetlen kivetítőn volt képes megmutatni a legkülönfélébb űrtávcsövek összeszerkesztett képanyagát. Ismeretterjesztő matiné volt a javából. Azt az illúziót keltette, hogy már-már a 13,7 milliárd fényévnyi téridő mélyéig látnak el, meglesve az ősrobbanás csodáját. Egy jólértesült paintbullos magyarázott:
– Tudjuk, hogy minden - a tér, az idő és az anyag - a közel 13,7 milliárd éve lezajlott ősrobbanásban keletkezett.
Most már a tiszaláposi művház-igazgató, Hegymeg úr vette át a vezérfonalat. Miért is szerepelt oly lelkesen? Az alapítványiak tüneményes hangadóját, Evelint kevéssé foglalkoztatta ez a téma. De Hegymeg úr éppen őneki akart imponálni – a borostáit hagyományosan hátrafelé simogatva. Ez olyan testbeszéd volt nála, mint amikor a kiskutya mórikálja magát.
– Ne feledjük azt sem, hogy a legeslegelső ősrobbanást is ki kellett váltania valaminek, amiről még fogalmunk sincs, hogy mi, vagy ki lehetett… Létezik-e valamiféle teremtő hatalom, akár istenség? És az újabb elméletek szerint már az ősrobbanás előtt is volt valami, esetleg egy korábbi ősrobbanás. Ha már biztos, hogy vannak párhuzamos univerzumok…
Arra már senki sem figyelt, hogy amíg elragadtatottan bámultak, egy tiszaláposi műszaki zseni tamáskodva hümmögött:
– Soha nem fogjuk megtudni, hogy a még ismeretlen kozmoszt láttuk-e, vagy egy kedvünkért konstruált mesevilágot...
Elmira doktornőre is átragadt a közönsége lelkesedése, és nem vette észre, hogy átlépett egy tiltott határt. Hirtelen villanás érkezett a galaxison túlról, talán egy szomszédos univerzumból, és a csodálatos teremtés már nem volt sehol. Az eltűnését csak nagy sokára vették észre, mert a vetítés tovább folyt. Azután már hiába keresték, többé nem került elő.
Egyedül a szintén homályos múltú Némó Kapitány fogta fel, hogy mi történt: az egykor a Föld nevű bolygóra telepített alvó ügynököt hazarendelték. Meghitt barátját, Gabroncot vette elő, aki őkelmét nem is oly régen a Balaton fenekéről szedte fel. És nem riadt meg tőle, amikor éjnek idején vízihullára emlékeztető képpel felkapaszkodott a csónakjába.
– Ezt Péter nem fogja túlélni! – mondta most rosszat sejtve. – A lehetetlennel szembeszegülve fogja a hitvesét kutatni, mint Orfeusz az ő Euridikéjét.
De hiába aggódtak, egyelőre nem tehettek semmit. Szorongva figyelték a mit sem sejtő társaság zsinatolását. A világűr mozija felszította a vitorlázós élmények miatt elszunnyadt mániájukat, újra a földönkívüli világ lett a téma. Persze az ismeretterjesztő tévéműsorok szintjén.
Emlékezetes, hogy amikor a világűrbe juttatott üzenetekről tartottak házi szimpoziont, a kis Zsuzsika állt elő azzal a csacska ötlettel, hogy virtuális Rubik-kockát kellene felküldeni. De ma már a Mars benépesítése foglalkoztatta a közvéleményt. Aggódva figyelték a bolygó felszínén sorra elakadó űrszondákat.
Hát ismét Zsuzsika adott új irányt az ötletelésnek:
– Ki tudná felsorolni a Kolumbusz hajóinak a nevét?
Értetlenkedve néztek rá, de a Hegymeg úr asszisztense, a tiszaláposiak mindentudó művházi titkárnője vette a lapot:
– Santa Maria, Nina és a Pinta.
– Hát a Marsra is hármasával kellene felküldeni az űrszondákat. Ha Santa Maria elakadna, akkor a Nina és a Pinta kihúzná a gödörből.
– És nem kellene egyetlen robotba zsúfolni az űrlaboratórium minden funkcióját! – vitte tovább az ötletet Gerzson, a tiszaláposiak konstruktőr zsenije.
De hát közben megérkezett Péter és egyre nyugtalanabbul tudakozódott Elmira után. Mégsem esett kétségbe, amikor felfogta a helyzetet. Megbízható társakat toborzott a vitorlására:
– Némó barátom, rád számítok elsősorban, mert csak a Pelso-szigeten találhatjuk meg Elmirát. Vagyis vissza kell mennünk érte térben és időben. Most mutasd meg, hogy nem csak egy link űrcsavargó vagy!
Beválogatta még Gabroncot, Ivánt és egy-két viharban edzett jóbarátot.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-04-2017 @ 07:06 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-01-2017 @ 07:00 pm)
Comment: No! Érdekes fordulatok, és kiléptél a mi kis világunkból, Tibor, de nagyon izgalmasan fonod a történetet. Érdeklődve olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 12-01-2017 @ 07:49 pm)
Comment: Köszönöm, kedves A_Leb! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
