[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: AndrisF
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9077

Most jelen:
Látogató: 20
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 22

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Zsefy Zsanett
· 2: Janusvers
· 3: Gligorics Teru Versei
· 4: Orbia
· 5: Sidaversei
· 6: Wendler Mária portál
· 7: A Hegy - NeMo blogja
· 8: haiku.lap.hu
· 9: Hegedűs Csaba honlapja
· 10: Dezső Ilona Anna honlapja
· 11: Fényfa
· 12: Olvasás lap.hu
· 13: SOmannák
· 14: Ararát
· 15: Péter Erika honlapja
· 16: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 17: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 18: vers zene.lap.hu
· 19: Egy lélek csillan
· 20: magyarirodalom.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Gyertyaláng
Ideje:: 12-01-2017 @ 12:33 pm

Résztulajdonosa vagyok egy aprócska földnek itt Hevesben.

Soha semmi dolgom-hasznom nem volt vele, mert a parcellázás után tudtuk meg, hogy az bizony egy egykori temető.
Egybehangzó vélemény volt, hogy a holtak nyugalmát nem szabad megbolygatni, még akkor sem, ha a mi „tulajdonunkban” vannak.

Hanem volt, aki idővel eladta a részét. Az ősi sírok egy részére lovarda épült, mások csontjain terepjárók parkolnak.
A lovarda tulajdonosa nemrég megkeresett minket, hogy megvenné azt a párszáz négyzetmétert, ami hozzánk került. Személyes találkozó, nagyvonalú vendéglátás, terülj-terülj-asztalka, ingyen lovaglás.

Késő délután persze előkerült a hivatalos irat is, hogy szignózzuk. A vételár részen olyan összeg szerepelt, ami egyben is halovány, hatfelé osztva pedig még soványabb, de ha azt nézem, talált pénz…
Természetesen kimentünk megnézni a kérdéses földdarabot. Az egykori sírok már csak bakarasznyi halmocskák, fejfa szinte sehol, ellenben bodza, csipke és akác akad bőven. Vendéglátónk hozta a tervrajzot is, hogy lássuk csodás komplexumának továbbfejlődését. Igaz, erre a helyre csak a trágya kerülne, de szigorú EU előírások szerint, stb. Az esti szürkületben már mindenkinek mehetnékje volt, el is indultunk a hurkaszagot eregető büfé felé.

Még csak nem is én láttam meg, de mégis mindannyian odasereglettünk… egy gyertya, egy régi-régi síron. Vörösre, cserepesre égett földön állt, ami azt mutatta, hogy az a gyertya már sok-sok másik utódja, amelyek csendesen lobogva mutatták az emlékezet fényét. A leégett gyertyák viasza szétfolyt, a föld szivacsként felitta, majd a csonk meggyújtotta a viasz-telt földet, ami cserepesre égett.
Éveken át.
Néztük, néztük a gyertyát. Nem mai darab volt. Viasza sárga, teste vaskos, kívül tele karcolással, kosszal, szösszel. Pont, mint azok a gyertyák, amiket gyermekkoromban nagyanyámék a fiókban tartottak, hogy áramszünet esetén –ami akkoriban nem volt ritka- legyen egy kis fény.
Csendesen lobogott a lángocska, és a lelkünkbe nézett, ahogy csak a gyertyalángok tudnak. És a lelkünk könnyes kristályain emlékek csillantak.
Nagymamák, akik gyertyaláng mellett meséltek nekünk, nagypapák, aki az Élet meséit mondták őseinkről, rokonainkról, barátainkról. A régimódi gyertya a fiókban guringázva lett karcos, picit koszos, de a lángja, az mindig is tisztább volt a gyémántnál.

Az én nagyikám kacatos fiókjában jellegzetes illat volt. Kicsit a konyha szaga is beszivárgott, de volt valami, ami egy cukorkát juttat eszembe, és határozottan tolakodott elő egy réges-rég kiborult, apró bádogdobozos vietnámi balzsam illata is. Ebben fürdött a gyertya, ezer picike „Jó lesz az még” kacat mellett.
Lobogott a kis láng, és szemünk nem ezt a temetőt látta, hanem azokban, ahol ezek a nagymamák porladnak, akik ugyanilyen gyertyák mellett gyógyították beteges unokájukat, okosították gyermekeiket, mondták utolsó imáikat.
Gyertyák, amik ugyanilyen szegény házból jöttek, mint ez is, reszketeg, ráncos kezek tették a sírokra, és ugyanígy dacoltak a sötétséggel, mint ez is.

Mesélt a kis lángocska, mesélt a gyermekkorunkról, mikor még nem voltak ráncosak a kezek, és az áldott napfényen jártak mindazok, akik már szintén porrá váltak, mint az itteni emberek.
Kérdezett a kis gyertya, lobbanása kérdőjele mindenkiben ugyanazt. Ha a mi őseink aludnának itt?
Milyen érzés lenne, ha a pénzgyárból kifolyó trágyalé itatná át a néma csontokat?
Biztosak voltunk benne, hogy lehetetlen megmenteni ezt a sírt. Semmilyen papír és szerződés nem mentené meg egy véletlen balesettől, gondatlan munkagéptől, rosszul kimért ároktól. De ha valamilyen csoda által mégis, a százéves öreg (Asszony? Ember?) sírját még akkor is csak hegyekben álló trágya venné körbe az avar- és kakukkfű illatú mező helyett.

Elsőnek az én szerződésem lobbant lángra a piciny csillagtól, majd sorban a többieké is. A parányi fény olyan emlékeken tükröződött vissza, ami a pénzembernek sosem volt. Így mi csendesen emlékeztünk, ő hangosan átkozódott, perrel és joggal fenyegetett.
De mi tudtuk, hogy amíg egyetlen utód is emlékszik, addig az ősei nem lesznek elfeledve. Nagy lánggal égtek a paragrafusok és záradékok, mintha az emlékezet és az emberség lobbanna fel –talán utoljára.

Mert száz év sötétsége sem nyomhatja el egyetlen gyertya fényét.


(Ne avassatok szentté, láttam egy régi temetőt, egy szál (valóban ősrégi) égő gyertyát egy százéves síron, lószagot sodort felém a szél, feltört sok emlék, és beindult a fantáziám. Ennyi!!
Nem vagyok tulajdonos a saját házamban sem, csak kellett egy szál amin elindulhatok! Nincs kapzsi vállalkozó, csak kellett egy ellenpont, aki elindította a cselekményt! Nem vagyok talpig férfi hős, csak elképzeltem, mit tennék hasonló helyzetben, és a dráma így hatásosabb...


Utoljára változtatva 12-01-2017 @ 12:33 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 12-01-2017 @ 06:34 pm)

Comment: Nem titkolom, hogy olvasgatom az írásaid. Nagyon tetszik bennük, hogy összerendezettek, helyesírási és stilisztikai szempontból is kimagaslóak, ezáltal képet adnak a szerzőről is. Úgy gondolom, hogy az irodalom terén erősíteni kell azokat, akik értéket képviselnek. Ezért is szólok a legújabb írásod alatt. :) No meg azért is, mert megtaláltam magam a történetedben. Beleéltem magam gondolataid által, mert az emlékeid bennem is felidézték a nagyanyókás időszakot. Arra eszméltem, hogy a nagyik egyformák. Csodaszép ez az írásod (is). Köszönöm, hogy gondolkodtattál, mert igen. :) Szeretettel: Kankalin


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 12-01-2017 @ 07:14 pm)

Comment: Tudod, Feri, a jó írás jellemzője, hogy éppenséggel, mindegy, hogy a történet benne valós vagy a képzelet szülte, mert ott tudunk lenni ahová mesél, és halljuk a hangjait, érezzük az érzéseit. Éppen mint itt. Nagyon tetszett. aLéb


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 12-01-2017 @ 10:49 pm)

Comment: A történet mai, aktuális, valós, stb...A kacatos fiókért külön főhajtásom! De imádtam magam is az abban való kotorászást! Akárhogy is, tőlem jár neked egy gyertyalángcsepp érdemjel! Üdv. fTJ


Hozzászóló: estelente
(Ideje: 12-01-2017 @ 11:25 pm)

Comment: Megindító... Tiszta... Valódi... - és kalapemelésem! Üdvözöllek! Józsi


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 12-02-2017 @ 05:30 pm)

Comment: Szívszorító szép történet.Sajnos nem igaz, mert a pénz erősebb az érzelmeknél./ általában / De itt a pénz veszített. Nagyon jó írás, nagyon jól megírva, gratula. Almásy GYUpp.


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 12-02-2017 @ 09:08 pm)

Comment: "... ahogy csak a gyertyalángok tudnak." Másodszor van hatása rám ma a gyertyaláng erejének, először egy dalt hallgattam és az üzenetét, most meg ezt a megindítóan szép írást olvastam tőled. Nem lehet nem mélyen belegondolni. Köszönet érte! Üdv. Éva :-)


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 12-04-2017 @ 09:30 am)

Comment: Nagyon szép történet - az én szívemnek hihető mondanivalóval...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online