[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: quietcool
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9080

Most jelen:
Látogató: 25
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 25


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Haász Irén weblapja
· 2: Péter Erika honlapja
· 3: Egy lélek csillan
· 4: SOmannák
· 5: Fényfa
· 6: Janusvers
· 7: Barátok Verslista honlaja
· 8: Olvasás lap.hu
· 9: Orbia
· 10: Gligorics Teru Versei
· 11: Dezső Ilona Anna honlapja
· 12: magyarirodalom.lap.hu
· 13: A Hegy - NeMo blogja
· 14: Alkotó.lap.hu
· 15: Végh Sándor személyes honlapja
· 16: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 17: Sidaversei
· 18: Zsefy Zsanett
· 19: kortársirodalom.lap.hu
· 20: vers zene.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Adj helyet magad mellett!
Ideje:: 12-26-2017 @ 10:12 am

Életem része, egy parányi álom megvalósulása, egy romantikus, gyertyafényes vacsora, halk, kellemes zeneszó mellett, csillagos égbolt alatt, az éjszakában…

Emlékszem. Csodálatos nyári este volt. Úgy vonzott a természet, mint még soha máskor. És vonzottál te magad. Mint a természet gyermeke, olyan voltál. Ezt mindig tudtam. Szeretted az egyedüllétet, a magányt. Nem abban az értelemben, de szükséged volt rá, mint ahogy nekem is, csak nem akkora intenzitással. Ott, ahol éltél, téged senki sem zavart. A magad teremtette közegben. Mégis hajlottál arra, amikor azt kértem: - Gyere ki a kertbe. Meló után, ott kint várlak.
Nem bírtam tovább! Mindig én voltam a kezdeményező.
Aznap nem jöttem haza a kertből. Tudtam, hogy megértettél és jönni fogsz... Az órák könyörtelen lassan peregtek, de nem számított, hiszen éreztelek. Készültem erre a romantikus estére, amit nem lehetett előre kiszámítani, hogy azzá is fog válni, amit szeretnénk.
Az jutott az eszembe, amit mindig is mondtál:
- Mi ketten jól meglennénk egymással, de a lánnyal, nem megy.
Megértettem, mert csak vele nekem sem. Te valami mást jelentettél nekem akkor, nem azt, amit ő. Ő a gyerekem, akihez erős szálak kötnek ugyan, eltéphetetlen! Azt az érzést, amit senki más rajtad kívül akkor nem volt képes megadni, az hiányozott, de nagyon, semmi más. Hozzád bújni kívántam. Nyugalomban, szerelmesen, éhesen, odaadón. Feleséget (szeretőt) játszani, amikor csak te és én számítunk, azokat a percek, órákat, az éjszakát, a hajnali ébredést!
Rám sötétedett. Sűrűn, feketén, vastagon. A távolban csak a kis pilácsok jelezték a civilizációt, meszes házai apró ablakai, a benépesült Mecsek oldal is, a kivilágított tv torony jelezte, ott is élet van, kiben, mennyi? Ők tudják, mit jelent számukra a várakozás? Nekem akkor sokat...
Mindent előkészítettem. A hangulat érdekében az elkövetkező pár órára. Felkapcsoltam a terasz lámpát, hogy lássak is valamit. Tudtam, hogy éhes és fáradt leszel, amire kiérsz, munka után, és egy másfajta "munka" előtt, ezért mindenre gondoltam. Hogy mennyire állt ez közel hozzád?... Mert ilyenben nem volt még részed, azt tudtam, de nekem sem, ezt pedig te nem tudhattad. Veled akartam életem egy parányi álmát megvalósítani, egy romantikus, gyertyafényes vacsora közben, halk kellemes zeneszó mellett, a csillagos égbolt alatt az éjszakában. Azt hiszem sikerült megvalósítanom, mert a távolból, amikor a sziluettedet megláttam, hatalmasat dobbant a szívem. Lassan közeledtél... Körülötted a sötétség, csak ez a parányi kis fény vonzott, ahol én is ott álltam. De te akkor még semmit sem sejthettél, mivel várlak, mit szeretnék? Nem többet, csak veled akartam eltölteni egy éjszakát.
(Most nosztalgiázok. Fogalmad sincs arról hányszor eszembe jutott ez az este, éjszaka, a hajnal... aminek egyszer vége lett és soha többet nem ismétlődhetett meg. Mindig mondták de már tudom, igen. Mindenből annyi valósulhatott meg, ahányat szerettünk volna. De mi nem akarhattunk többet. Csak ezt az egyet. Ezért olyan varázslatos, emlékezetes, megismételhetetlen.)
Emlékszel? A terasz előtt a füves részre? Körbeölelve, ráborulva a Tamariszkus hajlékony alacsony ágai. Szinte le kellett hajolni, hogy közlekedni tudjunk, mert sajnáltam minden egyes vesszőjét levágni. Úgy volt szép, ahogy a természet adta, olyan buján... Te nem szeretted. Mindig azt mondtad, olyan haszontalan. Ebben sem értettünk egyet, mint sok egyéb másban, de legtöbbször az én akaratom győzött. A fa úgy maradt. És most először érezhetted, miért is ragaszkodtam annyira az ágaihoz. Úgy ölelt bennünket körül, mint semmi más. A kis megterített asztalt, ami csak kettőnkre várt. A szűrt fény, ami éppen csak gyéren világította meg, a hold fénye mellett, a csillagos ég alatt, emlékezetembe örökre bevésődött.
Hangulatot varázsolt az együttlétünkhöz!
Mosolyogva érkeztél. Meglepődtél. És én boldog voltam ettől. Nem siettem eléd. Megvártam, míg felérsz, és akkor simultam hozzád. A mosoly játszott végig az arcodon. Ezt akartam, ezt szerettem volna egyszer látni, hogy boldog vagy és ettől lettem én is az. Pillanatok voltak ezek, de felejthetetlenek...
Valamit azért neked is hagytam teendőt a gyertyafényes vacsora után, mégoly fáradt is lehettél. A tábortűz rakás a te reszortod volt mindig is. Szerettem nézni, ahogyan tüzet raksz a magad kényelmes, lassú tempójában, megfontoltan. Nem sürgetett az idő. Ekkorra már én is lenyugodtam kissé. A tudat, hogy ott vagy, elkerülhetetlen "következményekkel". Már nem volt sürgős semmi. Megágyazva. Előttünk volt az éjszaka! Ó, te szegény! Milyen a nő, ha szeretni akar?! És milyen a férfi, ha ő is ezt akarja!?...

 



Utoljára változtatva 12-26-2017 @ 10:12 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 12-26-2017 @ 11:30 am)

Comment: Nincs mit hozzászólni. Amit írtam volna azt már Te leírtad a legelején, a fekete nagy betűkkel. Ennyit a történethez. De mint prózaírót nagyon megdicsérlek. Minden szavad sűrű érzelmeket rejtett. Gratula és kézcsók GYUpp.


Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 12-26-2017 @ 05:46 pm)

Comment: Egy romantikus, gyertyafényes vacsora. Legtöbb nő álma. Ha kilátásban van, akkor az esemény előtti felfokozott érzelmeket nem könnyű kordában tartani, pláne szavakkal kifejezni.Évike, te nagyon szépen kifejezted azt a természetes vágyat érezni a kedves közelségét. Miért ne lehetne kezdeményező egy nő? Olvasás közben átéreztem a várakozás pillanatait, nagyszerűen tudtad írásoddal közvetíteni. :-) Edit.


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 12-28-2017 @ 10:22 am)

Comment: Én azért kicsit kikerekítettem a történetet azzal, hogy belementem a részletekbe, a fekete betűkön kívül, nemde? Köszönöm, hogy olvastál kedves barátom! Puszi! Éva :-)


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 12-28-2017 @ 10:24 am)

Comment: Kedves Editke! Örülök, ha nálam jársz, igyekszem nem okozni neked csalódást. Nekünk nem is az számít, hogy az "alany" esetleg már rég elfelejtette, mi így emlékszünk vissza rá és ez a lényeg. Pusza! Éva :-)


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 12-28-2017 @ 03:07 pm)

Comment: Ízlésesen, szépen megfogalmazott, szépen vezetett történet, Éva. Jó volt olvasni. aLéb


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 12-31-2017 @ 02:05 pm)

Comment: Köszönöm a véleményed kedves Béla! Igyekszem az életből merített igaz történetekkel szórakoztatni az olvasóimat. Puszi! Éva :-)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.11 Seconds
pharmacy online