Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Pelsonauták pácban (Fény panzió 44) Ideje:: 12-28-2017 @ 05:56 pm |
|
|
|
|
Pelsonauták pácban ( Fény panzió 44 )
A Pelso-sziget körüli viharban végül a pelsonauták lettek az igazi hajótöröttek, mert amíg a bajbajutottak mentése folyt, Péter és Elmira boldogan elvitorláztak. Ezen már a Némó Kapitány se tudott változtatni.
Váratlanul Géza bácsitól érkezett segítség. Emlékezetes, hogy a hajdani rokonai éppen a Pelso-szigettel összenőtt üdülőfaluban élnek, ahol megbecsült vendéglátósok. Készségesen befogadták az átázott társaságot, csak szárítkozzanak lezserül a barátságos üdülőben. Érdekes emberekkel találkozhattak, és szórakoztató eszmecserélgetéssel telt volna az idő, ha a pelsonauták nem viselkednek egyre excentrikusabban. Az időugrás némileg megviselte a tudatukat, például azt képzelték, hogy a Pelso-szigeten vannak. Türelmetlenül keresték a kártyabarlangot és az üvegfalú mélyvízi kilátást.
Géza bácsit megtért bárányként fogadták a rokonok, eleinte nem is akarták elengedni. Üljön csak vissza az öreg laptopja mellé, álmodozzon, és írja tovább a meséit, mert nem való már neki újabb kalandokba keveredni. Meglepetésére elfeledett írások is előkerültek a memóriából, az egyiket gyorsan elmentette, és a pendrive a zsebében kötött ki.
Amikor azonban apránként kiderült, hogy miféle társaságot hozott a nyakukra, a rokonok már a panzió jóhírét féltették, és nem bánták, ha minél előbb távoznak. Géza bácsival azonban megígértették, hogy sűrűn visszalátogat, mert még a Harley Davidsonos öreg barátai is folyton emlegetik.
Búcsúzásul újrahasznosított papírra nyomtatott iratokat kapott a kezébe. Belesajdult a szíve.
– Ezek még az Ágnes keze nyomát viselik! – Pironkodva magyarázta: – Biztosan tudjátok, hogy a „társszerzőm” hagyatéka, azért őrizgetem.
A pelsonauták megpróbáltatásai tovább folytatódtak. A kikötőben összevitatkoztak, hogy a Guszti bácsi szőlőbirtokára menjenek-e, vagy a Fény panzióba. Mivel csak az egyik irányba volt járat, a csalódottak a nyílt vízen követelték, hogy Némó Kapitány térítse el a sétahajót.
Elég közönségesen reagált:
– Lehet, hogy link űrcsavargó vagyok, de hülye nem. Ha tovább hisztiztek nekem, valóban Bolygó Hollandit csinálok belőletek.
Némiképp felelősnek érezte magát az illusztris társaságért, így hát a saját józan esze szerint intézte a dolgokat. De ha kellett, fittyet hányva a földhözragadt realitásoknak.
Legjobb, ha a Guszti bácsi birtokán folytatják a félbeszakadt programot. De nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy eredetileg az egész társaságot látványfogattal akarták felhozni, a fuvart Gabronccal kettesben már meg is rendelték a turisztikai irodában. Hát akkor a visszatérés legyen mutatós! Hiszen már mindenkit hazahúzott a szíve a Fény panzióba. De még hátra volt a beharangozott szüreti mulatság.
Ahogy a hely szellemétől és Guszti bácsitól elvárható volt, minden remekre sikerült. A birkagulyás, a hófehér házi kenyér és az italok mellé népi muzsika is jutott egy kis együttestől. A tiszaláposiak igazi csűrdöngölőt mutattak be, az alapítványiaknak volt mit tanulni tőlük.
De a beavatottak még vártak valamire: a bakonyi betyár jelenetére. Nos, az is meglett, csak egészen eredeti módon. Egy helikopter ereszkedett le közéjük. A túlhevült társaság nem bánta, hogy repkednek a szalvéták és a poharak, mert szemük-szájuk elállt a csodálkozástól. A mindig megbámult macsó úriember érkezett Evelinért, mint már oly sokszor. Térdre ereszkedett előtte, és szertartásosan megkérte a kezét. Aztán magával vitte, és örökre elrabolta. Nem is jutott eszébe senkinek, hogy megpróbálja kiváltani.
Némó Kapitány oly sok átváltozáson ment már keresztül, hogy jól tudta, az emberi lény számára mennyire lehangoló egy dáridó vége. Úgy intézte, hogy még jó hangulatban búcsúzzanak el Guszti bácsiéktól. Szerencsére elég tűrhetően elfértek a látványfogaton. A hölgyek egy kissé összehúzódva az üléseken, a délceg férfiak pedig állva, a szekér oldalába kapaszkodva, végig kurjongatva a Fény panzióba vezető úton. Megirigyelhették őket, akik kényelmes kocsiban kísérték a fogatot.
A Fény panzióban végre újra együtt volt a páratlan baráti társaság. Már Etelka főnökasszonnyal és Berci bácsival kiegészülve. Nemkülönben a garázsmester Borbással, a mindenkinek kedves személyzettel és a jövő-menő szállóvendégekkel.
Valaki megkérte Némó Kapitányt, hogy ha még futja a bűverejéből, próbálja meghosszabbítani a nyarat. Hogy ne kelljen Evelin után rögtön elveszíteni a pedagógus Margitkát és Dénest is, az Angliába készülő Zsuzsikáról és Ivánról nem is szólva…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-29-2017 @ 02:58 pm
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-29-2017 @ 02:01 pm) Comment: Tibor, most valahogy bennem szórtabb volt a történet, nem is kronológiájában, hanem talán a történet logikai építésében, de az ismerősség bennem már kiegészített egy-egy ugrást. Mindezek mellet éreztem, hogy most nem annyira, a megszokottnak megfelelő a koherencia. Egy fontos hiba: nem Charley, hanem Harley Davidson... Mindig szívesen olvaslak.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 12-29-2017 @ 02:56 pm) Comment: Kedves A_Leb! Egyetértek az észrevételeiddel és a folytatásban igyekszem megszívlelni őket. Az elírást suttyomban kijavítom. Köszönöm, hogy olvastál. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|