| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Búcsúzások (Fény panzió 46) Ideje:: 01-18-2018 @ 08:13 pm |
|
|
|
|
Búcsúzások (Fény panzió 46)
Gabronc óvatosan kiugrott a csónakból. Gondosan rögzítette, mint minden kikötés alkalmával. Nem szerette volna, hogy akár tréfából eloldozzák, de még annak sem örül, ha mások is igénybe veszik az Alapítvány horgászcsónakját. Tudta, hogy ez nem egy szép dolog tőle, de féltékenyen őrizte, mert nagyon fontos volt a számára a jól karbantartott ladik. Elvégre egyedül ő veszi igénybe kiadós vízi utakra, felkeresve a szomszédos üdülőket egy kis ismerkedésért, vagy beevezve a tó közepéig.
Belefutott a minduntalan barkácsoló „technikusok” kis csapatába, akik most is a garázs körül tüsténkedtek.
– Mi történt, hogy újra evezni jársz? – Borbás kérdezte tőle nem minden él nélkül. Ugyanis ő tudta a legjobban, hogy Etelka főnökasszony nem nézi jószemmel Gabronc csavargásait. Borbás mester megbántottan figyelte a kapcsolatukat, mert amíg a fiú nem jelent meg, addig ő volt a házi kedvenc az étterem környékén, mint az a karbantartó, akire mindig számítani lehet. Úgy érezte, hogy méltatlanul kiszorította a főnökasszony és a konyhalányok kegyéből ez a jöttment.
De felfigyelt rá, hogy Etelka főnökasszony és Gabronc románca már nem a régi. Valóban történt egy olyan esemény, ami megmérgezte a viszonyukat. Úgy kezdődött, hogy a megközelíthetetlennek ismert Etelka a személyzeti asztalnál rajta felejtette a tekintetét a tiszaláposi buszsofőrön, mert mintha az Ausztráliáig elcsavargott férjét látta volna maga előtt, akkora volt a hasonlóság. A falusi sármőr vérszemet kapott, és szép szóval nem lehetett leállítani. Az alagsorban rendszeresen bokszzsákot püfölő Gabronc egyből leütötte volna, de jó szelleme, a Némó Kapitány észrevétlenül megakadályozta. Levitte őket az edzőterembe egy lovagias bokszmeccsre, amitől aztán lehiggadtak.
A garázsnál tüsténkedett még a notórius feltaláló Berci bácsi és a tiszaláposi dizájner, Gerzson is. Hármójukat többnyire együtt lehet látni, de mit keres köztük a rosszfiúnak kikiáltott Iván?
Hát együtt nosztalgiáztak a találmányaik felett, és így búcsúztatták a Coanda-effektussal működő drónt meglovagoló fiút, mert eleve az ő habitusára alkották meg a szerkezetet.
– Itt fog porosodni – sopánkodtak –, mert az ikrekre nem lehet rábízni a megnyergelését.
– Pedig tovább akartuk fejleszteni, de berepülő pilóta nélkül nem megy. Nagy kár, hogy te is elmész.
– A szalagos transzparenssel sincs szerencsénk. Jóformán csak a buszmegállókban látjuk viszont a működési elvét. Már az alapítványi szimpozion is inkább elektronikus kivetítőt használ.
Valóban, az aulában összegyűlt társaság is azon kísérte figyelemmel a Mars-expedíció előkészületeit.
Itt meg Zsuzsikát búcsúztatták. Felidézték az emlékezetes ötletét, hogy virtuális Rubik-kockát küldjenek fel egy kis agytornára a földönkívülieknek. Arra biztos felfigyeltek volna! De hát ki hallgatta volna meg a kis csitri javaslatát?
Most a legújabb űrszonda magányos araszolását láthatták a vörös bolygó kietlen felszínén. Akaratlanul is az járt az eszükben, hogy párban kellett volna felküldeni őket, ahogy azt Zsuzsika kigondolta. Ismét csak ő! Milyen kár, hogy Angliában fogja kibontakoztatni a tehetségét… Meglepetésre az észrevétlenül beszivárgó Némó Kapitány is őhozzá fordult:
– Ugye Zsuzsika szerint is reménytelen próbálkozás, amit látunk? Csak űrkomfort földönkívüliek tudnak ott kiépíteni egy számunkra is lakható bázist. Bízzuk rájuk! Olyan űrpionírokat kell keresnünk, akik rokonszenveznek velünk. Tehát föl a Rubik-kockával!
Elültetette a bogarat a kreatív észjárású kislány fülébe, ezt szánta neki útravalóul. De nem biztos, hogy jót tett vele.
A személyzeti asztalnál a mindennapi reggeli csivitelés folyt. Margitka tanító néni alig várta, hogy megsétáltassa Gyurikát, mert amióta gondozza, napról napra javul a bénácska kisfiú állapota. Inkább már csak bice-bóca. A megszokott társaság volt együtt, amikor megjelent valaki, akire végképp nem számítottak. Bemutatkozás helyett felkapta Gyurikát és egy örömtáncot járt vele, amihez Etelka is nyomban csatlakozott, amikor magához tért a meglepetéstől. A jövevényben a váratlanul előkerült férjére ismert, Gyurika apukájára.
Némó Kapitány és Gabronc összenéztek, és szép csöndben magára hagyták az ünneplő társaságot, ez volt a legokosabb, amit tehettek. De Némó Kapitánynak még volt ereje egy meglepetésre. Amikor Etelka összecsomagolt, és a kis család istenhozzádot mondott a panziónak, a kókler űrcsavargó búcsúzóul egy szép labdát kezdett pattogtatni a bénácska Gyuri előtt. Mire csúfolódásnak vették volna, akik ezt látták, a fiúcska felugrott és elkapta a labdát. És mindenki ünnepelt, hogy az apuka megjelenése akkora sokkhatást váltott ki, amitől meggyógyult a bice-bóca gyermek.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-18-2018 @ 08:13 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-19-2018 @ 01:49 pm)
Comment: Mindenki ismerősömmé vált, a helyszínt pedig olyan korrekt érzékkel írod (illetve alig) meg, hogy simán oda tudom képzelni, ahová akarom a társaságot. Remek olvasmány volt ismét, örömmel jártam itt, Tibor.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-21-2018 @ 10:44 pm)
Comment: Kedves A_Leb, köszönöm a véleményedet. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: motoz (Ideje: 01-23-2018 @ 09:09 am)
Comment: örömmel olvastalak felidézödtek a regi könyvek izgalmas eseményei: Etelka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-23-2018 @ 08:45 pm)
Comment: Köszönöm, kedves Etelka! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
