[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Quill_Rascal
Új ma: 0
Új tegnap: 1
Összes tag: 9084

Most jelen:
Látogató: 14
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 14


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Gligorics Teru Versei
· 2: kortársirodalom.lap.hu
· 3: Máté László honlapja
· 4: magyarirodalom.lap.hu
· 5: Haász Irén weblapja
· 6: haiku.lap.hu
· 7: Ararát
· 8: Kaláka
· 9: Zsefy Zsanett
· 10: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 11: Janusvers
· 12: Barátok Verslista honlaja
· 13: Wendler Mária portál
· 14: Péter Erika honlapja
· 15: Sidaversei
· 16: Orbia
· 17: Hegedűs Csaba honlapja
· 18: Végh Sándor személyes honlapja
· 19: Egy lélek csillan
· 20: Olvasás lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Tigris, tigris
Ideje:: 01-21-2018 @ 04:41 pm


Margaréta valaha viruló fiatal lány volt, de erre már senki sem emlékezett. Ötvennyolcadik évében járt, csendes, jóindulatú mosolygós nő volt, munkatársai szerették. Szülei már nem éltek, a tőlük örökölt kis lakásban élt szerényen, egyedül. Férje, gyermeke sosem volt, visszahúzódó természete nem is tette lehetővé a kapcsolatteremtést, de elvolt a maga világában. A munkahelyén minden nap pontosan megjelent, barna kabátját a fogasra akasztotta, és nyolctól négyig gondosan íróasztala fölött görnyedt, néha messze révedő tekintettel. Ő volt az, akire mindig lehetett számítani, ha túlórára volt szükség, aki sosem volt beteg, akinek mindig el lehetett mondani a benti pletykákat, mert nem adta tovább, aki friss süteményt sütött a többieknek, csak úgy, szeretetből.

Egy szép tavaszi napon azonban minden megváltozott.

Munkatársnői ezen a napon a városi parkba készültek, ahol egész napos rendezvényekkel igyekeztek a dolgozók szabadnapját emlékezetessé, vidámmá tenni. Margaréta sosem vett rész ilyen alkalmakon, visszahúzódó, begubózó természete nem vágyott a reflektorfénybe, inkább elvolt otthon, magában, ahol néhai szülei vigyázták a falról a régi keretekbe foglalt képekről, ahol a kötésével, kézimunkájával álmosan telt a délután, ahol a régi rádióból dallamos keringő szólt. A mostani alkalommal azért tett kivételt, mert munkatársnői, a cserfes Gizike, a nagyhangú Mari, a táncos léptű Zsuzsi mind-mind unszolták, menjen velük, ők is ott lesznek. Felülnek a vurstliban a forgóra, virslit esznek, plédet terítenek le és ott nézik a többi, önfeledt, boldog embert.

Így Margaréta pogácsát sütött, kendőjét kis kalapkára cserélte, és bátortalanul nézelődve lépkedett munkatársnői között, hogy velük töltse a napot. Tavaszi zsongás, virágillat vette körül. Még nem volt tíz óra, amikor kiértek, de már alig találtak helyet Zsuzsi kockás plédjének, mely akkora volt, hogy akár nyolcan is elfértek volna rajta. Margaréta illedelmesen mosolygott mindenkire, de belül riadt volt, mint egy kis madárka, aki először merészkedik fészke szélére a nagy repülés vágyával és félelmével.

Körülöttük nyüzsgött mindenki, melengetőn sütött a napsugár, a gyerekkori falusi búcsúkat idézte a láncos forgó felől hallatszó kacagás, a lufit, forgót magasra emelő gyermekek élénk futkosása, a vattacukorillat. Szájában már érezte a törökméz ízét, emlékezett kibomlott hajszalagjára, ami úgy szállt a lágy szellőben, mint egy kecsesen táncoló falevél, és a tízéves, kalászszőke Margaréta hiába kapkodott utána. Látta körös körül a boldog embereket, a családokat, időnként gépiesen vett az elé tartott csipegetni valóból, egy ilyen alkalommal kibontotta ő is a süteményes dobozát, mely most illatozó pogácsákat rejtett, és kitette a pléd közepére.

Tétován járatta körbe tekintetét, mindenről eszébe jutott valami, amit csak látott. Egy kislány fürge kutyát vezetett, a karcsú testű kis eb hegyes orra folyton a levegőbe szimatolt. Rövidnadrágos fiú futott labdát kergetve, egy másik fellökte, elszerezve tőle a labdát. Margaréta megcsóválta fejét, és továbbhordozta tekintetét. Férfiak feküdtek a pléden, tenyerük párás sörösüveg köré fonódott, pillantásaik a fiatal nők ringó csípőjére vándoroltak, míg feleségük rájuk nem szólt, visszaszerezve az elkalandozó figyelmüket.

Törökméz. Mennyire szerette gyerekkorában, bár már aggódott, hogy belevásik a foga, mégis szerette volna újra érezni azt az ízt. Felkelt a plédről, leporolta szoknyáját, mintha azzal ki tudná simítani a gyűrődéseket, és halkan olyasmit mondott, hogy elsétál az árusok standja felé. A beszélgetés egy pillanatra abbamaradt, majd távozása után ugyanott folytatódott tovább. Gizike hozta a legújabb pletykát, Zsuzsi hüledezett, mint mindig, a dundi Mari fülelve tömte magába a pogácsát, és bólogatott. Észre se vették, hogy Margaréta elballagott.

A nő retiküljét magához szorítva gondosan kerülgette a sörrel, sült kolbásszal, kenyérrel megrakott tányérokat és kólát, jégkrémet cipelő felnőtteket, akik a leterített plédjüket keresték tekintetükkel a tömegben, ahol már várta őket éhes családjuk, a futkosó gyerekek ott cikáztak körülötte, fogócskáztak, színes papírforgót csodáltak pörgésében, vagy vattacukrot tépkedtek. Minden annyira békés és boldog volt, Margaréta elbűvölten lépegetett, vigyázva, nehogy gödörbe vagy kavicsra lépjen.

Az árusok ezernyi bóvlit és édességet árultak, Margaréta meg-megállt előttük, szemével végigfutott a kínálaton, majd ment tovább. A törökméz csábította, hát abból csomagoltatott néhány dekát, hogy majd otthon elrágcsálja. A minikaktuszok nem érdekelték, a könyvekre csak futó pillantást vetett, mert nem vonzotta az ezotéria sem, amivel a könyves stand hirdette portékáját, a gyermekjátékokat épp csak megnézte, hiszen nem volt kinek műanyag kardot vennie. Ám ekkor következett még egy játékos stand, telis tele pakolva plüssállatokkal. Volt ott mindenféle méretű, nagyságú és fajtájú állat, haltól kezdve pelikánig, oroszlántól elefántig, Margaréta már éppen elhagyta, hogy visszatérjen munkatársnőihez, amikor hirtelen megállásra késztette valami. Egy sárga folt. Egy szempár, mely egyszerre veszélyt és melegséget is sugárzott. Margaréta megfordult, és meglátta a tigrist a plüssállatkák standján, hátul, alig észrevehetően nézett rá. A nő megremegett, és közelebb lépett. Az árus kérdőn nézett rá, miközben kiszolgált egy családot, a gyerek kezébe nyomva a vásárolt majmot, eltette a pénzt, kiszámolta a visszajárót. A tigris élénksárga színével, fekete csíkjaival, nagy szemével annyira vonzotta őt, hogy hirtelen nem is tudta volna megmagyarázni, mi történt. Nem a legkisebbek közé tartozott, de nem is volt nagy. Éppen ölelni való méretű volt, és Margaréta alig várta, hogy kezébe vegye. Az árus már sok mindent látott, így nem csodálkozott, amikor a nő a tigris felé bökve pénztárcája után kezdett kotorászni retiküljében, az azonban már meglepte, hogy amikor a csereügylet létrejött, a nő két kézzel ölelte magához a plüsstigrist, beleszagolt bundájába, és ragyogó szemmel távozott. Nem foglalkozhatott tovább a furcsa nővel, mert máris a következő vevő felé kellett fordulnia.

Margaréta megbűvölten lépkedett, ölelte a tigrist, annak pofájába suttogott értelmetlen szavakat. Csak ő értette, mit mond. Becéző szavak voltak, melyek többségét abban a pillanatban találta ki, ahogy vitte új szerzeményét boldogan. Elmondta neki, hogy milyen jó helye lesz nála, hogy mennyit fognak beszélgetni, mert a régi nyuszi, melyet még anyja varrt neki akkor, amikor betöltötte a hetedik évét, az utóbbi időben már nem annyira közlékeny, elfordítja a fejét is, ha mesélni kezd neki arról, hogyan telt a napja. Elmondta neki, hogy együtt fogják a gangon locsolni a virágokat, és megmutatja neki a napfelkeltét is, ami a szobája ablakából különösen gyönyörű. A tigris megilletődötten hallgatott, egyelőre nem tudta eldönteni, hogy jól érzi-e magát, de aztán egyre jobban eláradt benne a nyugalom érzése. Jó lesz ez. Nem fogják dobálni, rugdalni, lökdösni, egymást püfölni vele a gyerekek, oly sok társának ez lett a sorsa, miközben hűségesen szolgálták a család gyerekeit, ahová a sors vitte őket. Neki mást szánt a sors, őt nagyon fogják szeretni. Nem fogják lóbálni a lábánál fogva, és nem lesz szükség arra sem, hogy a málnaszörpös uzsonna után a mosógépben kössön ki.

Margaréta már éppen befordult volna a plédek közötti ösvényen munkatársnőivel közös takarója felé, amikor váratlan dolog történt. Egy hat éves forma, kövérkés, szeplős gyerek állta útját, és követelőzni kezdett.

- Azt a tigrist akarom, a néni adja ide nekem! – nyafogta.

Anyja nyomban ott termett, és nyújtotta a kezét Margaréta kincse felé.

- Adja ide azonnal, nem látja, hogy Ervinkének kell az a jószág?

Margaréta hátrálni kezdett, de a tömegben hamar meg kellett torpannia.

- Nem adom, ez az enyém, kifizettem – ölelte még szorosabban a plüsstigrist.

Ervinke erre torkaszakadtából ordítani kezdett, lábával is rúgkapált. Anyja sebesen rántotta elő pénztárcáját.

- Megveszem azt a nyamvadt plüsst, adja már ide, mennyibe kerül?

Margaréta a fejét rázta, és megismételte, hogy nem akarja eladni. Ervinke még jobban ordított. Egy szőrös, trikós férfi lépett hozzá, felemelte a rúgkapáló gyereket, és igyekezve túlharsogni a hisztit, megrázta:

- Gyere Ervinke, hagyd azt a dögöt, apa vesz neked szebbet, nagyobbat.

Elvitte a gyereket a standok felé, és már alig hallatszott a gyerek követelődzése, hogy akkor kér jégkrémet, fagyit, kólát, nyalókát is, de azonnal. Ervinke anyja lesújtó pillantást vetett az irigy nőre, majd követte őket.

Margaréta lelkéről felszabadult a nyomás, belesuttogta a tigris fülébe, hogy nem adja másnak, soha-soha, mindig megvédi, együtt fognak maradni. A lökdösődő emberek között igyekezett visszatalálni a plédjükhöz, de az iménti incidens megzavarta, alaposan eltévedt. Ahogy tétován járkált, odaért a lángos- és kolbászsütő standokhoz, el is fáradt, hát leült az egyik néptelen sörpadhoz, háttal az asztalnak hogy kifújja magát, és szemével keresni kezdte munkatársnőit. Ám gyorsan visszatért új szerzeményéhez. Újra meg újra beleszagolt a tigris arcába, ujjait végigfuttatta a puha bundán, ujjbegyeivel követte a fekete csíkokat. A tigris nyugodtan ült az ölében, és nem adta jelét annak, hogy máshová vágyna. Élvezte a törődést, fülei itták a becéző szavakat, és egyre inkább érezte, hogy a lehető legjobb helyre került. Margaréta ismét magához ölelte, két kézzel szorította, és boldogság járta át törékeny testét. Olyan rég érzett ilyet, szinte megfiatalodott. Csodálatos érzés, hogy a nap végre neki is süt, és annyira jó élni.

Elzsongították a zajok, a tigris vált számára a világ közepévé. megsimogatta füleit, ujjait végigfuttatta a homlokán, gyönyörködött a plüssjáték minden porcikájában. Nem is vette észre az idő múlását.

Hirtelen iszonyatra riadt fel. Jéghideg kóla ömlött fejére, a ragacsos lé becsurgott virágos blúza alá, érezte, hogy a szoknya derekáig csurran, megborzongatva testét. Ervinke leugrott mögüle a sörpad asztaláról, és kikapta a meglepett nő kezéből a plüsstigrist, és mielőtt eltűnt volna vele a tömegben, még gúnyosan kinyújtotta a nyelvét.

Reszkető tagokkal, még mindig a kóla hidege és a veszteség sokkja miatt rázkódva indult el arrafelé, amerre a gyerek eltűnt. Retiküljét is ottfeledte a padon, de észre sem vette. Két kezét felemelve botorkált a tömegben, szájából suttogva, reszketve törtek ki a szavak:

- Tigris… tigris…

A park biztonsági embereit nem sokkal később riasztották, hogy tegyenek valamit, mert egy nő keresztül kasul botorkál a plédeken, taposva mindent, ami útjába kerül, és magában motyog. Biztos részeges vagy kábítószertől ilyen, mert nem lát, nem hall, hiába förmednek rá.

Margaréta könnyes szemmel botladozott, karjait kinyújtva, és újra meg újra ismételgette azt az egy szót. Ám Ervinkét és a családját mintha a föld nyelte volna el, bármerre is járt, nem találta őket. Könnyei már végigszántották arcát, amikor megtalálta ismét a plüssjátékos standot, már pakolt az árus, mert eső ígéretét hozta a feltámadó szél, a sötét felhők. Egyetlen tigris sem ült már az asztalán, akkor is csak az az egy volt, amikor Margaréta megvásárolta. Tovább botladozott, feldöntött egy üres standot, elesett, de talpra állt megint, és szavai már zokogásba fúltak. Kifosztottnak érezte magát, haszontalannak, iszonyú erővel nehezedett rá a magány.

A vihar tépte a park fáit, a füvet, melyről eltűntek a plédek és a boldog családok, mintha ott se lettek volna. Sárban, pocsolyákon át vonszolta magát Margaréta, könnyeit lemosta a zápor, és egyre csak ismételte, amit senki sem értett:

- Tigris… tigris…

Egy bokornál meglátott valami sárga foltot fekete csíkokkal, fennakadt a szélben. Felderült tekintete, és az esővel, a szél által ki tudja merre fújt kalapkájával se törődve arra vergődött, karjait üdvözlésül tárta ki:

- Tigris… tigris…

Ám a bokorba kapaszkodva csak egy tigrismintás plédet talált, amit valaki összehajtott, de a kapkodásban ottfelejtett. Minden ereje elfogyott. Térdre rogyott, két karjával immár saját magát ölelte, és az esőbe, viharos szélbe sírta bele:

- Tigris… tigris…

A mentőben nyugtatót kapott, amitől vergődése lelassult, szemhéja meg-megrebbent. A pszichiátriai osztályra szállították. Este a híradóba is bekerült egy zavart nő a parkban, aki nagy valószínűséggel alkoholos befolyásoltság alatt félrebeszélt. Munkatársai ott ismerték fel Margarétát, akinek a táskáját megtalálták, de ő nem került elő. Másnap délután meglátogatták a kórházban.

Margaréta a tolókocsiban ült a kórház kertjében, az árnyas fák alatt. Hevederek tartották testét, hogy ne csússzon ki belőle, és hirtelen mintha egyik napról a másikra megöregedett volna. Alig ismertek rá. Nem reagált a gyümölcsre, nem érdekelte a csokoládé, amit ajándékba hoztak. Akkor rezzent fel, amikor megkérdezték, mire lenne szüksége.

- Tigris… tigris…

Tanácstalanul néztek egymásra, aztán Gizike tétován kapcsolt:

- Az unokaöcsémnek van egy gumi tigrise az állatkertes játékából, már rég nem játszik vele. Ha tigrist akar, azt elkérem neki, és lesz tigris.

Két nap múlva Margaréta ágya mellé, az ablakba odakerült a félarasznyi gumi tigris gyerekkezektől megkopott csíkjaival, ám a nő rá sem nézett.

Ő egy másik tigrist látott, plüssből valót, ölelni valót, akinek megígérte, hogy hazaviszi, és milyen jó dolga lesz nála. Együtt locsolják a virágokat a gangon. Beszélnek a morcos nyuszi fejével, hogy ne hordja olyan fenn a füleit, legyen ismét vidám, hiszen van oka rá, új barát került a lakásba. Nem tudta betartani az ígéretét, és ez mindennél jobban fájt neki. Talán most érezte meg, mennyire egyedül van.

A nővér odatette az éjjeliszekrényére a gyógyszereket, és megtöltötte a piros fogmosó poharat vízzel.

- Margó néni, tessék lenyelni mindet! – utasította, majd a következő ágyhoz lépett a gyógyszeres tálcával.

Margaréta a tenyerébe borította a pasztillákat, és eltűnődött azon, hogy mennyit kellene lenyelnie ahhoz, hogy soha többé ne ébredjen fel.

Vége


Utoljára változtatva 01-21-2018 @ 04:41 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 01-21-2018 @ 06:22 pm)

Comment: Fantasztikusan szép, remek fogalmazás, szeretni való tartalom...


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-22-2018 @ 09:00 am)

Comment: A magány sötétebb oldala. Úgy érzem, nincs annál szomorúbb, elkeserítőbb, mikor a tömegben van valaki egyedül. Szépen megírt történet. Üdvözöllek körünkben. :))


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 01-22-2018 @ 03:32 pm)

Comment: Nagyon szép és jó írás.Szeretni való. Gratula Almásy GY.PP


Hozzászóló: quietcool
(Ideje: 01-23-2018 @ 09:28 am)

Comment: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-24-2018 @ 07:53 am)

Comment: Ezt az írást nagyon belsőnek tudtam olvasni, és már csak ezért is élvezettel tettem. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy az eszközeiben egyszerű, bár hatásos, szerethető elemekkel operál, és talán emiatt jól átérezhető. Örömmel olvastalak. aLéb


Hozzászóló: szusi
(Ideje: 01-24-2018 @ 09:14 am)

Comment: Magány és kétségbeesés. Nagyon jól fogtad meg.


Hozzászóló: quietcool
(Ideje: 02-07-2018 @ 10:32 am)

Comment: Nagyon szépen köszönöm, igazán jólesnek a biztató szavak.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online