[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kiskecske
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9083

Most jelen:
Látogató: 13
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 15

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók Anna1955 Küldhetsz neki privát üzenetet Anna1955 Anna1955


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Janusvers
· 2: Olvasás lap.hu
· 3: Kaláka
· 4: Péter Erika honlapja
· 5: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 6: vers zene.lap.hu
· 7: kortársirodalom.lap.hu
· 8: magyarirodalom.lap.hu
· 9: Gligorics Teru Versei
· 10: Sidaversei
· 11: Alkotó.lap.hu
· 12: Hegedűs Csaba honlapja
· 13: Dezső Ilona Anna honlapja
· 14: Végh Sándor személyes honlapja
· 15: A Hegy - NeMo blogja
· 16: haiku.lap.hu
· 17: Wendler Mária portál
· 18: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 19: Orbia
· 20: SOmannák

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Lakodalom van a mi utcánkban...
Ideje:: 02-07-2018 @ 06:23 am

Tódor bátyja, Boldizsár ugyanabban az évben szerelt le, amikor öccsét elszólította a haza, az ország legtávolabbi csücskébe határt őrizni. Három évvel idősebb lévén öccsénél, eljött az idő, hogy kiházasítsák. Istenfélő édesanyja már Kisboldi hatéves kora körül odaígérte régi barátnője lányának, hiszen Boriskával több évtizedes barátság fűzte össze, mezítlábas gyerekként együtt őrizték a libákat az árokparton még az első világégés idején.

Boldizsár anyja viszonylag későn, huszonhét évesen ment férjhez a szomszéd faluból kommendált Ferenchez, akinek két fiút és két lányt szült a szűkre szabott öt év alatt, ami az 1934-es esküvőjüktől a második világháború első évében történő azonnali behívóparancs között eltelt, és sosem látta viszont urát. A negyedik gyerek, a csenevész Ágnes már az apja halálhírét hozó távirat érkezte után látta meg a napvilágot.

Boldizsár volt az első fiú a családban, 1936. februárjában, farkasordító hidegben született, és már kiskorától kezdve magának való, elmélkedő, furcsa fiú volt. Az imádságokat rendre megtanulta bigott anyjától, kemény feje a betűvetésre szinte alkalmatlan volt, nehezen biflázta az elemiben az ábécét, majd amikor néhány évvel később kertszomszédjukban megszületett anyja barátnőjének, Boriskának a harmadik gyereke, aki a keresztségben az anyja után szintén a Boriska nevet kapta, belenyugvóan vette tudomásul, hogy ők egy pár lesznek.

Korán elveszített apjáról csak halvány emlékképei maradtak, kérges kezét, erős bagószagát tudta felidézni, ahogy ül a szokott helyén, a kiskonyha előtti padon, és a pipáját tömi komótos mozdulatokkal. Anyja szerint ő hasonlított legjobban testvérei közül a hallgatag, szorgalmas Ferencre.

A két gyermek, Boldizsár és Kisboris így korai gyermekségüktől úgy nőttek fel, hogy ők bizony egy pár lesznek. Ha Boldizsár szeme megakadt időnként egy-egy falubéli, vagy aratásra szomszéd falvakból összesereglett lányon, anyja mindig résen volt, és helyreigazította, hogy így nem viselkedik olyan legény, akinek már menyasszonya van. Ilyenkor Boldizsár fújt egyet, majd ismét megragadta a kaszát, barnára sült, csupasz vállán izzadság ragyogott, ahogy már tizenhat évesen a férfiakkal egy sorban aratott. Anyja büszke volt fiára, aki minden munkában első volt, és utolsó falatját is elfelezte bármelyik éhes testvérével. Az ő nevelése. Nem lesz itt semmi hiba.

Alig töltötte be a huszadik évét, elvitték katonának a messzeségbe, ahonnan a három év alatt pont ennyiszer volt otthon kimenőn. Ez idő alatt anyja és Boriska jókedvű beszélgetés közben készítették Kisboris kelengyéjét, hiszen amint leszerel a vőlegény, megtartják az esküvőt.

Hogy mi volt erről Boldizsár véleménye, azt bölcsen magában tartotta, irtózott mindenfajta konfrontálódástól, nem volt hangadó a kocsmában, nem veszekedett soha anyjával sem. Kisboris pedig büszke volt arra, hogy amint betölti a tizennyolc évet, már feleség lesz. Ezt nem felejtette el sohasem irigykedő barátnői, Icus és Vicus orra alá dörgölni, akiknek még kilátásban sem volt szóba jöhető pár.

Boldizsár tehát leszerelt, és miután a helyi templomban három vasárnap egymás után kihirdették őket, eljött az esküvő napja. A plébános jól ismerte a kis családot, hiszen Mária, az anya minden virágot a kertjéből a templom díszítésére ültette, minden este a hétórás mise a templomban találta, gyerekei mind voltak elsőáldozók és bérmálkoztak is, sőt ha jó jegyet kaptak az iskolában, szentképet kaptak jutalmul anyjuktól.

Természetesnek vették, hogy a faluba a második világháború után került plébános adja össze a két fiatalt. Miután kimondták a boldogító igent Isten színe előtt, a lányos házhoz vonultak, hogy lakodalmi vigassággal folytatódjon a nap.

Piroska néhány faluval távolabb élt, míg egy napon férjhez nem adták Miskához. Miska apja egyszer fedezni vitte hozzájuk Mózsit, a kétszáz kilós kandisznót, és vele tartott málészájú, nagykamasz fia is, aki azonnal észrevette a nyári konyha ajtajából kikandikáló Pirost. Addig nem hagyott nyugtot apjának, míg a következő vasárnap ünneplőbe öltözve be nem állítottak ismét a lányos portára, Mózsi ezúttal otthon maradt. Piros apja és idősebb Miska koccintottak a pálinkával, felhajtották, egymás tenyerébe csaptak, ezáltal a szőke lány jövője el volt rendezve. A véletlen úgy hozta, hogy egy tartozás fejében idősb. Miska megörökölt egy félkész házat egy szomszédos faluban, így míg az esküvőt tető alá hozták, az alatt a néhány hónapban lakhatóvá tették fiával az örökséget. Így amikor Piros az esküvője után odaköltözött a faluba, már az első napon, amikor kisöpörte a házat, megpillantotta a szemközti ház udvarán falnak támaszkodó legényt, és ottfelejtette szemét.

Boldizsár aznap kora este hazajött az üres szülői házba, míg anyja, testvérei és Kisboris rokonsága mulattak a kertszomszédságban lévő ház udvarán felállított lakodalmas sátorban. Csöndes, elhúzódó természete igényelte időnként az egyedüllétet, melybe nagy ritkán egy cigaretta elszívása is belefért. Az eresz alatt támasztotta hátával a falat, lakodalmas öltönyét már levette, búzavirágkék inge kihangsúlyozta fekete haját, napbarnított bőrét, magas, izmos termetét. Ismét az a gondolat gyötörte, hogy vajon jó lesz-e így? Kisboris pirospozsgás, bögyös-faros teremtés volt, könnyen kacagós, kacér, ám Boldizsár mégsem volt biztos abban, hogy ő az igazi. Persze ezeket a kétségeket nem oszthatta meg anyjával, hiszen az nyomban elmondatott volna vele tíz Miatyánkot, és intette volna, hogy ne kísértse Istent jódolgában, hát hallgatott. A cigaretta keserű füstjét kifújva hirtelen észrevett egy lányt, aki a szemközti kerítés ritkás lécei közül őt leste, seprűjére támaszkodva. Az a pillanat örökre bevésődött fiatal szívébe. Megborzongott, és ahogy eloszlott a kifújt füst szeme előtt, már el volt veszve Kisboris számára. Megismerte a szerelem mindent felülíró érzését, a lenszőke lány kék szemébe nézve, mely áhítattal tekintett rá.

Még alig halt el az lakodalmas zene a fülekben, amikor már felütötte a pletyka a fejét a faluban, hogy Boldizsár és Piros a tsz földjén kicsit sokáig kapáltak a kukoricásban. Nem létezik, hogy nem értek ki a sorból annyi időn keresztül. Miskához a kocsmában jutottak el a pletykák, Boldizsár anyját a plébános figyelmeztette, amikor Mária a virágokat rendezgette az oltáron. Isten megbünteti az erkölcstelenséget, ne felejtse el, beszéljen a fiával.

Miska a maga módján intézte a dolgot. Házuk zengett az ordításától, először alaposan elagyabugyálta az asszonyt, majd más módon is érvényt vett akaratának. A csenevész Piros hamarosan gömbölyödni kezdett.

Mária is megmosta a fia fejét, a kötelező penitenciául kirótt Miatyánkok elmondását szentgyónás követte a következő vasárnapon, ahol megígérte, hogy nem néz többé a más kertjébe, ha a saját kertjében is van érett gyümölcs. A fogadalmat tett követte, Kisboris a következő nyáron világra hozta első fiukat, Pétert.

Piros és Kisboris örök ellenségekké váltak. Kisboris az évek hosszú során soha nem mulasztotta volna el, hogy utcahosszat rákiabálja a szégyenkező Pirosra, hogy kurvának minek jött a faluba? Nélküle is van itt kurva elég. Ha együtt mentek Boldizsárral a misére, mindig rángatta a férje karját, hogy ne is nézzen Piroska virágos fejkendője felé.

Az évek során Miska egyre többször kötött ki a kocsmában, alkoholizmusa elhatalmasodott rajta. Piros öt gyereket szült neki, mártírként viselve sorsát, miközben a tsz-ben lopott pillantásokat váltott Boldizsárral, aki pedig négyszeres apa lett időközben, hiszen Kisboris is termékeny asszonnyá vált házasságában.

Évtizedek teltek el így, a falu nem felejtett, és rajtuk tartotta a szemét. Ám egy napon a részeges Miska belefulladt a ház előtti vízelvezető árokba, így Piros megözvegyült. Öt gyereke közül hárman már kirepültek, saját családot alapítottak, az asszony alig mozdult ki a házból.

Boldizsár elérkezettnek látta az időt. Harmincöt éve szerette Pirost, és ötvennyolc évesen beadta a válópert, hogy elvehesse Pirost. A válóper másfél év után elválasztotta Kisboristól, ám a falu nem bocsátott meg. A férfi hazaköltözött időközben egyedül maradt anyjához, és életében először nem tanácsot kért tőle, hanem közölte döntését: elveszi Pirost, akit már évtizedek óta szeret. Anyja szörnyülködött, és Isten büntetésével fenyegette, ám Boldizsárról lepergett a szó. Mária a következő év tavaszán költözött a sírkertbe, fia pedig nekilátott a házat felújítani, hogy oda hozhassa esküvő után a kivirult Pirost. Fürdőszobát épített, a fészer megtelt felhasogatott fával, bojlert szerelt, bevezette a vizet a házba az udvarról, konyhakertet gondozott. Minden nap találkozott Pirossal, de csak a falu szeme láttára, a kapuk előtti részen, az utcán váltottak néhány kedves szót egymással. Hiszen már csak a pár lépésnyire a boldogság, minek siettetni? Ha már ennyit vártak, kivárják azt a kis időt.

A plébános igyekezett a lelkére beszélni Boldizsárnak, kijárt hozzá, hogy észre térítse, ám a férfit nem tudta eltántorítani tervétől. Emlegette anyját, hogy a jó Mária forog a sírjában, hogy a fia rossz útra tért, de hiába, az érvek leperegtek Boldizsárról, aki a rózsaszín, boldog jövőt tervezgette.

Kitűzték hát az esküvőt végre.

Kisboris a lányával, a szintén elvált, mocskos szájú Rozival rendre megjelent az utcán, megzörgette Boldizsár ablakát, ígérgetett, szidalmazott, könyörgött, Isten összes büntetésével fenyegette. Fűnek-fának panaszkodott hűtlen urára, aki képes volt elválni tőle. Beverte kővel Piros házának utcai ablakát, és csak akkor takarodott el, amikor Piros húszéves fia kijött az udvarra, és csípőre tett kézzel rájuk parancsolt, hogy most kapjanak seprűre és repüljenek el jó messzire, ne várják meg, hogy kimenjen az utcára.

Eljött a szombat, Boldizsár kitakarította, kicsinosította a házat, a szülőházát, ahová most a feleségét fogja holnap hozni az esküvő után. A vázákba virág került, a padlat felsikálva, a függönyök öblítőillatúan szálldostak a kitárt ablakok keltette légmozgásban. Felnézett szülei megsárgult, bekeretezett fotójára a falon, anyja szemébe nézett, és erős hangon megszólalt:

- Látja édesanyám? Mégis boldog leszek azzal, akit szeretek! Holnap megtartjuk az esküvőt!

Mintha anyja összeszorított szája még keskenyebbre zárult volna, a megsárgult fotón szüléje szeméből villám csapott ki. Vagy lehet, hogy csak a nyitott ablakon beszökő napsugár színezte ijesztővé a falon függő képet.

Boldizsár a szőnyegre rogyott, iszonyattal az arcán. Rándult még néhányat, majd meglassúbbodott vergődése, és nem mozdult többé.

Eltelt néhány év az események óta, de a falu még mindig felemlékezi a történteket az arra járó idegenek számára a kocsmában, okulásul. Mindenki sajnálja Kisborist, Isten büntetésének tartják, hogy esküvője előtti napon hirtelen lecsapott a végzete Boldizsárra.

Anyja mellé temették, a gránit sírkőről a két évszám közé zárt élet kerek hatvan évet számlál: Szentesi Boldizsár, 1936-1996.

Egy szerelmes asszony rendszeresen piros virágokat rendezget a fekete vázába, ám egy gyűlölködő, másik asszony évtizedek múltán is ledobja azokat a földre, és megtapossa. Így küzdenek ők a holtért is, ahogy hajdan az élőért. Egyikük sem lesz boldog soha, és nekik már csak ez jutott, ez tartja őket életben.

Piros minden alkalommal elmondja a sírnál Boldizsárnak, hogy örökké őt fogja szeretni, ám Kisborisnak mindig hírét viszik a falubéliek, hogy ott járt, és alig fél órával később egy bőszült öregasszony tapossa a vörös rózsákat felismerhetetlenné ugyanott.

Ám miután távozik, a szellő gyengéden emelgetni kezdi a vérszínű szirmokat, egymás mellé simítja őket lágyan, ahogy hajdan Boldizsár Piroska lenszőke haját simogatta.

Vége


Utoljára változtatva 02-07-2018 @ 06:32 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 02-07-2018 @ 09:57 am)

Comment: Gyönyörű képek! A közepétől már sejtettem a tragikus végbefejezést. Remekül felépített írás. Kidolgozva akár még regény is lehetne belőle! Üdv. fTJ


Hozzászóló: quietcool
(Ideje: 02-07-2018 @ 10:29 am)

Comment: Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, inspirálnak, hogy írjak még.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 02-08-2018 @ 02:57 pm)

Comment: ól szövöd, tetszett. A történet vége felé kicsit úgy éreztem, lazult az író :-), de nem engedted el, jó volt (azzal az "ám"-mal vigyázz picit) . aLéb


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 02-08-2018 @ 04:30 pm)

Comment: Jól megírt, kemény s szomorú történet. Olyan utógondolatom volt, mint ahogy az arab gyerekeket kötelezően egymásnak erőltetik szüleik. Persze én városi ember vagyok, másként élek és gondolkodom. De nagy odafigyeléssel és elismeréssel olvastam. Almásy GYUpp.


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 02-08-2018 @ 04:54 pm)

Comment: Csodás történet...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online