| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Fájdalmas búcsúzás (Fény panzió 52) Ideje:: 03-31-2018 @ 02:56 pm |
|
|
|
|
Fény panzió 52 (Fájdalmas búcsúzás)
(A Fény panzió 51 folytatása)
De Laura problémáját mégis csak a női praktika oldotta meg. Emese a távolból elintézte, hogy kirúgják az állásából, és nem más, mint Katalin alkalmazza itt az étteremben. Ám Attila se hagyta magát lekörözni. Gerzsonnak megvette a legjobb strandbüfét, és persze rábízták Laurára, hogy ő vezesse. Mindez néhány nap alatt lezajlott, és az űrből jött fiatalok büszkék voltak rá, hogy végre megmutathatták, mire képesek.
Szeretettel figyelték barátaik ténykedését.
Gerzson most már a saját portáján láthatott hozzá a karbantartói feladatokhoz. A hobbijához se lett hűtlen, mert a kerthelyiségükbe új padokat és asztalokat kezdett gyártani. Élvezte, hogy saját kisgépekkel, sőt készen vett, előre megmunkált elemekkel dolgozhat.
De ezek a munkálatok már nem a strandon zajlottak, hanem Laura birtokán, amit még fénykorában vett, tartaléknak. Szakértő szemmel mérte fel, hogy az Isten is egy nívós szálloda színhelyének teremtette azt a helyet, elöl a főúttal, hátul a hegyre felfutó szőlőbirtokkal, és mindennek a tetejébe a csodálatos balatoni panorámával. De most még csak egy kis vityilló volt rajta, hogy Gerzson műhelynek használhassa, és kedvére zajonghasson a gépeivel.
Az űrbéli fiatalok viselkedésében a legnagyobb változás az volt, hogy a strandbüfével is megbarátkoztak. Óvatosan eszegettek a többi vendéggel együtt a lombos fák alatt megtelepedve, és egyre közelebb merészkedtek a konyhai részleghez is, ahol mindenféle sütögetések folynak. Attila megbabonázva figyelte, hogy az egyik konyhalány ügyes csuklómozdulattal feldobva fordítja meg a palacsintákat.
– Akár a kockavetés! Csak más a lendítés.
Ő is megpróbálta. Persze hogy rögtön belejött, és kisvártatva már egyszerre három palacsintasütővel bűvészkedett, három gázláng mellett. Nem sokan értették, hogy egy-egy élvezetes suhintás közben miért mondja be:
– Három darab, szólt az arab!
Végül le kellett állítani, mert a falatozók nem győzték vele az iramot. Gyerekek közt osztották szét a meztelen palacsintákat – ahogy azt a lurkók legjobban szeretik.
Emese óvatosabban barátkozott a konyhai illatokkal, inkább csak változatos zöldségtálakat kreált a hozzá hasonló gusztusú vendégeknek.
De a legjobb indulatuk ellenére is, amikor halsütésre került sor, elnézést kérve mindketten elmenekültek a pokoli sistergések közeléből.
Emese egyből a szívébe zárta Laurát és beköltöztette a dupla lakosztályukba. A mozgalmas napok után esténként kártyacsatákat vívtak és a jövőt tervezgették. Attila egy tekintélyes szálloda rajzán dolgozott, buzgalmát a barátai csípős megjegyzésekkel és hasznos tanácsokkal élénkítették. Azért jónak látták összehozni egy igazi építésszel. A kupaktanács azt is eldöntötte, hogy Gerzson barkácsolás helyett képezze át magát profi könyvelővé, hiszen valamikor ő is fehérgalléros volt. Mélyedjen csak el az adószabályzatban!
– Hát ez éppen olyan logikus, akár a KRESZ – ismerte el.
– De a legnagyobb hasznát azok veszik, akik trükközni akarnak.
– De azért arra is jó, hogy ne tudjanak megvezetni benneteket!
A boldogság napjai következtek. Katalin családja is befogadta őket, még komaságba is keveredtek. Amikor a bájos kis Emese pocija domborodni kezdett, kikötötték, hogy ők vállalják a keresztelést. Hiszen Laura és Gerzson csendes egybekelésénél is ők tanúskodtak, mert az űrjövevényeknek kockázatos lett volna virtuális személyi okmányokkal előállni.
Közben észre se vették, hogy az időfolyamatok kuszaságai szünetelnek. Szabályosan teltek a napok, hetek és hónapok. A kandalló mellett a földlakóvá vált űrlények is önfeledten élvezték volna az idő egyenletes múlását, ha nem nyúl utánuk a távoli hazájuk. Attila nem tudta elhessegetni az űrüzenetet postázó Rónai Géza képét, mert tudta, csak idő kérdése, hogy mikor bukkan fel újra. Emesével viszont közvetlenül tartott kapcsolatot a pátriája. Ahány univerzum, annyi szokás. Szegénykének mintha csak az álmaiba tolakodtak volna bele a távolból. Laurához bújva zokogta el, hogy a kisbabája születéséig kapott valamiféle haladékot.
A szállóban korábban vacsorával egybekötött árubemutatókat is tartottak, ami aztán egyre többet ártott a cég jóhírének. Szívesebben adtak helyet konferenciáknak és újabban az asztrológia híveinek, hiszen még a kis főnökasszony is beült az összejöveteleikre. Ezek után nem is volt meglepő az ötlete:
– A bébi igazi születési horoszkópot kap tőlem ajándékba!
– Félre a babonával! – tiltakozott Gerzson.
De Katalin nem hagyta magát:
– Az nem egy bulvárhoroszkóp lesz, ami csak arra való, hogy jobban vegyék a lapot. A barátaim olyan precízen megszerkesztik, akárcsak Kepler a prágai színben.
– Én inkább azért dicsérném a botcsinálta csillagjóst, amiért szegény nem kapott aranyakat. Csak úgy mellesleg megalkotta a bolygók pályáit leíró Kepler-törvényeket … – okoskodott Gerzson. – A Nap és a Hold valóban meghatározza a mindennapjainkat, de a többi égitest hatása csak az ábrándokban létezik.
Emese most Katalin segítségére sietett:
– Ez nem ilyen egyszerű! Gondolj bele, hogy a távoli csillagokban fejlettebb intelligenciával rendelkező lények is élnek, akik képesek beleszólni a földi dolgokba, ahogy például mi csináljuk tinálatok. Ez a távolból is elkövethető ám! Nem árt az első pillanattól a jóindulatukba ajánlani a gyermeket.
– Jó, jó, de akkor mi van a csillagjegyekkel?
– Lássuk talán Kepler oldaláról! – avatkozott be most már Attila is. – Utánanéztem a dolgainak. Rengeteg agymunka árán ugye rájött, hogy a bolygók ellipszis pályán keringenek. Ugyanígy viaskodott az asztrológiával is, hogy belelásson a csillagászatból, mitológiából és költészetből összehabart katyvasz mögé. Amilyen szívós és okos volt, végül azt is felismerte volna, amit Emese mond, de alulmaradt, mert hiányoztak neki az évszázadokkal később megszülető felfedezések. Ezért maradt meg a zodiákus szimbolikánál. A valóság ilyen egyszerű.
Gerzson is beadta a derekát:
– Hát jó! Ha egyszer elfogadtuk tőletek a téridő összekuszálását, akkor a kozmikus szupermenekről szóló mesét is el kell hinnünk.
Igen ám, de egyikük sem érezte úgy, hogy kielégítően lezárták a diskurzust. Maguknak a magabiztos űrjáró fiataloknak is kételyeik voltak. A vita Katalin portáján kezdődött, majd Laura és Gerzson elit szállodájában folytatódott.
Valójában már maguk sem tudták, hogy a felgyorsult életritmusuk, vagy az űrlakókat körüllengő időugrások miatt érezték, hogy boszorkányos gyorsasággal épült fel az új hotel. Emese már ott adott életet egy világszép gyermeknek, akit a kiterjedt famíliától körülrajongva Péterkének kereszteltek el. Az esetlen kismamát Laura vette szárnyai alá, és olyan boldogan pelenkázott, mintha csak a csodálatos kis jövevénnyel akarná pótolni az elvesztett családját.
Még szerencse, hogy a szálloda gondjait valamelyest levette a válláról a helyettese, vagyis a szállodai titkár, akinek senki sem örült igazán, de kénytelenek voltak elfogadni. Elsősorban Attilát tartotta sakkban ez a Hévízen melléje szegődött Budai Géza, a hazulról kapott parancsok közvetítője. Kényszerítette, hogy intézze el az alkalmazását. Laura a régi szállodájának elvesztésében játszott gyanús szerepe miatt idegenkedett tőle, de Attila kedvéért mégis csak felvette. Végül még pótolhatatlannak is bizonyult.
Az eredményes intergalaktikus tárgyalások lezárásaként a két távoli univerzumból jött diplomaták ünnepélyes fogadást adtak a földi hivatalos személyek tiszteletére, egyszersmind a vendéglátók is a remélhetőleg békésen távozó küldötteknek.
A rendezvény színhelyéül Gerzsonék hotelját szemelték ki. Nem is véletlenül, hanem az ötletgazda tiszteletére. Nos, Budai Géza remekül megszervezte ezt a merev protokollnak induló, de aztán valóságos népünnepéllyé kibontakozó rendezvényt. Farsangi forgatag kerekedett a télvégi szikrázó napsütésben. Lelkes aktivisták eltakarították az éppen csak befejezett építkezés nyomait, és félrehordták az el se kezdett parkosítás kellékeit. A társasbuszokkal érkező vendégek között csillagjegyeket mímelő jelmezeket osztogattak, és valami szférák zenéjét sugalló muzsika ritmusára úgy hajladozott az álarcos karneváli tömeg, mint egy búzatábla a szeszélyes szellők alatt.
De nem sokáig maradtak meg a szolid ünneplésnél. A joviális űrdiplomaták azzal kedveskedtek a közönségnek, hogy vadul meglódították a naptári idő normális haladását. Az ünneplő tömeg extázisba esett, amikor a szemük láttára peregni kezdtek az évszakok. A téli hidegből nyári forróságba csöppentek, de amikor perzselni kezdett a hőség, máris a böjti szél hűsítette a testüket. Felvillanyozva csápoltak egy előrelátóan meghívott együttes szívük szerint való hangorgiájára.
A díszvendégek ünnepélyes fényképezésre gyülekeztek a kilátónak kiképzett legfelső szinten, ami egybenyílott a csupa üveg látványlifttel. A vakuk villanásai után az űrlakók és a háziak csoportja különvált a többiektől. A fénytől átjárt liftben együtt ereszkedtek lefelé a pinceborozó félhomályába. Még látták, hogy a tömegből kiválik a csodálatos Hair musicalt intonáló jelmezes lány és fenséges hévvel énekelni kezdi a kozmikus találkozások himnuszát. Elnémult a banda zenéje, megszűnt a csápolás, és a tömeg áhítattal hallgatta a tünemény énekét:
Amikor a Hold a hetedik házban van
És a Jupiter a Marssal együtt áll
A béke vezérli majd a bolygókat és
A szeretet irányítja a csillagokat
Bizonyára az űrdiplomatákat is megérintette a himnusz üzenete, de ahogy haladtak lefelé, fokozatosan eltűnt arcukról a protokoll nyájasság. Lenn a félig berendezett pinceborozóban már inkvizíciós hangulatot keltettek. Miközben Emese öléből kibontakozva a kis Péterke mókásan totyogott a lábuknál, az érzéketlen lelkű urak szigorúan felelősségre vonták a szülőket az űrhazájuk elhagyása miatt. A tárgyalás szavak nélkül, gondolatátvitel útján folyt, de mindenki megértette, hogy hazaparancsolják a fiatalokat.
– És a földlakónak született gyermekkel mi lesz?
A földi rokonság kétségbeesett kérdése olaj volt a tűzre. Az inkvizítorok megkeményedett tekintete semmi jót nem ígért. Gerzsonra irányult a haragjuk:
– A fejletlen intelligenciája se mentség arra, hogy elcsábította a fiataljainkat.
De Attila férfiasan a védelmére kelt:
– Szavakban lebecsülitek Gerzsont, de mégis féltek tőle, mert sejtitek, hogy nálatok hatalmasabb pártfogói vannak. Szerencsétek, hogy még ő maga se tud róla.
Valóban nem értett az egészből semmit, hanem Laurával ösztönösen ölbe kapták Péterkét és kimenekültek vele a napfényre. Távoztukban még meghallották Emese felcsukló zokogását. Lebecsült intelligenciájuk ellenére is tudták, hogy mit kell cselekedniük. A gyermekkel együtt elvegyültek az ünneplők soraiban, ahol a boldogan szárnyaló himnusz ígért oltalmat:
Harmónia és megértés
Szimpátia és bizalommal teliség
Nincs többé hamisság és gúny
A látomások arany éledése
Misztikus kristály kijelentések
És az elme igazi szabadsága
A tömeg mintha szabadtéri istentiszteleten lenne, áhítattal visszhangozta a tünemény énekét:
Ez a vízöntő korszakának hajnala
A vízöntő korszaka
Vízöntő
Vízöntő
Közben látták, hogy a limuzinok egymás után tűnnek el a protokoll vendégekkel. A bérelt zenekar is szedelőzködött.
Gerzson biztonságba helyezte Laurát és Péterkét. Visszarohant az inkvizítorok közé, de már csak annyit láthatott, hogy Emese és Attila sírva búcsúznak egymástól. A kétfajta űrlakók tábora szétválasztotta és a saját fajtájához terelte őket, aztán egyik erre, másik arra, eliminálódtak a végtelenbe. Az űrből valóknak már csak az emléke maradt.
A tömeg lassabban oszlott, mert kisebb csoportokban még helyi ünneplésekbe kezdtek. De estére már csak a letarolt büfé nyomai és a szemétkupacok maradtak.
Nagy megkönnyebbülésükre a szállodai titkár is eltűnt, és Laura a tőle megszokott eréllyel látott hozzá a hotel egyenesbe hozásához. Gerzson pedig büszke nagypapa lett, és gyerekes örömmel játszadozott a kis Péterkével. De emlékezetébe vésődött, amit a nem szavajátszó Attila mondott. Tudta, hogy valahol számon tarják, és egyszer még érte jönnek.
De az már egy másik történet.
– Géza bácsi meséjének itt a VÉGE –
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-31-2018 @ 02:56 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 04-04-2018 @ 09:19 am)
Comment: Hú, ez most nagyon sűrű történés lett, csak kapkodtam a fejem. z a Rónai Géze és Budai Géza nekem valahogy nem volt képben... de összességében izgalmas, jól futó történet volt, örömmel olvastam.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 04-05-2018 @ 09:47 am)
Comment: Hálásan köszönöm kedves A_Leb, hogy türelmesen végig olvastad a hosszú történetet. Még arra is felfigyeltél, hogy az előző folytatásokban Rónai Gézának nevezett szállodai titkárt a végén figyelmetlenségből Budai Gézának kereszteltem el. Egyébként belátom, hogy nem való ilyen hosszú történetekkel előállni. Bár csak visszatérne a régi versíró kedvem... Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
