| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Ijesztgetés (Fény panzió 53) Ideje:: 04-22-2018 @ 02:58 pm |
|
|
|
|
Ijesztgetés (Fény panzió 53)
– Halló, Főnök!
Gabronc már elhelyezkedett a csónakban, és éppen el akarta lökni a parttól, amikor egy sportosan öltözött fiatal férfi kiáltott rá. Meglepődött, mert ezt a hangot egyedül az űrcsavargó engedhette meg magának, akit valamikor ő szedett fel a tó fenekéről, ezért sajátos meghitt viszony alakult ki köztük.
– Nem ismer meg? Levedlettem a kamionsofőr jelmezt. De már azt is meguntam, hogy Némó Kapitánynak csúfoljanak.
– Mi a csuda! Örülj, hogy nem Hanyi Istóknak neveztünk el!
Köztudomású volt, hogy már keresztülment néhány átváltozáson.
– Hát akkor most ki vagy?
– A jó szellemed vagy a jóbarátod. Ahogy akarod! És figyelmeztetlek, hogy ne fordulj teljesen magadba! Neked ugye fogalmad sincs róla, mi folyik itt az alapítványi szimpozionban.
– Ugyan mi?
– Most arról ábrándoznak, hogy akaratlagos evolúció útján rendkívül fejlett posthumán lényekké módosul az emberi faj. Először kialakul a beszéd nélküli kommunikáció, és marad a gondolatátvitel. Aztán digitalizálják és az internetre költöztetik az emberi agyat. Már toborozzák az önként jelentkezőket.
– Ne csodálkozz, hogy ezek a bizarr képtelenségek engem nem érdekelnek!
– Pedig a média is telítve van velük! A homo sapiens szellemlénnyé változva fog utazgatni a világegyetemben. Így keres magának egy másik lakható bolygót a galaxisban, mert a Földnek előbb-utóbb befellegzik.
A domesztikálódott űrlény hangnemet váltott:
- Engedj az evezőpadra! Hidd el, hogy nem bánod meg.
Természetesen remekül forgatta az evezőlapátokat, és elfogadhatóan viselkedett a szomszédos üdülőben, ahová Gabronc udvarolgatni jár. Hazafelé aztán meglepő dologgal állt elő:
– Engem azért küldtek erre a bolygóra, hogy vegyem fel a kapcsolatot a homo sapiens néppel. Hát elkezdtem, de már utánam üzentek, hogy lépjek tovább. Kérlek, hogy mutass be a helyi nonstop szimpozion közönségének! Ismerjék meg az új formámat!
Épp a legjobbkor toppant be közéjük, mert már fájt a szemük a ki tudja hányadszor levetített Mars-járó űrszondáktól. Most a vörös bolygóra küldött asztronautákra váró borzalmak miatt sopánkodtak.
– Már megmondták, hogy barátságos földönkívüliek fognak kiépíteni nekünk a Marson egy lakható űrállomást –, emlékezett az egyikük. – Méghozzá valamelyik pelsonauta jósolta, a Némó Kapitány nevezetű.
De a szélhámos űrlény most csavart egyet a történeten:
– Én jól ismertem azt az időutazó Némó Kapitányt – hazudta az igazságot. – Nekem elmesélte az elkövetkezendő egymillió évet.
– Hát akkor add tovább!
– Halljuk!
Mindenki kényelmesen elhelyezkedett és várták a történetet... Egyedül Gabronc tudta, hogy „nem mese ez, gyermek!”
… Hát azzal kezdődött, hogy intelligens robotokat küldtek fel a Marsra, egy emberek számára is lakható űrállomást kiépíteni. Teltek-múltak az évtizedek, és feltűnt, hogy hiába szállították nekik folyamatosan a szerelvényeket, nem akart összejönni a dolog. A robotok önállósították magukat, és valami egész mást kezdtek el kialakítani.
Tehát mindenre elszánt űrhajósokat kellett toborozni, akik a visszatérés reménye nélkül is vállalták, hogy kézbe veszik a munkálatokat, és ott alapítanak családot. Kivételes fizikummal rendelkezőket válogattak, akik valamelyest akklimatizálódni is képesek. Ezért a szaktudás mellékes volt, csak egy-egy speciális területre irányult. Mint a mai „egyszer használatos” szakmunkásoknál…
De a feladatot sikeresen megoldották. És ez lett a végzetük.
Ugye mondtam, hogy ez egymillió éves történet? Néhány száz év múlva, amikor már kiépített bázisok várták az űrhajósokat, megdöbbenve látták, hogy a Marson a homo sapiens lehangoló változata fogadja őket. Az akklimatizálódás annyira igénybe vette a testi felépítményüket, hogy az agyuk ellátása háttérbe szorult, és a legfőbb szervük fokozatosan visszafejlődött. Kedves, mosolygós zombik várták az újonnan érkezőket...
A mesét hallgatva az alapítványiak hitetlenkedve csóválták a fejüket. Valaki megjegyezte:
– Én ezt a mesét már olvastam valahol. Ausztráliában a koalák kizárólag eukaliptuszlevelekkel táplálkoznak, ami ugye mérgező, mert így védekezik a növény. Egyedül ezek a kis jószágok fogyasztják, mert az ő emésztő rendszerük mégis képes feldolgozni. De erre minden életerejük rámegy, az agyuk már nem kapja meg, ami járna neki, ezért visszafejlődött a térfogata.
Természetesen a szállóvendégek közül okvetetlenkedett az egyik főokos. Ezek szinte kötelességüknek érezték, hogy mindig reklamáljanak valamiért. Hol a takarítással, hol az étlappal elégedetlenek. De a svihák űrcsavargó nem jött zavarba:
– Ebből is látszik, hogy nem légbőlkapott a történet. Ma a koalák, holnap a homo sapiens.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-04-2018 @ 10:06 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 04-29-2018 @ 05:57 pm)
Comment: Tibor, nagyon érdekes a felütés, és nagyon szép a kifejtés íve, izgalmas a történeted.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 04-30-2018 @ 11:31 pm)
Comment: Kedves A_Leb! Köszönöm az észrevételeket. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
