Múltad kövein topogva,
Jövőd fel nem építheted.
De félsz a láptól, az ingoványtól,
A biztonság világa a tied.
Csalóka biztonság az, amelyből elvágyol,
S lépted, csak a félelem bénítja meg.
Lelked szabad madárként szárnyal,
De álmaid helyetted senki sem valósíthatja meg.
Az idő rövid, fürge csikóként szalad,
Mit ma nem teszel meg, félő, hogy végleg elmarad.
A ma, holnapra már a multé,
S csak emléke az, mi megmarad.
A holnap, egy jobb és szebb jövő
Mely álmodban már sokszor megjelent
Tudnod kell, hogy a cél, a tett, s a belső erő,
Az, ami az áhított biztonsághoz téged bizton elvezet. |