Leszállt a hajnal csendes kékje,
Mint alvó tóra az esti pára.
Ébreszteni hivatott Ő.
Az éjelnek szép leánya.
Szólítja Ő az élőket, fákat és virágot.
Szép szemével ébresztgeti az egész világot.
De még kevesen figyelnek szavára,
Sokan nem gondolnak még a reggel gondjára.
S kik már felkeltek?
Szomorúan néznek ők a hajnal szép szemébe.
És élő-holt ként mondják:-Várhattál volna még
Az ébresztő, lágy zenével!
Hát nézzél ránk Te, érzéketlen leány!
Látnod kellet volna, hogy a Tegnap gondja
Még szíveinket mossa,
És Te máris üldözöl minket a Ma ingoványos partjára?!
Sírja a halandó,
De a hajnal nem válaszol.
Meglibbenti fényes haját,
És zengi újra lágy dalát.
Így megy Ő tovább.
A Napnak vakító korongján
Kegyetlenül üldözni a gondtalan álmodót.
HG Abaújszántó
2004.12.30. |