Cirkuszi mutatvány

Létemben lassan, óvatosan pillantó betűk,
Sötét árnyékként követik a derűt.

Tigrisbukfencet hányó, gömbölyded szavak,
Fejetlenül egymás nyomára akadnak.

Artistaként zsinóron imbolygó mondatok,
Enyém vagytok, én vagyok foglyotok,
Szabadságotok, a ragaszkodásotok.

Felsőbb szférába burkolódzó gondolatok,
Pókhálóba szőtt kesze-kusza jóslatok.

Vigyázok rátok, szívemhez szorítlak titeket,
Nehogy fejest ugorjatok a kietlen semmibe.

Kifeszített védőháló alattatok, ha zuhannátok,
Lelkembe esnétek, hol megtartanátok,
A reményt és hitet, hogy meg ne haljatok.

(2004.11.18)