Belépett az ajtón, a lélegzetem elállt, A bálterem fényében egy angyal állt. Szelíden mosolygott és felém intett, Kecsesen hívogató bájos tekintet.
Körülnéztem bambán,de más fiút nem láttam, Én álltam ott egyedül,szerelmes magányban. Ezt nem hiszem el,álom,ilyen nincsen, Hogy ilyen gyönyörű lány nekem intsen!
Behunytam a szemem és fejemet megráztam, Kinyitottam újra,de még mindig ott álltam. Velem szemben mindig ott ez az angyal, Csak néztem,csak néztem,zavarodott aggyal.
Szememet dörzsöltem,mint reggel az ágyon, Nem,ez nem lehet,ez biztos csak álom. Ránéztem hirtelen,de nagyon bambán, Mire mosolyt láttam arcán,bár nagyon sandán.
Elindultam felé,de nehezen jártam, Nehéz volt nagyon,mintha ólom lenne lábam. Eltakarván magamról pici testi hibákat, Fejlesztgettem régen járástechnikákat.
Megpróbáltam korrigálni enyhe kancsalságom, Oldalasan menve,pici csámpásságom. Feszítettem fülre,hogy ne álljon széjjel, Összehúztam hasam,melyet sör tágított széjjel.
Végig dúrtam hajam,melyet megritkított az élet, Megvakartam az orrom,hát van az úgy,hogy viszket. Ami hibátlan és gyönyörű,az a fogsor állományom, Leszámítva a metszőt,mit kivertek a nyáron.
De félre a tréfával,hát elindultam felé, Hosszú út vezetett ez angyal elé. Tengernyi idő telt el,míg egyet léptem, Mind ez idő alatt gyémánt szemét néztem.
Vakítóan csillogott az égszín szép kékében, Napsugarat lőve,mely célba ért enyémben. Odaértem hozzá,és szépségét csodáltam, De szépségén kívül más is van e lányban.
Őszinte,kedves,akarata erős, Épp ez az,amiért nagyon tisztelem őt. Gyengéd,játékos,érintése selymes, Csókja izgató,ha ajkaimon repdes.
Végigszaladt ujjam aranyló hajában, Ajkait éreztem mézédes csókjában, Nádszál derekán végig futott kezem, Hullámzó keblein megakadt a szemem.
Apró ujjaival befonta kezemet, "Indulunk?"-szemével kérdezte szememet. Vele az oldalamon büszkén sétáltam, Kézenfogva,együtt,angyallal a bálban. |