Te meg én

Adjunk egy esélyt a jó Istennek,
Hogy teljesíthesse vágyainkat!
Tartsunk ki egy kicsit egymás mellett
És fel ne adjuk az álmainkat...

Fényévek távolából is itt érezlek
Szívemben, s ha te is így vagy ezzel,
Ne hagyjuk, hogy a Sors kegyetlen
Kacajjal taposson érzéseinken!

Hisz nem éled szívünkben olyan vágy,
Melynek nincs tárgya – vagy elérhetetlen
Az agy önti a fekete tintát
Elénk – riasztásul – hogy eltereljen.

Ne térjünk hát le lelkünk útjáról,
Bármilyen félelmetesnek látszik!
Adjunk esélyt az Úrnak, s ha úgy jó -
Lesz közös életünk, s kivirágzik…