Szétnézek itt a réten,
hallom a gyerekkacagást a játszótéren.
Távol csengőt, morajlást,
dudaszót, hangokat, kiáltozást.

A madarak énekelnek,
hirtelen azonban mind eltűnnek.
Most már én is tudom,
félek, érzem, mitől kell tartanom!

Egyre jön, közeleg,
a Föld is beleremeg, remeg?
Igen, (ő) is érzi, hogy most vége,
futni, menekülni, hiábavaló lenne!

Lábam földbe gyökerezett,
csak bámulom ezt az örvénylő szörnyeteget,
száguld felém, én csak állok,
naplóm talán fennmarad, ezért leltározok.

- Víz
- Halak
- Túl gyors...
- Most tető
- Ház
- Fák
- Pusztítás,
siralom, sikoltás!

Egy anya gyermekét rémülten szorongatja,
most "az" hirtelen kezeiből a csöppséget kiszakítja.
Majd utána repül az anya,
és minden, mindenki,
mert sehova sem lehet igazán elbújni.

- Körforgás
- Jön!
- Ideér!
- Eltűnt a játszótér!

Nem látni fákat, házakat,
nem hallik dudaszó, nem zakatol a vonat.
Csöppség vagyok mikor felnézek "rá",
most én következek, viszlá...