Vita
("Dolce" nélkül)

ma éjszaka
megint sírva
fakasztott a hiányod
szeretlek és hiányzol

vágyom látni a mosolyodat
érezni ölelő karjaidat
szemed tüzét
bőröd hevét
átélni újra szíved szerelmét
tűzforró csókjaid perzselését

de egymagamban fekszem én
s az emlék nem az esemény
csak másolat
csak mintha volna
egy homokszem a folyóban
nem a folyó és nem a part
csak egy fotó
illúzió
s a fénykép át nem úszható

bár nagyon jó felidéznem
hiszen olyan eleven
mégis más érzés megélni
mint a múltat visszahozni
más az öröm hőfoka
s a boldogság izzása
ha nem emlék
hanem élmény

különbséget csak az érez
ki már mindkettőt megélte
hiányzol hisz szeretlek
téged s nem a reproduktív elmémet