A frizsider egy  hűtőszekrény
(erőssége a morál, az erény),
nem énekelte meg se Eliot, se Rilke;
nem volt nagy, de kicsi se,
csak amolyan sterilke,
olyan, mint egy műtő
ezért volt a neve: hűtő.
            S mert nem volt nagy, de kicsi se,
            belefért tíz steril tojás,
            egy csirkefarcsont jól átsütve,
            és még mi? Ez érdekes:
            három teli ételes.
Egyszer arra gondolt ez a szekrény,
(ne felejtsük: erőssége morál, erény)
milyen jó is lenne arra-erre,
kóborolni világszerte,
kapta magát, a gurtniját, a liftbe be,
meg se állt míg elsőre
ki nem ért a mezőségre.
              S mert nem volt nagy, de kicsi se,
              belefért még két pinty, egy kecske,
              már benne volt tíz steril tojás,
              egy csirkefarcsont jól átsütve,
              és még mi? Ez érdekes:
              három teli ételes.
De nem állt meg itt ez a szekrény,
(kinek erősség a morál, az erény)
vágyó szíve hívta arra-erre,
egy hajtányt szervált, rá a sínre,
messze táj hívta: gyere, gyere..
Ott állt meg ahol akart,
végállomás a Tisza-part.
              S mert nem volt nagy, de kicsi se,
              belefért még egy holtág, két morotva,
              már benne volt két pinty, egy kecske,
              tíz steril tojás,
              egy csirkefarcsont jól átsütve,
              és még mi? Ez érdekes:
              három teli ételes.
De még volt kilométer a szekrénybe
(jól nevelt volt, erős az erénybe),
kurta, gumilábain továbbment bicegve
arra amerre a Nap nyugodott le
egyre kisebb lett, ahogy távolodott, a teste...
S mikor leszállt az alkonyata,
elé állt, na mi, egy laktanya.
              S mert nem volt nagy, de kicsi se,
              belefért még egy női szakasz, három óbester,
              már benne volt egy holtág, két morotva,
              két pinty, egy kecske,
              tíz steril tojás
              egy csirkefarcsont jól átsütve,
              és még mi? Ez érdekes:
              három teli ételes.
De még ez se volt elég a szekrénynek
(meleg otthona morálnak, erénynek)
éhe-vágya kergette, űzte,
motelekben szállt meg, de ha nem volt, este
csak úgy lefeküdt, s a csillagokat leste,
amikor egyszerre
csak megérkezett, nem hiszitek: Budapestre!
               S mert nem volt nagy, de kicsi se,
               belefért még a Gellért hegy, öt híd, desszertnek a Kodály körönd,
               már benne volt egy női szakasz, három óbester,
               egy holtág, két morotva,
               két pinty, egy kecske,
               tíz steril tojás,
               egy csirkefarcsont jól átsütve,
               és még mi? Ez érdekes:
               három teli ételes.
Ennyi aztán elég volt a szekrénynek
(jeles tanulója az erénynek),
hipp-hopp otthon termett, mint a mesékbe
éjszaka érkezett, beállt a helyére,
Jancsika kijött, valamit enni éhére,
s mikor kinyitotta, csak nézte,
nézte, mi minden fért a szekrénybe:
               Mert kijött onnan a Gellért hegy, öt híd, desszertnek a Kodály körönd,
               a női szakasz, a három óbester,
               egy holtág, két morotva,
               két pinty, egy kecske,
               tíz steril tojás,
               egy csirkefarcsont jól átsütve
               és még mi? Ez érdekes:
               három teli ételes.

*

Zümmögésem: mennyei harmónia,
Beethovenben sem volt ennyi symphónia.
                 De vége lesz egyszer tudom,
                 ott végzem a szemétdombon.
Ott fagy meg ereimben - az amónia.