[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 46
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 46


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Majdnem Nobel-díjas (javított)
Ideje:: 07-02-2026 @ 06:58 pm

Pénzt kért kölcsön. Hol ettől, hol attól. Egyszer aztán kezdték elkerülni, mert elég ezt elkezdeni, s ha végre vissza is fizeti, megnyugosznak a kölcsönadók, de azután nem szivesen reszkíroznak újra. A kölcsönzőnek arra is kell gondolnia, hogy már igencsak átlépte a hetvenedik évét, tehát sosem lehet tudni, ugye…
Hogyan jutott idáig? Eszembe jut: apám mondta nem is egyszer, hogy szárnyukat bontogató írók és költők régebben igencsak figyelték írásait, megjegyzéseit. Meg is jelent egy regénye ezer példányban, el is kelt, de pénzt nem kapott a kiadótól, mondván, hogy az "nem egészen úgy van". Ezek után már soha nem érte utól magát. Elkezdődött ez az állandó kölcsönökből élés. Noha sosem késett a visszafizetésekkel, az emberek mégis csodálkoztak, honnan szerzi meg a pénzt? Mondták egyesek, hogy eljárt (talán még el is jár) zongorázni partikra, kórházakba, öregotthonokba.
Lehet, hogy kicsit megviselte idegeit az álladó bizonytalanság. Azt azért kétségtelenül elérte, hogy különböző történetek keringenek arról, kinek mit mesélt, mivel dicsekedett, vagy mire panaszkodott. Mesélt dolgokat, amelyekben senki nem kereste a valóságalapot, úgy vették tőle, mint valami novellát, néha kisregényt… ha hosszabb ideig tartott elmondania… Talán kipróbálja hallgatóin, jól képzelte-e a fordulatokat, a hatást, hogy azután leírhassa, hátha egyszer mégis kiadathatja.
- Ottó bácsi, annyi sok pénzem nincs, de szívesen meghívom egy kávéra, mellé meg egy sütemény is biztosan jól jönne, nem? - Ja, a kávéhoz?
- A kávéhoz. Erősen szereti? Ottó bácsi, maga ismerte apámat.
- Persze.
- Mindig jót mondott magáról.
- Most mire akarsz ki…
- Semmi rosszra, Ottó bácsi.
- Ha apád nem hazudott, azokból az időkből tényleg nem mondhatott rólam sok rosszat.
- Tavalyi hóóóó!
- Tavalyi, de csak nem akar elolvadni… ugye?
- Kösz, ezt szépen mondtad. Megérdemelnéd, hogy meghívjalak egy kávéra és még egy süteményt is mellé…
- Bocsánat, Ottó bácsi! Halló, kérem, kérnék egy kávét és egy…
- Puncs… puncsos, mert abból a cukrász nem ihat ki minden rumot. Egy gyerek is rögtön észrevenné…
- Igen kérem, a kávé mellé egy puncstortát Ottókának…
- Ja és nekem is egy kávét.
- … és egy kávé… a vendégnek.
A pincérnek ez a szófordulata pofont érdemelt volna.
Az öreg kormányozott a levegőben.
- Ottó bácsi, apám tényleg imádta a maga írásait. Azt mondta…
- Há’ persze. A maga írásait mindenki imádja. Jól van, értem én.
- Higgye el, én nem a pravdától jöttem, de olyan szivesen kérdeznék magától dolgokat.
- Ki tart vissza, édes ecsém? Csak pénz után ne érdeklődj, mert akkor lemondok… a kávéról.
- Igazságtalan ez a mai világ! Maga, ekkora tudással, legalább ne kényszerülne már arra, hogy saját költségére adassa ki a könyveit.
- De ha legalább így menne, de mibúl, fiam? Egy regényem jelent meg és mind el is fogyott. Aztán meg már négyszer is jelöltek Nobel-díjra, de nem engem húztak ki.
- Hát az nem olyan, mint az Oscar-díj… - persze tudtam, hogy viccelődik velem. – És kik jelölték rá?
- Hát, voltak akik mondták, még magyarázták is, hogy miért...szóval, akik olvastak tőlem…na, azok. Dehát a minap is a… mindegy, az egyik napilapnál még majdnem nekem kellett fizetnem, hogy tudósítsak annak a hídnak a leszakadásáról.
- Melyiknek…?
- Ott, arra, valahol vidéken. Még azt is ki kell fogni, hogy az ember ki tudjon fizetni pár oldalt és akkor megjelenhet a neve meg az írása valamelyik antológiában. Dehát van olyan, ahol egy oldal kerül 3500 forintba, van ahol egy egész kötet sem kerül annyiba. Ha megfeszülök sem tudok harminc oldalt betenni. Száz… érted? Száz… ezer… forint… Lenne. És az egy antológia, amely talán soha nem is jut el könyvesboltba. Olyankor nekem kell vennem pár darabot, hogy adhassak valakinek, csak úgy, ajándokba.
- Azt mondják vannak írók meg költők, akiket szponzorálnak, mint valami filmet a tévében.
- Persze. Meg van olyan, akinek a felesége nyomdát vett, igaz, hogy ha rossz lenne az az író, hát hiába lenne akárhány nyomdájuk. Még a papírért is kár lenne.
- Ottó bácsi, kihül a kávéja.
- Kihül. Te is szoktál írni?
- Szoktam, Ottó bácsi, de maga sem tudja megállni, hiába ez, hogy… – széttártam a karom, hogy úgyis tudja, mire gondolok. – Nekem is mi marad? Az antológiák. Hol itt, hol ott. Nem lehet ezt megállni…
- Nem hát! Le kell írni, ami… mint a hasmenés: hadd jöjjön, ami kikivánkozik! Ez a francos az egészben. Hát, én leírom.
- Rosszul is tenné, ha nem írná le, Ottó bácsi.
- Olvastál te már tőlem valamit? – nézett a szemembe, mire én felsoroltam egy pár novelláját, meg azt az egy regényt, amiből apámnak is adott egyet, mivel az árban ötven példány is benne volt, hát kapott is és adott is. Az orvosának is adott, az meg akkor a vizitért nem engedte fizetni. Apámnak is valahogyan viszonozni, vagy egyszerűen kifizetni kellett volna azt a könyvet. Persze akkor még Ottó bácsi sem tudta, hogy a dolgok így alakulnak majd, így nem nagyon tartotta a markát az ajándék-könyvéért.
Egy hónappal később megoperálták. Mesélte valaki. Valamivel később meg a temetéséről beszéltek. Jó, hogy meghallottam. Másnap volt a Kerepesiben. Velem együtt tizenketten voltunk egy majdnem Nobel-díjas temetésénél…


Megjegyzés: Göteborg, 2011.


Utoljára változtatva 08-21-2026 @ 01:37 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.21 Seconds