Menetrend szerint jöttek a gépek.
Fényes madarak, sebesen szállnak.
Unom, hogy itt vagyok, unom a rendet,
Futnék a legelső akadálynak.

Kérdezd meg egyszer, ha itt jársz közöttünk,
Mi merre tartunk, miért, kivel?
Messze a kezdet, s még messze a vég is.
Célunk tán sohasem érhetjük el.

Menni kell, menni - ennyi a sorsunk,
Nem nézni, gondolni semmire már.
Aki itt próbálja, próbálja bátran.
Higgy benne, s nem dőlhet össze a vár.

Várat építünk semmiből bátran,
Miénk a jövő, mert miénk a hit.
S a múltnak, mely örvénylő csapdába zárhat
Eldobjuk rémítő emlékeit.

Gyere ki, szabadulj korlátaidtól!
Mert mondd meg, mi lehet akkor, ha fáj!
Volt már így százszor, lesz még ezerszer.
Keresd a helyed, és ne hezitálj!