| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szerettelek… Ideje:: 01-12-2005 @ 11:22 am |
|
|
|
|
Szerettelek, bár nem is tudtam.
Ez őszinte volt és igaz.
Hogy néha-néha haragudtam?
Nem voltál angyal… Bár nem vigasz.
Most angyal lettél, messze szállhatsz.
Hiszem, hogy ott már jobb Neked!
És remélem, hogy megbocsátasz
Feledve ezt az életet.
Tudom, hogy ilyet soha többé
Nem vállalok, hisz nem tudok.
Veled ment lényem fontos része.
A látszat csal. Üres vagyok.
Vagy gyászolok csak? Friss az emlék,
Mely összetört, mely eltiport?
Hidd el, ha tudnám, kiheverném,
Feledném ezt a szörnyű kórt.
De nem tudom, s tán jobb is így ez.
„Ha tévedtél, hát légy erős!
Viseld méltóság köntösében
Az ellenedre érkezőt! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-12-2005 @ 11:24 am
| Hozzászóló: kliedia (Ideje: 01-12-2005 @ 11:26 am)
Comment: Nem tudom szokás-e így hozzászólni…
Számomra a végérvényes dolgok megemészthetetlenek. Azok, amiket nem tudunk megváltoztatni. A halállal, más halálával nehéz szembenézni (a sajátom még csak hagyján…)
Biztosan mindenki vesztett már el valakit, akit nagyon szeretett... És ha úgy érezte, hogy felelősséggel tartozott érte, hogy vigyáznia kellett volna rá, és csak tehetetlenül nézte a történéseket, azt nem lehet megemészteni. Bennem olyan mértékű bűntudat volt/van (és talán marad végig), hogy az szinte elviselhetetlen. (Lehet, hogy csak a fájdalmamat fordítottam magam ellen, ha már nem tanácsos leverni a világon.) Pedig úgy tűnik, ennek így kellett történnie. Szerencsére már el tudom fojtani, az ez irányba kalandozó gondolataimat.
Pont ezért, az ilyesmik miatt hiszek az eleve elrendelésben. Talán csak gyávaságból, de egyébként túl nagy lenne a felelősség.
És amikor nagyon-nagyon fontos, „vérre menő” dolgoknál kell éreznem, hogy kicsi vagyok és kevés, akkor inkább lepasszolom az egészet…
Az ˇ”ellenünkre érkezők” az események. De tudjuk jól, minden egyes történést megelőznek a döntéseink, amik, bár hitem szerint előre adottak, mégis befolyásolják az életünket.
A tévedésről csak annyit, hogy én nagyon nagyot tévedtem. Túl korán, még „süldő malac koromban” elköteleztem magam érzelmileg. És nem is jó irányba. Tényleg nagyon sokszor az a benyomásom, hogy az érzéseim nem őszinték, hogy csak egy szerepet játszom… És ami még rosszabb, ha igazán magamba nézek, akkor ezt tudom is.
Még akkor megfogadtam, nem engedem, hogy még egyszer ilyen közel kerüljön hozzám valaki, pont azért, hogy ne tudjam elveszteni. Annyit nem ér…
Ha valaki érti (és nem csak egy nyávogós majmot lát, aki nem tud szembenézni a világgal – bár nekik is igazuk van), és esetleg meg is oldotta már ezirányú problémáit, kérem, ossza meg velem, honnan nézzem a dolgokat, hogy jól mutassanak!
Vagy mindannyian cipeljük magunkban a fájdalmainkat, csak erről nem szoktunk beszélni?
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 01-12-2005 @ 12:16 pm)
Comment: Tudod, van olyan gyász, és olyan fájdalom, amiről még évek múlva sem tud beszélni az ember, pedig jót tenne, ha sikerülne kibeszélni magából. Ehelyett súlyos depresszióba esik, ami aztán hozza magával a többi betegséget. Ezért jó, hogy írsz róla, / tudsz róla írni/. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 01-12-2005 @ 01:02 pm)
Comment: A versed éppúgy, mint a vallomásod nagyon megrázó. Békülj ki magaddal, és azzal, hogy senki sem mindenható, és ne is akarjon az lenni. Ha ilyen őszintén szembe tudsz magaddal nézni, nincs miért vádolnod magad. Kívánok sok erőt, és idővel derűt. Szeretettel: Csingi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Csodavaro (Ideje: 01-12-2005 @ 08:31 pm)
Comment: Szeretném azt hinni, hogy értem, hogy miről írsz, de ez korántsincs így, sajnos. De szeretném tudni. Asszem erről még beszélünk személyesen... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: árvai,Emil (Ideje: 01-13-2005 @ 05:02 pm)
Comment: Bocsánat, én most csak a verset szeretném megdicsérni, hogy tetszik. A ritmusa, a rímei, a fogalmazása... Jó vers.
(A témája nehezebb annál, hogy most hozzá tudnék szólni...) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ciklon (Ideje: 01-17-2005 @ 01:58 pm)
Comment: Szép verset írtál, igaz sok benne a fájdalom.Véleményem szerint mélyen kifejezted érzelmeid. |
|
|
|
|
|
