Kinyitom az ablakot: köd be, füst ki,
odakint ciripelnek a füsti
fecskék helyett a denevérek.
*
Ó ha szárnyam volna
Elrepülnék Abonyba
Kiülnék a szélére
ott a Világ végére
A szem arra mitse lát
köpködném a szotyolát
tenyeremet végighúznám
a Semmi kék bálnáján.
Egy kis dalt dúdolnék
jó is lenne, nem fáznék
hátam mögött ropogva
a világ világa lobogna
*
Ez elvesztette a fiát.
Emez anyját, amaz apját.
Mindenki elveszt valakit.
Aki meghal: mindenkit.
*
Bíbor és kék volt az ég alja,
mint akinek szeme alá basztak.
Sebaj, majd össze varrja
hűvös ujjú nővér, az este.
*
Ha mégy az estbe, s leszáll a köd,
szájad jól teszi, ha előre egy nagyot köp,
s mert íve végét amúgy se láthatod,
fülelj, hogy halljad a toccsanást.
Ám ha ez elmarad, íme egy jótanács:
Tovább egy métert se lépjél,
úgylehet: a Világ szélére elértél. |
