Egy nagy házban lakott együtt három generáció. A Mama, az elvált lánya és iskolás fiúunokája mindig is együtt éltek, mindenórás terhes másik lánya férjével és két gyermekével nemrégen költözött hozzájuk, mert a férfi már hónapok óta nem talált munkát magának, így nem tudták fizetni tovább az albérletüket.

Mielőtt reggel elutazott a Mama a barátnőjéhez, az ajtóból még odaszólt állapotos lányának:
- Főzzél ebédet, a szennyeskosár is tele van, mossál ki! A blúzomat, amit az ágyamra készítettem, vasald ki! Ja, és Misikét vidd el az orvoshoz, mert egész éjszaka köhögött!
- Misikét miért én vigyem az orvoshoz? - kérdezett vissza a lány. - Hiszen az anyja is itthon van!
- Igen, de éjszakás volt, és most alszik!
- Akkor miért nem viszed el te? Nem hagyhatom itt az enyéimet magukra, a váróban meg elkaphatnak valamit!
- Nekem megy a buszom, a barátnőmnek már megígértem, hogy ma meglátogatom. Ez az egy járat, ami közvetlen oda megy, nem akarok átszállni sehol! - volt a válasz.

Így hát egyedül maradt, mert a férje már hajnalban elment munkát keresni. Fogta hát a három gyereket, és mivel buszjegyre sem telt, meg amúgy sem fért volna fel a babakocsival, elindult gyalog. Húzta-vonta a gyerekeket, de azért nagy nehezen végeztek az orvosnál. Út közben vásárolt egy kis krumplit és kenyeret, mert erre futotta csak megmaradt pénzecskéjéből.

Hazaérve ebédet készített a gyerekeknek, beadta a gyógyszert Misikének, majd míg az ő kicsijei aludtak, kimosott, és a blúzt is kivasalta.

Estére összegyűlt a család. A nővére is felkelt, leszaladt a boltba, és hozott Misikének egy gyümölcsjoghurtot. A kisfiú persze féltette a csemegéjét, és nem adott a kicsiknek belőle. A kislány fel is sírt:
- Én is kérek gyümölcsjoghurtot! Nekem miért nem vett senki?!

-Tudod, Misikének meg tudja venni az anyukája, mert ő dolgozik! - válaszolta a nagymama.