Ne mondj semmit most, Kedvesem,
méreg ízűek a szavak.
Üljünk inkább, és csendesen
engedd, hogy csak csókoljalak.
Hadd csókoljam le ajkadról
a napok mérgét, a halált.
Engem ne félts, hisz tudod jól,
nekem már rég semmi sem árt.

Maradj hát csendben, Kedvesem,
ne hallja senki bánatunk.
Mint két felhő a kék egen,
most éppen olyanok vagyunk.
Puha párnám legyen öled,
két kezed tedd óvón fölém.
Hagyd körülfonni testedet
a messzeségünk kék ölén.

Maradj most csendben, Kedvesem,
nem kell szó annak, ki szeret.
Üljünk csak szótlan-csendesen;
nézzük azt a két felleget.