(Hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni kerlac-nak, aki megpendítette bennem a vénát (az íróit), mert magamtól elég nagy erőfeszítésembe kerül, hogy valamit is leírjak.)
/Árnyék/
Mindennek van, amíg van,
de csak az ember tudja, hogy neki van;
az utolsó percben valaki róla lemetsz -,
de nincs nála hűségesebb, megvár itt,
amíg újjászületsz.
*
/Csillag/
Utat mutat: Eszmét, Hazát;
kilyuggatták az éj palástját,
eltöprenghetsz: mily fényesség
lehet odaát.
*
/Álom/
Az álom az,
amire sosem emlékszem:
kimegy a léken,
ám egy hullámmal
megint ott van a fedélzeten.
*
/Szenvedély/
Amíg fiatal vagy: csurgatott méz,
télen, öregen: fortyogó
szilvalekvár a kondérban,
hol sima és édes,
hol jólesőn érdes,
lehet élni nélküle,
de nem érdemes.
*
/Végtelen I/
Hóember
*
/Végtelen II/
Az, ahol a féknyomok találkoznak.
/Végtelen III/
*
/Szerelem/
Dobszerdát követő huszonnégy óra
*
/Gondolat I/
Gondolkodom, és mégsem vagyok. -
mondta Rodin szobra.
*
/Gondolat II/
Egy reggel arra gondoltam milyen jó volna ha
volna egy asszonyom reggelente csókjaimmal
ébreszteném és minden csókomnak más íze
volna ha volna egy asszonyom orromban minden
reggel más illat volna úgy szállnék fel a buszra
édes meleg asszonytest illatával és nem érezném
a busz reggeli száj szagát és ez az öregasszony se
merne a hátijába gyömöszölni.
*
/Félelem/
Belülről, a hajad tövéig bizsereg,
lelked dérrel vonja be a szíved,
elgyengülsz, de a rettenet
- mint kovács lép a fújtatóra -
adrenalint juttat a véredbe újra.
*
/Napfolt/
Ilyent én még sose láttam,
mert amikor látni vágytam,
úgy elvakított,
hogy a szemem
sikított.
*
/Rajzolat/
A falon minden hibát, repedést,
a fa kérgén minden gyűrődést
a vízcsepp uszályát üveglapon,
a fekete foltokat a napon,
kövek lázas kristályrácsát,
grafitis falon a mandulafa árnyát,
a felhők formáját az azúrban,
a zenét amely imbolyog a húrban,
az eltűnő nyomokat a kék havon
a fénytörés sikolyát az ablakon
minden mintát, formát, hieroglifát,
képzeletem szép arcodra igazít át. |
