(1)

mert a szívek örzik,
nem szavak
s nem akar lenni más,
csak egy

benned és csak általad -

(2)

te értelmet és fényt adsz
minden napnak, megtalálsz,
én megtalállak -

csak létezel -

adsz, s megtanítasz adni,
bátorítást, mosolyt, hitet,
benne a semmit és a mindent -
s bár nem hirdetlek fennen, hangos szóval,
mégis árnyék akarok lenni -

ha nem vagy velem,
világtalanná válik ez az éjszaka

(3)

magam úgytudom,
hogy tudlak téged,
bár nem lát szemem,
ez a puszta lélek,
mint kongó harang
ebben a csendben -
örzöl hüségesen,
mert én vagyok az út,
s alattad a kereszt

(4)

a test és a lélek ruhája
semmivé szakad hirtelen,
igy lessz önmagából kizárt,
már semit nem ér, az értelem -

lét s a jelenlét hiánya,
a mindenség maga,
kapaszkodom mélyülö gyökerekkel,
ö bennem a híd, s ki vagyok én -

a hídnak melyik oldala

(5)

Ö
most
egymaga van,
teste lehúzza a keresztet,
távolról
jött,
s itt
maradt -
egy kitaszított
jaj
verte
élet -

(6)

van akit felszentel
ez az éjfekete csillag,
csak kósza szél libben -
de ki voltam egykor,
és most nem vagyok már -

a kereszten
boldogan ott