Szeretnék a zajból csendet koválcsolni, A csendben a szívnek a legkellemesebb dalt dúdolni. Szeretnék bátor lenni, a vihar felhök elöl nem elfutni. Szeretnék tudni, a bölcseség kincsét magaménak tudni. Szeretnék ismertlen tájak történetéről hallni, egy ismeretlen világban barangolni. Ott tiszta lelket adó hűspatak vízéből kortyolni. Szeretnék lelkemnek szavalt szép szavakat hallni, Fontos lenni valakinek, egyszerű szavak cseppjeibe belefulldani.'
Hallasz te kesrű élet? Hozzád szólok, Neked toporzékolok! Összezúztál ezernyi lelket, és még mindig nincs vége? De tudd meg! A lélek örök, nem mulandó! Harcol míg esztelen esze nemet parancsol! Te bús élet. Ritkán csorgatod a boldogság nektárját, de annál kívánatosabban. Az éhező emberi szív összeszorul.'
Szeretnék az égen járni, talpnyomaimat ott hagyni. Jeleket írni fel az égre, annak jeleként, hogy amit szeretnék: Az valóra válhat! Sendiert |