Sodorjon bárhová az élet.
Éljek csavargó, furcsa éveket.
Kisérjék lépteimet fények.
Csak egy szót szólj s haza megyek.
Legyek bár asszonyoknak kedves
Csóktüzben égő titokszin szerelmes.
Várjanak csókok, ölelések rám.
Egy pillantás s többé nem megyek.
Csak ne sirj anyám,
Mert fáj az énnekem.
Hivjanak szemek,szinek,életek.
Papnői csóknak átöleljenek.
Nézzen Heléna ragyogva reám.
Bármit mond, én nézem lágy szemed.
Csak ne sirj anyám,
Mert fáj az énnekem.
Elásom minden asszonyzengő versem,
Irok bohó, vig történetet.
Nevetni fog az egész világ,
S nevetni fogsz te is énvelem.
Kigunyolom a rohanó világot.
Nem érdekel most már senki sem.
Fő az hogy arcodat kacajban látom.
Lásd nem fáj már többé rossz szivem.
Csak nevess anyám,
Mert öröm az nekem.
Kacagj anyám, nézd a fények
Mind keresik eltünt fiad.
Én amig élek, csak téged nézlek.
Csak nevess anyám,
Mert nekem az vigasz.
|
