Jártam mezőkön, láttam pillangókat

Mint lelkem boldogságszikrái, repdestek, tomboltak.

Jártam erdőben, láttam őzikét

Mint legkedvesebb szerelmem érzése, oly buja volt e kép.

Jártam tóparton, láttam madarakat

Mint életem legszebb percei, csiripeltek, daloltak.

Jártam hegyeken, láttam tájakat

Mint szívem mikor boldog, idilli volt a hangulat.

Jártam nyárban, olyan tüzes, forró napvilágban,

Mint lelkem, ha éppen lobog, ontja a szeretetet sugárban.

Jártam őszben, olyan édesen bús időben

Mint mikor belül fájón sajog az emléktől az életem.

Jártam tavaszban, olyan csicsergős illatosban,

Mint gyermeteg vidámság, régen a parkokban.

Jártam télben, olyan fehéren ragyogóban,

Mint a legszebb gyémánt, melyet álmomban neked adtam.

És jártam régen egyedül az utcákban,

Mint bolyongó lélek, egyre kerestem, de nem találtam...

Jártam az élet összes bugyrában,

De van még felderítetlen tájék, amit nem találtam.

Fogd a kezem erősen, menjünk együtt tovább,

Sétáljunk a világ végéig, és

Ismerjünk meg minden csodát.