Sokan vannak, mégis

néhányan egészek.

Ők akik mindig vannak,

S akkor is jót akarnak,

kedvelnek...

Mikor más nem.

Érzik lelkem zendülését

Gondolataim fura vergődését,

s én rezdülök velük.

Barátok.

Az egyik melankolikus,

örökké gondolkodó,

A sodrából soha, semmiképp

ki nem mozduló,

Velem mégis együtt nevető,

Az eszem.

A másik, a kis virág,

aki e földön lénynek sosem árt,

A miértek tudója, s magyarázója,

Életem útjának finom irányítója

a kedvesen

Remek.

Harmadik a világ ismerője,

sorsszerű titkok gondos őrzője,

Tapasztalt és cinikus,

Velem is néha ironikus,

de humoros

A tükör.

Ők hárman az igazi jóbarátok,

Jóban rosszban igazak,

Hűek és bátrak,

Ha van vélemény, nincsen köntörfalazás,

s mivel tiszta őszinteség az egész

nem fáj.

A kritika sem bánt.

Vagytok körülöttem elegen,

aki egyedül van,

merítsen néha erőt belőlem,

s mikor az igazakról

nagy magányomban elfelejtkeznék

Juttassátok eszembe barátok,

Igenis az élet szép!