- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. - Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. - Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. - És ezt soha nem is fogod megérteni.......... - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is. - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? - Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat. - Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
Ugy gondolom..hogy ezek a szép sorok..gondolatok mindent elmondanak.. "rólunk nőkről"..a könnyeinkről..." hogy a " sajátunk" és mindenki annyit használ belőle amennyi szükséges".... Tényleg nagyon elszomorit engem is sokszor "könnyezek" én is amikor kedves "hölgytársaim" fájó - szivettépő - szomorú - égbekiáltó..sorait olvasom..a sok csalódást..akiket elhagytak. -eldobtak - nem értékelték a szeretetüket - megvetettek - kihasználták őket..és még sorolhatnám.. a rengeteg okokat..amik.."könnyezésre" késztetnek bennünket....
Én csak azt kivánom Kedves "Nőtársaimnak"...tudom hogy nagyon nehéz.. de meg kell próbálnunk..mindig valahogy talpraállnunk...ha kell igen is ujrakezdenünk - uj életet kezdeni....és ebben a Szeretetünk - kitartásunk- egyszerűen a "női" mivoltunk adhat uj erőt nekünk... Kívánom mindenkinek...hogy csak "Örömkönnyeket " - hullasunk..és ne bánatosat !!!!!!!
Végül egy szép idézet..bátoritásként...!!
"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl .... kapaszkodj bele a hálóba ... , s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.... de ne engedd őket elszökni... " (Justin Daniels)
|