Egy 19 éves lány az anyjával élt vidéken, az apja 200Km-el messzebb egy faluban lakott egyedül. Elváltak 16 évvel ezelőtt a lány szülei de tartották a kapcsolatot, igaz elég lazán. A lány járt az apjához havonta egy hétvégére vonattal. Az apa cukorbetegség miatt elvesztette a látását és a szemben lakó nagynénje látta el ezért naponta. Sok mindent tett már hogy lássa a lányát, de sem orvosok, sem mások nem tudtak javítani a szemén.
Húsvét közeledett és a lány el akarta hozni az apját vonattal az ünnepekre magukhoz. Az anyjának nem tetszett a dolog, mert a kis lakásban nehezen fértek volna el, meg a horkolástól nem tudott volna aludni éjszaka. Amúgy is nehéz természettel bírtak a szülők. Valószínű a tolerancia és alkalmazkodás hiánya miatt váltak el annak idején. A lányukat nagyon szerették és különösebb baj sem volt vele. Az apa anyagilag segítette a lány taníttatását és ezért hálás is volt az anya, csak találkozni és beszélgetni nem akart a volt férjével, mert sosem jutottak közös nevezőre. Mindíg vitáztak, akármiről esett szó. Végül csak sikerült rávenni az anyát, hogy had hozza el a lány az apját. Gyorsan megírta táviratban a nagynéninek,hogy készítse össze az apját a nagy útra, mert megy érte.
Boldogan utazott a lány és a kis faluba érve azon mosolygott magában,hogyan tréfálja meg az apját, mert április 1-je volt aznap. Ahogy közeledett a házhoz, a szomszéd öregasszonyok mind kint álltak az utcán és figyelték a lányt. Furcsa volt, mert ebédidőben nem szoktak ennyien kint lenni. Köszöntek egymásnak. A legközelebbi szomszédasszony kérdezte meg a lányt, hogy tudja-e mi történt? Persze hogy nem tudta és akkor mondták neki, hogy az apja meghalt az éjjel. |