A fiatal lány minden este a gép előtt ült. Egyedül élt anyjával, testvére nem volt, és mivel édesanyja késő éjszakáig dolgozott, magányosak voltak az estéi. Ilyenkor csetelt és egy weboldalt látogatott buzgón. Örült, hogy emberek közt lehet, hisz nem nagyon mozdult ki, mivel erős kisebbségi érzése volt, félt a fiúktól.

Ezen az oldalon megismerkedett egy férfival. Csillagászatról szólt ez a lap, mindkettőjüket nagyon érdekelte a téma. Buzgón írogattak a fórumba, majd később cseteltek, s a lány egyre inkább beleszeretett. Örült, hogy végre férfi barátja lehet, ha így virtuálisan is, szívesen megtudott volna róla többet, de ő nem volt túl közlékeny. A csillagászatról persze regényeket írt neki, de csak annyi derült ki a magánéletéről, hogy 45 éves, és nagyon régóta egyedül él. Még a nevét sem mondta meg, fényképet se küldött, így a lány is hallgatott ezekről a dolgokról.

Ez a szerelem töltötte ki napjait, s örült, hogy egy férfi közelében lehet esténként, mert csupa nő vette körül, apja még kisiskolás korában elhagyta, s az iskolában is, ahol dolgozott, csak nők voltak. 

Mikor már egy éve így levelezgettek, elhatározták, találkoznak, hisz a férfi számára sem volt ő közömbös. Sok mindent várt ettől: remélte megtetszik majd neki így is, sok dioptriás szemüveggel és néhány himlőhellyel az arcán. A barátja csak annyit írt, fekete haja van, középmagas és sovány. Épp ez a típus volt a zsánere. Megbeszélték, melyik fővárosi étteremben találkoznak, és az ismertetőjel egy rózsa lesz, melyet majd a férfi az asztalra helyez a bal oldalra.

Eljött a nagy nap. A lány szíve megdobbant, mikor belépett az étterembe. Nagyon izgult, milyen lesz az első találkozás. Piros arrcal pillantott körbe és a szeme megállapodott a vörös rózsás férfin. Döbbenten ismerte fel benne másfél évtizede nem látott apját.