A fájdalom a szívbe markol,
Reszket minden tagom,
Látni látom a Fénylányt, 
De érinteni nem tudom.

A csillagszemben, mely rámtekint,
A parázs dühöt látom,
A Fénylány elfordult tőlem,
Már a pokol tüzét járom.

Vérző szívem megremeg,
Ha ránézek a lányra,
S az utolsó napsugár is elveszett 
A vérző szív számára.

Éjszakánként hánykolódom, 
Két parázs szemet látok,
Mint rémálom kísért a Fény Lánya,
S ez nem csupán álom.

A fájdalom a szívbe markol,
Csorognak a könnyek,
A Fénylány elfordult tőlem,
S lelkem üvölthet a tűzben.

Végtelen hideg ül a csillagszemekben,
Melyek rajtam néznek által,
De ez mindennél jobban fáj,
Mert a gyilkos közöny átmar.