Csillagok alatt bolyongó,
Folyóban fürdő, büszke, szép.
Kegyetlen idő nem harap,
Betegség nem árt semmiképp.

A Föld forog és meg nem áll,
A kor mely külsőt nem farag
Megadta minden válaszát:
Néped már bölcs és még szabad.

A hárfák zengnek száz regét,
Cseng édesen az esti dal;
Feltűnnek múltnak árnyai,
Áldott hősöket föld takar.

De szívetekben nincs ború,
Reményt ad minden pirkadat,
A száz madár, a csillagok,
S míg folyók futnak hegy alatt…

Hisz bölcsek voltak a Valák,
Muzsikájuk is csodaszép.
Világ urai, halljátok
Gyermekeitek énekét!

Lágy szellő súgja, vége már.
Az éjjel múlik, tovaszáll.
Emlékét őrzöm örökké,
Tünékeny álmom messze jár.