csak ülök és hallgatok, fejemben sugdosnak cinkos gondolatok…
mennyi furcsa érzés, mennyi kép, hang és hangulat, mennyi íz, harag és remény, ismerős és ismeretlen személy, szeszély, emlék és még mennyi villó pillanat csigázza neuronjaimat! csöpp agyamban a hatalmas világ minden baja körbeszalad, ó! istenem! milyen világot dugtál koponyámba? egy maroknyi szürke massza, benne tér és idő, és benne millió kérdés, és kérdésre kérdés…
látom, egy pap mormolja imáját, és ki tudja? tán isten meghallgatja, egy fekete árny, egy suhogó szárny, egy bamba bomba dönt életet halomba, kavargó füst, dobbanó léptek, nevetve ölni mennek, tumor, dudor, sok arc, mind komor, halál, vihogó sakál, és látom, mint zuhog az eső, s mint tűzi nyársra a földet millió villám, sistergő hullám mint nyel el büszke hajót, és agyamban látom mint topog vágyón sok éhező gyermek tekintetét lesütve vádlón, mint sír sok anya, ha jön a rossz hír, férfiaknak roppan csontja, mázsás terhet emel, hogy kerüljön kenyér az asztalra, látom és hallom, és ott kering valahol agyamban a kérdés: hol? hol a kacaj, hol a kincs? eltűnt? semmi nincs, mit látni kell? mi élvezet?
de igen, már látom, éjjel csillog sok csillag, nappal kéklik az ég, és a réten a pipacs, a piros ripacs szirmát szórja, fent kacér dalra fakad egy rigó, egy apró lepke táncot lejt rá, és enyhe szellő titkot susog, víg patak zubog, csillan a fény, szem sarkában ott a remény, emeli büszke fejét millió szegény, s jussáért birokra kel, ha kell, és látom, mint gyűri anyjának mellét egy gödrös kéz, tej, édes méz, szerelmi sóhaj, gyönyör, diadalt ünneplő első, és a dal! nemzetek közt leomló fal, egy jó tréfa fakaszt kacajra, színházban tapsba kezd sok tenyér, és finom kenyér, édes gyümölcs, igét hirdető bölcs, és ritmusba kezd a vers, a poéták fején babér, és kap, ki kér, héroszok büszke melle, villanó elme, váratlan szerencse, gyönyörű élet éled…
itt, a fejemben él a világ, a kedves, és a galád, mely talán nincs is, talán csak képzetek csesztetik az idegeket, talán csak azt látom, mit látni akarok, ha akarom, talán nincs is fájdalom, nincs halál, talán nincs is élvezet, nincs születés, se buja bál, se könyörgés, se szerelem, se gyötrelem, se kérdés, se felelet…
és talán nincs kezem, se testem, se fejem, talán… agyam sem… |
|
|
|
|