Könnyű így élni, mosolyt adni,

s cserébe mosolyt remélni,

megérinteni az embereket.

Ellenérzések nélkül mondani,

szeretlek.

Bátran előre nézni a mában,

egy puha takaró alá bújni

egy meleg szobában,

Nézni a kavargó hópelyhek táncát,

sétálni, élvezni,

ahogy a néma hó elnyeli

lépteink zaját.

Vígan kergetőző, nevető

gyerekeket csodálni,

egy egy balesetnél

mosolyogva segíteni felállni.

Fogni édesanyánk kezét,

mikor értünk aggódik épp,

Meghallgatni egy jóbarát zokszavát,

tenni valamit,

ha tudunk segíteni épp.

Meghitt csendességben, boldogan,

csak úgy lenni.

Drága élet!

De jó lenne így leélni.